Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

64.

Adam

Emily ma késik a munkából. Amióta nálam dolgozik ez egyszer sem fordult elő, csak ha valami váratlan, vagy megbeszélt dolog jött közbe, mindig előre értesültem róla.

Gondoltam lemegyek és megvárom a kantinnál.

Egyszercsak betoppant.

Gondterhelt arcal, összeráncolt szemöldökkel, gyors léptekkel a lift felé indult.

- Emily, várj! - szóltam utána
- Mi az Adam? - állt meg a lift előtt.
- Menjünk együtt.. - megnyomtam a gombot, majd jött is a lift.

Feszülten nézegetett egy cetlit.

- Baj van Emily? - kérdeztem
- Nincs semmi. - felelte, de ugyanakkor az ellenkezőjét éreztem.
- Mondd el, ha bánt valami. Ezt most úgy mondom, mint barát.
- Tényleg? Barát? Cuki vagy Adam.. - nem gondolta komolyan. Tudtam, hogy nem fog beszélni.

Kinyílt a lift ajtaja, majd a folyósón egymás mellett haladtunk.

- Szólj, ha mégis beszélni szeretnél! - megálltunk az irodája előtt.
- Köszi, hogy így aggódsz, de semmi gond nincs. - becsukta maga mögött az ajtót.

Pár óra eltelteltével Mrs. Johanson üzent nekem, hogy nem éri el Emily-t telefonon, így hát az irodájába mentem.

- Emily, van egy perced? - belépve, épp gépelt valamit.
- Persze, mi az?
- Mrs. Johanson keresett. Nem ért el téged.
- Ah, tényleg.. - kapott a fejéhez, majd a telefonjáért nyúlt. - este a táskámban maradt és nem tettem fel töltőre!
- Ha gondolod adok töltőt..
- Azt megköszönném.

Oda is adtam. Miközben a szembeni konnektorhoz ment és telefonált, az asztalához mentem és megláttam azt a cetlit, amit a kezében szorongatott korábban. Egy cím volt rajta.
Hogy ne keltsek gyanút, nem akartam, hogy tolakodónak véljen, ezért otthagytam.

Mi lehet azon a helyen, ami miatt ilyen feszült? Biztosan ez az oka.
Az ő viselkedése rám is kihat, amitől csak idegesebb és kíváncsibb leszek.

Emily

Mrs. Johanson egy hangyányit pipa volt rám, amiért nem tudta közölni velem a mondandóját.
Szerencsére először fordult elő, így könnyedén kikeveredtem a kellemetlen helyzetből, és a munkára térhettünk.

Kaptam egy időpontot.
Szeptember 9. Erre a napra beszéltünk meg egy utolsó konferenciát a kollekcióval kapcsolatban. Be kell adnom a terveket.
Aztán ért csak a hidegzuhany.

- Emily, van itt egy hölgyemény, azt mondta te küldted ide. Ő az asszisztens? - kérdezte

Teljesen kiment a fejemből Hannah, most biztos dühös rám.

- Igen, remélem nembaj, hogy én nem tudtam elmenni! Ügyes és szorgamas lány, nem lesz vele gond!
- Rendben Emily, beszélek vele aztán üzenek, hogy mi a helyzet.
- Várom. Üzenje meg kérem, hogy sajnálom!
- Átadom, puszillak! - köszöntünk el egymástól.

Csoda, hogy mindent elfelejtek, hogyha megkavarják a gondolataim..

Visszaültem az asztalomhoz, és azt az apró cetlit bámultam.
A hely számomra ismeretlen, azt sem tudom, hogy valóban elmenjek-e? Nem tudtam értelmezni a reggeli helyzetet.
Egy kérdés kavarog a fejemben, egyetlen egy.. Miért?

Munka után egyből hazamentem, de Andy nem volt otthon. Egy papírt hagyott az ebédlőasztalon.

Fontos dolgom akadt, elintézem és jövök! Szeretlek!

Biztos a stúdióban van valami dolga. Jobb is így, legalább nem kell magyarázkodnom, hogy miért is megyek el otthonról. Ugyanis döntöttem. Elmegyek a megdott címre.

A GPS a város túlsófelébe vezetett.
Egy tengerparti étterem előtt parkoltam le.

Mi keresni valóm van nekem itt?

Mindenki csinosan kiöltözve, elegánsan.
Sokaknak a kezében egy pezsgőspohár díszelgett, mások pedig a koktélrákokat falatozták.

Megálltam az ajtó előtt. Nem tudtam biztosan, hogy be akarok-e menni oda. Nem is voltam kellően felöltözve, még kinéztek volna.

Egyszercsak a telefonom csippant egyet.

Kihalásztam a farzsebemből.

Egy ismeretlen számról jött az üzenet.

Ez meg mit jelentsen? Teljesen össze vagyok zavarodva.
Nem tudom, hogy most ennek örülnöm kéne vagy sem.
Biztos vagyok benne, hogy a szőke nő volt az. Tehát ő is itt van valahol, de hol rejtőzik?

Mivel nem rejtette el a számát, gondoltam felihívom.

Kicseng.

Nem hallottam a közelben telefoncsengést.
Vagy fél percig csengettem, mire rámnyomta a telefont.

Nemsokra rá, újjabb üzenetet kaptam.

Felemeltem a fejem, és arra a pontra néztem, amit leírt.

Azon kaptam magam, hogy a szívem ezzerrel kalapál, a légzésem felgyorsul.

Nem akartam hinni a szememnek.

Csak álltam az ajtóban, és néztem őket.

Őket.. Andy volt, azzal a nővel.
Ashley-vel.
Costello átölelte, csókolóztak a szemem láttára.

Andy nem úgy tűnt, mint aki visszautasította volna..

Becsuktam a szemem egy pillanatra.

- Ez biztosan csak egy rossz vicc.. Egy vicc.. - mormogtam magamban
Reménykedve abban, hogy igazam van, újra kinyitottam a szemem, de ugyanaz a látvány fogadott. Egymásba temetkezve nyalták-falták egymást.

A kocsimhoz akartam menni, de végül az épület előtt a földre rogytam. A lábaim nem akartak engedelmeskesni.

Kezeim közé temettem az arcom, zogoktam.
Körülöttem minden megszűnt létezni. Minden boldogságom ami volt, egy szempillantás alatt hullott darabokra.

Ez volt az a fontos dolog, amit el kellett rendezni?
A csalódottságom, bánatom, dühom abban a pillanatban mérhetetlen volt.

Egyszercsak egy kéz fogta meg a karom.

Könnyes szemmel néztem fel, elsőre az arcát sem láttam, majd hirtelen minden kitisztult.

- Te mit keresel itt? - mondtam megcsuklott hangon..