Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

127.

Andy

A cellánk ajtaját pontban délben kinyitották.
Ilyenkor az összes rab ebédelni megy, a lenti étkézőbe.
A koszt nem éppen ötcsillagos, de már kezdek hozzászokni.

Ha most valaki megkérdezné mik is zajlanak le bennem, nem is lenne egyszerű a válasz.
Minden annyira összekuszálódott. Az életem a feje tetejére állt. A nő, akit teljes szívemből szeretek, lehetséges, hogy elárult engem, a lányom most valószínűleg hiányol. Nekem is nagyon hiányzik. Az illata, a mosolya, a játékossága, úgy mindene.
Emily.. Pár napja a közelgő esküvőnket terveztük, most meg egy porosódó cellában töltöm a mindennapjaimat.
Minden erőmmel hinni akarom, hogy Emily nem tenne ilyet velem, és nem árulna el soha.

- Fiam, nagyon komoly vagy.. - nézett rám ebéd közben, a velem szemben ülő cellatársam, Fred.
- Csak nem táncolnom kéne itt a terem kellős közepén? - hintettem egy apró mosolyt felé
- Azt nem, de fiam.. Ebbe belebetegszel.
- Az már mindegy.
- Nem. Sztár vagy, neked innen ki kell kerülnöd!
- Tessék? Tudja, hogy ki vagyok igazából? - meglepett, hiszen a korához mérve, nem hittem volna, hogy ismer engem és a zeném..
- Hogyne tudnám! Nekem is van egy fiam. Fiatalabb nálad.. Jóval.  Akárhányszor bejön látogatni, mindig fülhallgatóval a fülében lép be ide. Mindig megkérdem mit hallgat, amire mindig ugyanaz a válasz jön.. “ Apa, Black Veil Brides-t hallgatok, tudod..“, aztán átnyújtja, hogy hallgassak bele.. Rólad szinte mindent tud, ezáltal én is tudok ezt-azt.. - kacsintott
- Mit?
- Hol élsz, ki a barátnőd, hogy született egy kislányod, mindent.
- De informáltak vagyunk.. - elismerően bólogtattam
- Te nem lehetsz olyan, aki embert ölt. Kizárt.
- Ebben igaza van, soha nem tennék ilyet, de az élet sokszor igazságtalan tud lenni.
- Kijutsz innen! De egyet mondok.. Aki ebbe a szarba belekevert, ne hagyd, hogy nyugodtan élje az életét! Nem azt mondom, hogy öld meg, az élet megadja majd a kellő bűntetést. De tudtára adhatod, hogy téged nem lehet csak úgy félresöpörni, a büszkeségedet, becsületedet földbe tiporni egy csettintéssel!
- Ez jól esik, köszönöm Fred! Legalább valaki bízik bennem.. - ekkor felénk közeledett három fiatal srác.
Igyekeztek minél lazábbak és menőbbek lenni.. Valjuk be, nem csípem az olyan embereket, akik a semmire teszik-veszik magukat.

- Nolám.. Hozzá szoktál az itteni élethez Andy fiú? - támaszkodott az asztalomra az egyik suhanc, majd a képembe tolta az arcát
- Te már biztosan.. - feleltem nyugodtan, lesütött szemmel
- Figyi.. Én itt nem tűröm el, ha lenéznek! A szemembe nézzél öcskös! - megfogta a fejem, majd felemelte
- Mit akarsz? Mondd, és leléphetsz! - válaszoltam
- Majd még tárgyalunk Andy fiú..

Ennyi volt. Megtartotta a bemutatkozóját, majd le is lépett a csatlósaival.

- Klaus és a kattant bandája.. - szólalt meg Fred. - Klaus drogcsempész, viszont a koronát a büntetésére az tette, hogy megerőszakolt egy kiskorú lányt, majd leszúrta őt. A lány meghalt. Életfogytiglanra ítélték. A másik kettő, Ned és Bob csak azért vannak vele, mert félnek tőle, pedig ha jobban megnézed, jelentéktelen egy alak..
- Engem nem izgat kicsodák..
- Azért legyél óvatos, kiszemelt magának.
- Hogy érti?
- Úgy, hogy nem fog leszállni rólad, amíg tetlegesség nem lesz.
- Szeretettel várom.. - dőltem hátra a székemben. Ebben a helyzetben már mindenre felkészültem.

Emily

Nem igazán éreztem jól magam másnap. Egész nap a szobában voltam Lucy-val.

Adam ágyhoz hozta az ebédet.

- Emily, hoztam ebédet.. - leült mellém az ágyra.
- Nem kérek.. - ránéztem és elfogott a rosszullét. Mármint az ételtől, bár ha jobban meggondolom lehet, hogy Adam volt az oka.
- Egy kicsit.. Nem is reggeliztél!
- Adam, nem kell! - toltam el magamtól a tányért
- Jó.. Akkor leviszem Lucy-t anyához..
- Nem! Majd megeszi az én ebédem.. Te menj csak!
- Legyen.. Este elviszlek valahova, csinos legyél!
- Nincs kedvem sehova se menni!
- Kérlek, ne akard, hogy dühös legyek.. - simította meg a fejem - Felhívhatod Mary-t, hogy jobban érezd magad. - ennek hallatán azért kicsit megkönnyebbültem.
- Rendben.. - feleltem
- A ruhád intézem a kedvedért. Nyolckor indulunk!

Lovagias.

Kiment a szobából, majd becsukta az ajtót.

- Kicsim, gyere enni! - feledkezett bele a rajzolásba Lucy
- Mi az ebéd?
- Valami husi, gyere kóstold meg!
- Nem jó.. - fintorgott
- Nem ízlik?
- A.a..
- Hadd lássam.. - megkóstoltam én is. Nos, elsőre az ízével nem volt baj, de azonnal elfogott a hányinger, ahogy lenyeltem.
A mosdó felé rohantam, magamra csukva az ajtót.

- Ne gyere be kicsim, mindjárt megyek! - szóltam ki
- Oké mami..

Finoman szólva semmi nem maradt a gyomromban, minden a wc-ben landolt.

Talán az idegességtől lehet ez a rosszullét.. Vagy....?