Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

140.

Adam

Ma van egy kis munkám bent a Jones vállalatnál, aztán Mason lát majd vendégül az otthonában.

Indulás előtt elbúcsúztam Emily-től és a gyerekektől.

- Mennem kell, de hamar itthon leszek. - mondtam, miközben karjában a fiammal sétálgatott.
- Jó. Miért jössz korábban?
- Mason áthívott magához.
- A kis üzlet miatt ugye? - gyanakvást láttam a szemeiben
- Igen. Te is jössz?
- Nem hiszem, hogy bele kellene avatkoznom. De tudod mit? Átmegyek Rita-hoz, biztos hiányol már.
- Jó, elviszlek majd hozzá.
- Köszönöm.
- Add egy percre! - átvettem tőle a fiam, majd magamhoz öleltem
- Én édes fiam, jó legyél anyával! Szeretlek! - visszaadtam egy csók után, majd Lucy-tól is elbúcsúztam. Még mindig kissé tartózkodik tőlem, de lesz ideje megszoknia. Sikerülni fog.
- Adam, a fiókban vannak az új terveim. Bevinnéd a cégemhez? - kérdezte Emily
- Persze, de ilyenkor ne dolgozz még. A fiunknak rád van szüksége!
- De nem minden percben. Meg van a magam munkája is. Legalább ennyit had tegyek meg, amúgy is kikapcsol.
- Elviszem, rendben. Úgy 3 óra múlva itt leszek.

Emily

- Adam-et hol hagytad? - kérdezte Rita délután, mikor átvitt Adam
- A szomszédban van, a kapu bejáratnál rakott le. De nekem nem is örülsz?
- Dehogynem, gyere! - megölelt, majd a kisfiamra terelődött a figyelme - Ó, te kis csöppség! - kukkantott be a babakocsiba. Éppen aludt - Jó kisfiú?
- Igen, még. - nevettem.
- Gyertek beljebb! Várjunk.. A kislány hol van?
- Nem akart jönni. Mary-vel éppen nagy játékban voltak.
- Értem. Legközelebb őt is hozd!
- Elhozom.
- Hallottam Adam üzletet kötött Mason-nel.
- Ki mondta?
- Mason újságolta el a férjemnek. Milyen üzletről van szó, nem tudod?
- Nem, semmit nem tudok. - kegyes hazugságnak ezt lehet nevezni?
- Azt gondoltam Adam téged is beavatott.
- Nem, és ez így is van jól. Neki is meg van a saját munkája, és nekem is. Igazság szerint nem igazán érdekel, amíg nincs belőle bajunk.
- Ah, értem.. Mason-nel gondolom te is megismerkedtél.
- Igen, rendes pasasnak tűnik.
- Valóban az. A dupláját fizette a telekért. Sokat segített ezzel rajtunk.
- De a férjed..ő még játszik? Mármint a szerencsejáték..
- Nem. Megígérte, hogy abbahagyja. Azóta ellenőrzöm mindennap a számlát. Csak így bízhatok benne. Egy ideje úgymond "tiszta".
- Ennek örülök!
- Kérdezhetek valamit?
- Persze, kérdezz!
- Bocsi, hogy szóba hozom.. De a volt barátoddal mi a helyzet? A rocksztárral? - témánál vagyunk
- Te is tudod.
- Börtönben van, oké. De azon kívül?
- Rita.. Mire akarsz kijukadni?
- Adam. Nem szereted őt. Közömbös vagy vele, még is vele élsz, sőt a felesége lettél. Miért?
- Szeretem őt. Ezért mentem hozzá.
- Az arcvonásaidban a hazugság rejlik. Nő vagyok. Észreveszem, ha nem stimmel valami. Andrew-t szereted igaz?
- Ilyen egyértelmű? - hajtottam le a fejem
- A szemeid csillogni kezdtek a neve hallatán. Persze, hogy egyértelmű. Meddig lesz börtönben?
- Tíz év. Az hosszú idő. Így minden napom egyforma, vágyakozással telik. Más fele húz a szívem, de Adam keze itt tart. Nem tudok kiszabadulni. Lehetetlen.
- Sajnálom Emily. Tényleg!
- Tudod, megvolt a saját kis boldog életünk. Aztán jött Adam, és felkavarta az állóvizet. Kicsit olyan feeling, mint a Stranger Things-ben az a kifejezés, hogy "Upside down".. Kábé én is fejjel lefelé érzem magam. Egy teljesen más világba kerültem. A nagyvárosból egy kastély szerű birtokra. Sose vonzottak az ilyen helyek, hozzászoktam a város zajához. Itt csendesebb, de csenddel együtt jár a magány is, és még kitudja milyen szörnyek bújkálnak. Idő kérdése, és előjönnek.
- Szóval szereted a Stranger Things-t?
- Látom ennyi ragadt meg..
- Viccelek! Nehéz mit mondani. A múltatad visszahozni nem tudom, de itt vagyok, hogy segítsek elviselni ezt az életet.
Itt vannak a gyerekeid. Nekik kell élned, értük!
- Igazad van, csak ezt tehetem.
- Mit követett el Andy? Csak mert arról nem hallottam.
- Hosszú történet. Egyszer elmesélem.

Ekkor csengettek.

- Megyek, megnézem ki az. - ajtót nyitott - Adam, gyere csak be!

- Miről csevegtetek? - kíváncsiskodott Adam, majd leült mellém
- Csak női dolgok. - feleltem
- Jólvan.
- Mason? Minden rendben vele? - kérdeztem
- Igen, minden sínen van szivem! Most menjünk, még vissza kell mennem dolgozni egy kicsit.
- Hát jó. Rita, majd jövök, amint tudok! Jó volt beszélgetni! - megölelt
- Gyere mihamarabb, hogy folytatni tudjuk!

Az érzelmek ennyire az arcomra lennének írva? Talán, mert a szívemből jön. A szívből jövő érzések, mindig előjönnek, és kiülnek az ember arcára.
Hiányzik Andy. Ha nem lennének a picik, semmi nem tartana ezen a földön. Az életem mit sem érne.