Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

144.

Andy

- Mason, nálad vannak a fegyverek? - beszéltem vele telefonon másnap.
- Igen, felpakoltam.
- Egyedül mész?
- Adam egyik embere mögöttem jön majd kocsival, nehéz lesz lépni.
- Nem gond, menj csak a vevőhöz, hogy is hívják?
- Richard.
- Menj oda, én is megyek utánad, aztán majd kitalálom mi legyen.
- Mi lesz a pénzzel? Jones várni a fogja. Azt kérte, miután leadtam a szállítmányt, vegyem át a szajrét.
- Nyugi, elsimítom, te csak vidd a fegyvereket.
- Ahogy óhajtod.
- Egy valamit azért kérnék.. - valahogy el kell majd terelnem Adam emberének a figyelmét
- Hallgatlak!
- Érd el, hogy Jones csicskása megadja a telefonszámát. Te azt küld el nekem. Ha lehet, minél hamarabb!
- Elintézem, neaggódj!

Bíztam Mason-ben. Tudtam, hogy megteszi, amit kérek. Így is volt.
A fickó neve, akit Jones küldött, Brian.

Utánuk mentem autóval, majd a háttérben meghúzódva vártam, amíg Mason leparkol.

Itt volt az ideje csevegni.

A telefon kicsengett, hátulról figyeltem, mit is reagál rá Adam embere.

Felvette.

- Halo?
- Brian, küldök egy címet. Azonnal menj oda!
- Mr. Jones? - úgy látszik magyarázkodnom sem kell.
- Ki más lenne, te féleszű? Küldöm a címet, és tedd, amit mondok!
- De, mi lesz a szállítmánnyal?
- Mason ott van, megbízom benne. Te menj oda, ahova mondom. Egy férfi fog majd rád várni, dumálni fog veled egy fontos ügyről, ezt bizalmasan kezeld, majd a többiek előtt is..
- Kinek mondanám el uram?
- Senkinek sem mondhatod el, ne is hozd fel a témát. Oké?
- Oké főnök! Várom a pontos címet.

Bepötyögtem egy kamu címet, majd vártam, amíg elhúz a ház elől.
Tiszta volt a terep, így végre én is bemehettem.

- Richard.. Üdv újra! - köszöntem, majd  egyből fel is pattant a kényelmes székéből
- Üdvözöllek! Foglalj helyet! - de udvarisak lettünk. Haladás a múltkorihoz képest.
- Nem, nem ülhetek le. Gyors leszek. Mason, a pénz? - néztem felé
- Oda adtam.
- Megszámolta? - kérdeztem Richard-ot - Nem akarok gubancot.
- Meg van. Minden fillér a helyén.
- Helyes. Adam mennyit kért ezekért?
- A felét annak, amit te kínáltál.
- Értem. Nos, végülis ez lényegtelen. Öröm volt üzletelni önnel, de ne feledje, erről senkinek nem beszélhet! Itt sem jártam. Világos? Megtudom, ha az ellenkezője történne.
- Világos, mint a nap! - felelte. Láttam a csillogást a szemeiben, amit az a pénz okozott, amit a zsebébe tömtem. Kezes bárannyá változott. - Szükség esetén hívj bátran!
- Reméljük arra nem lesz szükség..

- Honnan szerzünk több, mint 30.000 dollárt? - ült be mellém a kocsiba Mason
- Megtudnám adni Jones pénzét, de ki mondta, hogy így is lesz?
- Mi a terved? Nem válhatok gyanússá. Ha nem viszem a pénzt az áruért, engem kinyír.
- Tudom. Viszont azt is tudom, ha nem direkt volt, akkor békén hagy. Meg is van rá a tervem.
- Mi?

Elmeséltem a kezdő lépéseket, majd szépen haladtunk előre a megvalósításban.

Most már csak Adam Jones-szal kel elhitetnünk.

Adam

- Te meg hogy nézel ki? Mi tartott eddig? - megbeszéltük Mason-nel, hogy a pénzt a lakásomra hozza. Késett.
- Adam, nagyon sajnálom, nem az én hibám volt! - állt meg előttem sebtapasszal a fején, mellé kékes-lilás foltokkal
- Jó jó, de mi történt? A lóvé megvan?
- Épp ez az. Egy kocsi elállta az utam, majd pár maszkos pasas szállt ki belőle. Fegyvert fogtak rám, elvették a pénzt, majd el is hupáltak ráadásként.. - elég őszintének látszott, ugyanakkor mégis haragudtam.
- Hogy történhetett ez, ha? - léptem közelebb hozzá
- Sajnálom, teljesen váratlanul történt!
- Azt akarod mondani, hogy a pénz, amit megkerestem magamnak, csak úgy ellopták? Ki? Hogy? Honnan tudták, hogy pénz van nálad?
- Bárcsak tudnám Adam, bárcsak! Tényleg nagyon sajnálom.
- Remek, csodás! - a dühhtől forrt az agyam
- Találunk megoldást!
- Mégis mit? Ezt a szállítást is írtó nehéz volt összehozni. Ennyi pénzért többet a kutya se veszi meg a fegyvereim!
- Bízz bennem, találunk vevőt!
- Persze.. Persze..
- Mit mondhatnék mást...
- Igazad van, most ne is szólalj meg, különben olyat teszek, amit megbánok! Menj el!
- Ahogy akarod Adam. Hívj, ha mégis kell a segítségem. Szívesen teszem!

Nem fért a fejembe, hogy bukhattam el. Nem tudok olyan ellenségről, akit nem ismernék. Miért az én jussomra fájt a foguk? Nem értem.

Andy

A felpakolt teherautót elvittem egy olyan helyre, ahol biztos senki nem találja meg, még Mason sem. Így a tuti.

Megnéztem az árut. Valóban spéci fegyvereknek tűntek, bár ilyet valójaban a filmekben láttam.
Elvettem egyet az egyik ládából, olyat, ami a kisebb mérete miatt nem kelt feltűnést.

Biztonságban akarom tudni magunk, kell ahhoz legalább egy pisztoly is.

Zsebre vágtam, majd felhívtam Brian barátunkat. Szegény, biztos vár a nem létező pasasra.

- Halo, Brian! Adam vagyok.
- Főnök, senki nincs itt.. Egy órája itt várok.
- Igen, szólni akartam, hogy mégsem megy el a személy.
- Akkor mit tegyek most főnök?
- Amit akarsz, de egy szót sem senkinek, nem is beszéltünk!
- Igenis!

Első terv pipa.
A fegyverek az enyémek. Adam bizonyára nagyban dühöng. Bízom benne, hogy Mason megúszta egy kiabálassal.