Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

91.

Emily

Másnap be kellett mennem az irodához elhozni minden holmimat. Nem tervezem azt, hogy továbbra is egy levegőt szívjak Adam-mel.

A kocsiban indulás előtt még felhívtam a recepciót, hogy az asszisztensem készítse elő a cuccaim, hogy még véletlenül se találkozzak azzal a mocsokkal.

Beérve egyből az asszisztensemhez mentem, aki lent várt a recepción.

- Ah, köszi. - vettem át a dobozom
- Miért nem dolgozik tovább velünk asszonyom? - szomorú volt a kis tekintete
- Annak megvan az oka, de azt most nem részletezném. El kell mennem. Ennyi. - mondtam higgadtan, mire megölelt.
- Sajnálom kisasszony..
- Nem kell. Lehet ezzel te is előrébb jutsz.. - kacsintottam rá, mire egyből jobb kedve lett. - Na de megyek, sietnem kell!

Amint megfordultam a lift ajtó kinyílt és Adam utánam szólt.

- Emily! - kiabált, de én mintha nem hallanám csak mentem tovább a kijárat felé - Emily, várj! - mire észbekaptam már megállította a forgó ajtót.

- Mit akarsz? - kérdeztem dühösen
- Téged, visszakapni! - elkapott a nevetés
- Tényleg? Ne nevettes! Azok után, amit tettél nem fogok a karodba omlani..
- De én szeretlek, mindent kettőnkért tettem!
- A hátam mögött kevertél Ashley-vel, és Lora-val. Elérted, hogy kórházba kerüljek, és Andy-t okoljam mindenért. Hála neked mindent rosszul ítéltem meg. Te, akiben azt hittem megbízhazok, és mindig őszinte vagy, akit keztem megszeretni, egy perc elég volt, hogy kiábránduljak ebből az állszent emberből, ami vagy! És, most hagyj elmenni!

Szó nélkül elengedte az ajtót.

Délután meglátogattam anyuékat. Velük is meg kell osztanom a fejleményeket, meg amúgy is régen láttam őket.

- Szóval ez van, megint hülye voltam.. - beszélgettünk a nappaliban anyuékkal, miközben Noel az emeleten aludt.
- Fiatal vagy, követsz el hibákat. Ne gyötörd magad ezért! - nyugtatott meg apa
- Nem tudom, most már munkahelyem sincs.. Felmondtam.
- Helyesen tetted kicsim.. - mondta édesanyám
- Totál becsapva érzem magam.. Elmúlik ez valaha?
- Hogyne múlna szivecském! - ölelt magához
- Arra gondoltam vissza megyek az egyetemre, és elvállalom a telefonos melót. Jobb, mint a semmi.
- Ideiglenesen az is valami. De szerintem ez nem fogja enyhíteni a bánatod. Lányom, te szerelmes vagy. Te is tudod, hogy mitől lehetsz boldog, vagy kitől inkább.
- Elszúrtam már ezt anya, mással van..
- Hidd el, hogy szeret téged. Amikor felhívtam azzal, hogy baj történt veled, a kórházban olyan tekintete volt, nehéz megmagyarázni. Rettegett attól, hogy elveszíthet, és olyannak tűnt, mint aki az életét adná érted. Őszintén, ezt láttam a szemében..
- Jaj anya, ezzel csak megnehezíted a dolgokat.. - könnybe lábadt a szemem
- Beszélnetek kell! Nem hagyhatjátok ennyiben. Neki is tisztán kell látnia a dolgokat.
- Igaza van anyádnak! - nagy lett az egyetértés.
- Igazatok van.. De nem tudom, hogy kezdjek neki.. - tanácstalan voltam
- Kezdetnek hívd fel.. - javasolta anya

Tárcsáztam a számot, de ezen a számon előfizető nem kapcsolható. Biztos telefonszámot váltott.

- A sors közbeszólt anya, nem elérhető.
- Ne add fel ilyen könnyen..

Ráírtam a közösségi oldalon.
Privát fiókja van, amit nagyon kevesen ismernek.
Már több napja nem volt elérhető, de azért elküldtem az üzenetet.

"Beszélhetnénk? Fontos!"

Vártam pár percet, de nem jött válasz, ezért inkább lecsuktam a laptopom.