Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

82.

Emily

A kocsiban hazafelé halkan szólt a rádió. Adam vitt haza.
Nem volt annyira jó kedvem, nem tudom miért. Najó, kit áltatok.. Persze, hogy Andy miatt.

- Mit csináljunk este? - kérdezte Adam
- Nem tudom, semmihez sincs kedvem.
- Semmihez? Hozzám sem? - tette a combomra a kezét
- Adam.. - tettem rá a kezem, majd szép lassan lecsúsztattam magamról
- Baj van? - kérdezte
- Kicsit fáj a fejem és éhes is vagyok..
- Mi lenne, ha elmennénk valahova enni?
- Nem, inkább összeütök kettőnknek valamit otthon. Így jó?
- Persze baby! - halványan mosolyogtam rá

Mikor elkezdtem otthon a főzést, akkor sem lett jobb hangulatom. Egyre inkább feszült voltam. Nyugtalanítottak a fejemben a szavai, a gondolataim is.

Össze voltam zavarodva.
De mégsem felejthetem csak úgy el, hogy ő volt az oka, amiért elveszítettem a legdrágább kincsem. Ettől még inkább padlóra kerültem.

- Miért ráncolod a homlokod? - kérdezte Adam, miközben a pultra dőlt.
- Ja semmi, csak elgondolkoztam.. - folytattam a zöldségek vágását.
- És min?
- Nem érdekes.. - rá mosolyogtam, hogy végre tereljem a témát.
- Nem? Gondolom a ficsúr miatt vagy kibukva.. - hát nem jött össze
- Ficsúr? - tettem le a kést, a tekintetem rá szegeztem
- A Biersack srác. Valószínüleg te is láttad a kis műsort, amit előadott.
- Hagyjuk ezt Adam, ne vedd el mégjobban a kedvem!
- Szóval ennyire hatással van rád még igaz? - kezdett dühös lenni, vele együtt én is
- És, ha igen Adam, akkor mi van? Mit fogsz tenni ez ellen? El vesztettem a babám, azt várod,hogy pár hét alatt múljon el a fájdalmam? - emeltem fel a hangom
- Gondolom az üzenetét is hallottad, amit neked szánt.. "Szeretlek Emily!" - nyújtotta a szavakat
- Te nem érzékeled a szavak súlyát. Egy gyerekről van szó, egy babáról. Érted te ezt?
- Értem. És tiszta szívemből sajnálom, hogy ez megtörtént, de igazán tiszta lapot kezdhetnénk. Már egy hónap eltelt. Meddig fogunk a múlt után futni?
- Ha nem vetted volna észre, nem én futok utána..
- Te is szereted igaz? - váltott témát
- Hh..-nevettem - Hihetetlen vagy Adam! Ha nem bízol bennem, hogy várod, hogy szeresselek, azt, hogy tiszta lapot adjak magunknak? Hiszen te is folyton előhozod a múltat..
- Nem annyit, mint te! Tudom, hogy még nem verted ki azt a seggfejt a fejedből! - megkerülve a pultot közelebb lépett hozzám, majd szorosan magához rántott.
- Eressz! - próbáltam eltaszítani
- Te az enyém vagy! Szeretlek baby, mindennél jobban! - a nyakamat kezdte csókolgatni, de eltűnt az a szenvedély, ami máskor jelen volt. Erőszakosabb lett.
- Ne szoríts Adam, kezd fájni! Eress el! - igyekeztem ellökni magamtól, de nem engedett el. Egyre inkább csókolgatott mindenhol, a keze egyre lejjebb vándorolt a derekamról.
- Az enyém vagy, az enyém! - hajtogatta
- Elég! - kiabáltam - Elég! - sikerült ellöknöm magamtól - Mióta lettél te egy ilyen vadállat tuskó? - néztem rá dühösen, mire úgytűnt észhez tért.

- Em, sajnálom.. Én.. Elment az eszem, nem tudom mi ütött belém. - mentegetőzött. Én már a kabátomat húztam, arra készültem, hogy elmegyek.
- Igen, elment az eszed! - vettem ki a hajam a kabát alól.
- Várj, h..hová mész? Ne menj! Beszéljük meg! - fogta meg a karom
- Engedj! - rántottam ki a kezem az övéből - Most ki kell szellőztetnem a fejem.

Becsaptam magam mögött az ajtót, majd beszálltam a kocsiba.

Nem tudtam hova menjek.. Anyával még nem beszéltem, hozzá nem mehetek.
Már csak egy valaki van.. Liz.

Kopogtattam az ajtón.

- Emily? - nyitott ajtót - Gyere be!
- Bocsi, hogy ilyenkor zavarok.. Megint.
- Nincs semmi baj, úgy is unatkoztam. Matt egész éjjel dolgozik..
- Ah, értem. - vettem le a kabátom
- Kérsz valamit inni? - kérdezte, közben a konyha felé vezetett
- Egy tea jól esne, köszönöm..
- Baj van egyébként? - elővett a szekrényből egy teafiltert,és egy bögrét.
- Ennyire egyértelmű? Végülis, mindig akkor fordulok hozzád, ha bajom van..de te vagy az egyetlen aki megért engem.
- Édesem.. Mesélj mi a baj?
- Minden.. Adam-mel összevesztünk.
- Miért?
- Szerinted?
- Andy miatt igaz? Látta ő is a híreket?
- Te is láttad? - meglepett egy kicsit
- Igen, de nem akartalak ezzel nyúzni, hátha te nem láttad.
- Láttam, de mindegy, nem érdekes.  Adam konkrétan majdnem megerőszakolt..
- Mi??? - tágra nyílt szemekkel nézett rám
- Alig bírtam tőle szabadulni. Szerencsére időben észhez tért.
- És most mihez kezdesz?
- Nem tudom. Hagyom, hogy ő is gondolkodjon.

- Hmm..-nézett a készülő teára, majd rám. - Nem kell nekünk tea.. Menjünk el valahova!
- Mi? Hova?
- Most igazán megennék egy Mac&Cheese-t. - nézett rám kérlelően
- Nem lehetne, hogy csak üljünk a tv előtt mondjuk?
- Naa, a baba kívánja nem én.. - simogatta meg a pocakját. Már eléggé megnőtt.
- Najó, de csak miatta! - tettem a kezem a hasára
- Szuper, induljunk..!

- Hát ez? Nem ismerem ezt a helyet. - állított meg a kocsival Liz.
- Azért mert új. A napokban nyílt, és azt mondják mindennek jó íze van, amit főznek.
- Aha, értem.

Kiszálltunk a kocsiból, majd befelé indultunk.

Leültünk egy mindenkitől távol eső asztalra, ahol körülöttünk nem volt sok ember.

- Üdvözlöm önöket! Mit hozhatok? - kérdezte a pincér
- Üdv, egy Mac&Cheese-t kérnék,és egy narancslevet.
- És önnek? Emily igaz? - tudja a nevem, szuper.
- Ugyanazt, köszönöm!

- Ezt nem hiszem el! - néztem a bejárat felé
- Mi az? - nézett hátra Liz
- Ne nézd feltünően.. Andy az, meg az exe.
- Ezek mit keresnek itt? - kérdezte
- Gondolom enni jöttek Liz.. Ne figyeld őket!

A kezemmel takartam magam, amíg le nem ültek egy asztalhoz. Szerencsére nem látott meg. Még..