Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

168.

Andy

- Szóval ő annak a kislánynak az anyja? - kérdezte Kate, miután bementem a házba
- Igen.
- Gyönyörű nő. Balesete volt?
- Igen, karambol.
- Hogy mentetek szét?
- Ez egy nagyon bonyolult és hosszú történet Kate.
- Nem nyitsz..értem.
- Te sem mondtál semmit a volt kapcsolatodról.
- Igaz. Jogos.
- Bemegyek a stúdióba, később jövök.
- Stúdió?
- Nyilván nem tudod ki vagyok.. Van egy bandám.
- Igazán? Ez remek!
- Maradhatsz, ha akarsz.
- Rendben. Itt leszek.. És ami azt illeti, nem szívesen mennék vissza anyám házába. Itt maradhatok?
- Ameddig akarsz. Érezd itthon magad.
- De.. A ruháim, azokért el kellene mennem..
- Dehogy, majd elmegyünk újakért, amint megjöttem.
- Komolyan?
- Persze, vagy ha gondolod mehetsz egyedül is. - nyújtottam át a bankkártyám
- Rám bízod??
- Nem csak egy kártyám van, ha lelépnél az összeggel sem lenne olyan nagy veszteségem. Fogd!
- Nagylelkű vagy, köszönöm!
- Betudsz menni a városba, vagy vigyelek be?
- Be tudok menni, de köszönöm.
- Rendben, négyre itthon leszek.
- Oké.

Emily

Andy elhagyta a házat. Úgy tűnhet mintha utána leselkednék, de esküszöm, hogy véletlenül láttam meg..kinek magyarázkodom? Magamnak??

- Mindjárt itt lesz az orvos. - mondta Mary
- Jólvan, de igazából már nincs is szükség rá. Elállt a vérzés..
- Vagy nem.. - nézett az újból vérrel átütött pólómra.
- Fenébe is.. - mondtam

Ajtó kopogás hallatszott.

- Megyek megnézem.. - mondta
- Jó.

- Emily, téged keresnek. - megláttam Mary háta mögött a szőke hajzuhatagot.

- Kate ugye? - pontosan tudtam a nevét, ilyet ki ne jegyezne meg..
- Igen, neharagudj, hogy így zavarlak. Gondoltam beköszönök.
- Rendes tőled. - álltam meg előtte
- Ennyire súlyos? - nézett végig rajtam
- Nem vészes, csak egy varrat..
- Hamar legyen a múltté.
- Köszönöm. - tanakodtam magamban miért is jött.
- Na mindegy, megyek is tovább. Vásárolnom kell, de neaggódj, még benézek az új szomszédomhoz. - kacsintott.
- Szomszéd? Ideköltözöl??
- Igen, Andy-vel fogok lakni. Hát nem rendes srác? Olyan jólelkű. - elmerengve nézett felfelé
- Aha. Az.
- Oh, bocsi, itt dicsekszem, miközben ti szakítottatok, sajnálom!
- Ne sajnáld. Megtörtént. Szabad a pálya.. - tettem karba a kezem.
- Em, megjött az orvos. - mondta Mary
- Engedd csak be.
- Akkor én megyek is, nem zavarok. Majd még jövök! - integetett, mint egy túlbuzgó tini.

- Hallottad, amit mondott? - kérdeztem Mary-től, miután elvégezte az orvos a munkáját
- Mit?
- Andy-vel fog lakni.
- Le se tudod tagadni a csalódottságod.
- Nem elég a cég csődje, még ez is.. Valóban az vagyok Mary.
- Én mondtam neki a kórházban, hogy vigyen el titeket innen.
- Igen?
- Igen, de hasztalan volt. Kiadtad az útját. Úgyhogy sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de ezt te szúrtad el. Képes lenne megvédeni Adam-től. Nem mellesleg én is megszabadulnék ettől a helytől.
- Nem kockáztathatok. Mégegyszer nem.
- Akkor viszont marad a beletörődés.
- Menni fog?
- Igen.. Menni fog!
- Jól hazudsz. Térj észhez Emily..
- Észnél vagyok. Ezért is tettem, amit tettem és mert..
- És mert?
- Mindegy.. - Kayden felébredt az alvásból - Megyek megnézem.

Andy

- Igen, este gyere át. Megbeszélünk mindent. - telefonáltam Benett-el, a gyerek felügyelet ügyben
- Hát megjöttél! - amint kinyitottam otthon az ajtót, Kate egy csini ruhában penderült elém
- Ejha. Csinos vagy!
- Köszönöm szépen!
- Jobb kedved van, ennek örülök, és a lábad is a régi..
- Igen, fáj ugyan, de már járni tudok. - elindultam felfelé a lépcsőn, közben a bőrkabátom vettem le magamról
- Khm.. Hová mész?
- Átöltözni. Hosszú napom volt.. - a vártnál későbben érkeztem. Zenélgettünk a srácokkal, ötleteltünk.
- Utána lejössz? Csináltam vacsit.. Vagyis rendeltem, de megterítettem az asztalt.
- Rendben. Mindjárt jövök.

Az asztalon három nagy gyertya pihent, körülötte rózsaszirmok.

- Ez meg minek? - álltam előtte értetlenül egy melegítőben.
- Köszönetképpen, amit tettél értem.
- Elütöttelek..
- Befogadtál, és ezért nem lehetek elég hálás!
- Ugyan.. - dekoratív ruha, pompásan terített asztal, romantikus hangulat. Nekem ez sok volt. Csak egy nővel éltem át igazi romantikus pillanatot, és az Emily volt. Mással már nem megy.
- Ülj le.. - mutatott az asztal felé. Tettem amit kért.
- Milyen napod volt? - kérdezte, közben egy falat tésztát tekert a villájára
- Jó volt. - matattam a tányér szélén
- Ennyi?
- Új dalon dolgozunk a srácokkal, sok vele a meló, de élvezzük.
- Ennek örülök, tényleg. - a flegma kiscsajból, egy együttérző személy lett. Fura.
- Ah, ezt visszaadom. - felállt az asztaltól, majd az előtérbe ment. A kezembe nyújtotta a bankkártyám.
- Nem sok mindent vettem, csak fontosabbakat.
- Jólvan, ha kell pénz, csak szólj. - elmosolyodott
- Nem eszel? - nézett rám, majd a tányéromra
- Nincs étvágyam.. Igazából nagyon kedves gesztus ez tőled, de nekem ez nem megy.. - felálltam az asztaltól, majd kimentem az étkezőből
- Andy.. - jött utánam fel a lépcsőn - Rosszat tettem?
- Mondtam, hogy nem. - álltam meg a szobám ajtaja előtt - Egyszerűen sok ez nekem..
- A szomszéd lány miatt.
- Emily a neve. És igen, lehet, hogy miatta.
- Nem látok a dolgok mögé, de azt szemmel látom, hogy már másik életét él. Ezzel a vacsorával csupán megköszönni szerettem volna azt, amit tettél.
- Most megyek, lefekszem.
- Ne menj el így, kérlek! - fogta meg a karom, majd a kezét a nyakamba akasztotta, aztán megcsókolt. Azonnal hátráltam.
- Ezt ne.. - mondtam
- Sajnálom.. Én.. - hebegett-habogott

Csók. Annyira azt akartam abban a pillanatban, bár Emily tette volna. Akartam, hogy ő legyen itt velem szemben. Már-már az ő arcát láttam magam előtt. Elhittem, hogy Ő az.

Magamhoz rántottam, majd heves csókcsatába kezdtünk.
Egy pillanatra elemeltem a fejem, hogy lássam az arcát.

- Jól vagy? - kérdezte Kate. Egy másodpercre valóban az ő arca volt, majd a képzeletem újra győzött és Emily lépett a helyébe. Olyan valóságos volt.
- Inkább ne beszélj.. - mondtam, majd felemeltem és az ágyra tettem.

Reggel iszonyú bűntudattal keltem fel.
Azthittem beleőrülök..
Fogtam a fejem az ágy szélén ülve, miközben Kate még az igazak álmát aludta.

Megnéztem a telefonom.

10 nem fogadott hívás.
Benett.
1 új üzenet.

" Kopogtam, de nem nyitottál ajtót, holnap beszélünk, amikor kihancúroztad magad 😉"

Hancúr.. Csak egy képzelgés volt.
Most már késő ezt bemagyarázni.

Takaró gyűrődés, majd kéjes női hang hallatszott a hátam mögött.
Kate mellémbújva átölelte egyik karjával meztelen féltestem.

- Ilyen korán ébredtél? Feküdj vissza..
- Nem lehet. Dolgom van. - felálltam, majd a szekrényhez mentem. Felvettem egy pólót és nadrágot, majd a kabátom magamra húztam.
- Mikor jössz? - kérdezte álmos, szomorú szemekkel
- Nem tudom..
- Megbántad igaz? - ült fel, magára húzva a takarót - Látom a viselkedésedből. Semmibe veszel.
- Megtörtént. Ebből nem lesz rendszer. - kiléptem az ajtón, magára hagyva őt.

Mardosott megállás nélkül a bűntudat. Vagy lehet, hogy mégsem kellene ezt éreznem?