Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

68.

Emily

Az esti készülődést nem vittem túlzásba, hiszen nem randiról volt szó. Másrészről viszont még mindig éreztem magamban a delutáni rosszullét jeleit. Nem voltam annyira jól.

Felvettem egy fekete magasderekú nadrágot, bokacsizmát, egy fehér egyszerű rövidujjúval, és mivel kicsit hűvös volt kint, ezért egy barna vászonszerű hosszabbított kabáttal dobtam fel a szettem.

Mire felhúztam magamra a kabátom, már csengetett is Adam.

Mellesleg, tudni kell, hogy miután visszajöttem a régi lakásomba, azt már valaki kibérelte, így egy emelettel feljebb kerültem. Lényegében ugyanúgy néz ki minden.

- Pontos! - álltunk meg egymással szemben az ajtónál
- Mint mindig.. - kacsintott. - Indulhatunk?
- Persze, csak hozom a táskám. Egy perc.

- Hová megyünk? - kérdeztem
- Nyílt egy új bár a központban. Ha gondolod benézhetünk oda.
- Nekem jó. Menjünk.

A bár már messziről ki volt világítva, az épület tetején Black Bar felirattal.

Black.. Hát persze. Miért is ne jusson eszembe Ő mindenről?..

Igyekeztem elhesegetni a múlt emlékeit, és a jelenre koncentrálni.

- Elég menőn néz ki ez a hely! - karolt át Adam, majd elengedett, mikor kért magunknak italt.

- Te mit iszol?
- Amit te. - válaszoltam
- Sör? - biccentette oldalra a fejét
- Legyen sör. - feleltem

- Két sör lesz, az egyik legyen alkohol mentes! - kérte ki a pultostól, majd fizetett.

Levettem a kabátom, majd a bárpult székére helyeztem

Adam elém tette a poharat, majd ő is leült mellém.

Belekortyolt az italába, majd hosszasan nézett engem.

- Miért nézel így? - kérdeztem
- Hogy nézlek?
- Nem is tudom, zavarbaejtően..
- Ha zavarba jössz miattam, az csak jó..
- Valóban?
- Így gondolom.. - halvanyan elmosolyodott.

Összekülcsolta maga előtt a kezét, majd komoly tekintettel nézett a szemembe.

- Bármit is teszek, bármit is teszel, nem tudlak nem szeretni!
- Adam.. Ne csináld kérlek..
- Hallgass meg, ennyit kérek.. Nem akarom, hogy azt hidd, hogy kapok az alkalmon, és rádakaszkodom, de te is tudod, hogy mit érzek, és ez már rég óta így van. Mióta beléptél a cégem ajtaján, azóta más nőre nem is tudok nézni! Na és ott van az a csók is.. - hajolt közelebb hozzám. - Életem legjobb pillanata volt, mégha, az egy másodperc is volt.. - tekintete a szemem és a szám között ingázott, a lehelletét magamon éreztem. Tudtam, hogy mi fog következni, tudtam, hogy meg akar csókolni.
Egy hang, nevezhetjük gátnak, azt súgta "ne tedd, te még Andy-t szereted!", egy másik hang viszont áttörte a gátat, és átvette az irányítást.

Ajkunk egymáshoz tapadt. Hosszasan csókoltuk egymást, kezét az arcomra tette.

Őszintén megvallva, jól esett ez a csók. Nyílván nem szerelemből történt, inkább bizonyításból. Ezzel bizonyítottam magamnak, hogy elengedtem Andy-t.
Talán adhatnék egy esélyt Adam-nek, talán sikerül elfelednem őt, de ugyanakkor mégsem csak ez miatt adnék neki esélyt. Magam miatt is. Boldog akarok lenni, talán vele sikerülhetne.

Elengedtük egymást, de az arcunk még egymáshoz ért.

- Sajnálom.. - suttogta
- Ne sajnáld! - feleltem, majd megcsókoltam. Megpelettnek tűnt, én is meglepődtem magamon. Mégis, abban a pillanatban jól éreztem magam.

- Ha tudom, hogy a "nem randiból" randi lesz, komolyan elhívtalak volna.. - nézett rám csillogó szemekkel
- Akkor nem jöttem volna el.. - nevettem
- Azt biztosra veszem.. - elmosolyodott ő is.

Egy darabig még beszélgettünk, majd hazavitt. Mindketten eléggé fáradtak voltunk már.

Kiszálltam az autóból, majd az ajtóhoz kísért.

- Bekísérjelek? - szokásos zsebre tett kézzel állt előttem, majd egyik kezével megfogta az enyém.
- Be is takarsz? - vágtam rá
- Hát, ha nagyon, de nagyon muszáj... - hunyorított a szemével
- Azért az még egyedül is megy.. - kacsintottam
- Bármikor szólhatsz, ha segítség kell.. - a kezemet elengedve a derekamra váltott, majd magához húzott. - Holnap találkozunk! - apró csókot adott a számra, majd elengedett és a kocsi felé indult.
Megvártam, még elmegy, majd én is bementem a lakásba.

Este az ágyban fekve agyaltam azon, hogy helyesen cselekszem e.. Ebből most már nem szálhatok ki egy-könnyen.
Igazából, most már csak reménykedem, hogy tudjam Adam-et úgy szeretni, ahogy Andy-t szerettem.