Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

137.

Emily

1 héttel később

Az ösztöneim azt sugallják, hogy nem sok van hátra a pici érkezéséig.
Minden éjszaka egyre rövidebben telik. A nappalok, amik hosszabbak.
Ennek ellenére, izgatott vagyok, várom, hogy láthassam őt, hogy a karomba foghassam az én kicsi fiam.

Kora reggel kiültem a teraszra, a reggeli teám kíséretében.
Átlátni a szomszéd birtokra. Láttam, hogy munkásemberek jöttek. Gondolom a falat húzzák fel.
Biztos zárkózott személyiség lesz az új tulaj.. Kitudja.
Azt sem tudni, hogy beköltözött-e már, mert nem láttam semmi mozgolódást bent. Talán, ha kész lesz a fal.

Adam csatlakozott hozzám, kávéval a kezében.

- Hogy vagy drágám? - puszilta meg az arcom
- Jól.. Nem tudod, ki lesz az új szomszéd?
- Nem, csak azt tudom, hogy holnap után költözik be.
- Értem.. Az üzelttel mi a helyzet?
- Milyen üzlet?
- Amiről beszéltél a múltkor, és ami miatt az éjszaka közepén toppansz be mostanság.
- Ne haragudj, ha felkeltelek..
- Nem tudok aludni Adam, nem miattad van. Szóval?
- Jól megy szerencsére. Elég nagy pénz jön be.
- Mi is ez az üzlet pontosan? Miért nem mondasz róla semmit?
- Nem akarom, hogy bekekeveredj!
- Oh, akkor illegális a dolog? Nem lepődnék meg.
- Nem mondom, hogy nem az,de több pénz bejön, mint a cégnél.
- Rendben, ne mondd el, de ha bajba kerülsz miatta, ne várd el, hogy melléd álljak!
- Nem lesz semmi baj! Megbízom magamban és az embereimben. Emiatt neaggódj!
- Nem aggódom.. - ekkor megjelent Lucy
-Anyu, gyere! Mutatok valamit! - húzott fel a szekről
- Lassabban szivem! Mit akarsz mutatni?
- Gyere mami, majd meglátod.

Amint megtettem az első lépést,  melegség öntött el.

- Emily! - állt fel Adam, majd hozzám jött
- Semmiség..- a lábamra pillantottam - csak a magzatvíz.. - a szívem hevesebben kezdett el verni.
- Be kell vinnünk a kórházba! Mary! Mary! - kiabált Adam - Hívj mentőt! Elfolyt a magzatvíz!
- Nyugodj le Adam. Megyek, elkészülök nyugodtan, aztán mehetünk.
Mary, nem kell hívni. Majd megyünk kocsival. Igaz Adam?
- Ha nem érzel még fájdalmat, akkor persze.
- Nem, nem.. Hamar kész leszek, aztán mehetünk.
- Emily.. Nem korai ez még?
- Öh... De, de előfordul az ilyen.
- Segítek elkészülni, gyere! - belémkarolt, majd együtt mentünk fel a lépcsőn.

Lucy a kezemet fogva haladt mellettem.

- Az én hibám mami? - nézett fel rám
- Dehogy is kincsem! Ilyenre ne is gondolj!
- Biztos?
- Biztos Lucy, neaggódj, rendben?
- Rendben.. Mehetek én is veled?
- Kicsim, te maradj Mary-vel. Később, majd bejöhettek!
- Ahogy akarod mami..

A legfontosabb dolgok már elő voltak készítve.
Összeszedtem magam egy kicsit a fürdőszobában, majd el is indultunk.

A kocsiban ülve kisebb fájdalmat kezdtem érezni. Felszisszentem.

- Jól vagy Emily? - kérdezte Adam aggódva, majd a gázra lépett
- Jól, te csak az utat figyeld..
- Anya is aggódik nézd.. - mutatott a telefonjára, ami egész úton csengett.
- Gondolom mennyire aggódik..
- Majd, ha beértünk felhívom.

Pár óra múlva

Adam

Emily már a szülőszobában van. Nem hagyta, hogy bent legyek vele.
Jobb is, lehet nem bírnám ki azt, ami ott folyik bent.

Itt a folyóson ülve is elég szenvedés őt hallani, ahogy szenved a fájdalomtól.

Már nem kérdőjelezem meg, milyen nehéz is anyának lenni.
Azt is értem, miért a nőkre hárul ez a feladat,hogy világra hozzanak egy életet.
Sokkal erősebbek a férfiaknál, sokkal erősebb nálam.