Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

98.

Emily

- Kisasszony, ezeket az asztalokat hova vigyük? - kérdezte az egyik alkalmazottam.

Fura ezt kimondani. Soha nem hittem volna, hogy eljön az én időm is.

- Ezeket nagy előadó terembe kérem! - kiadtam az utasításokat,majd felmentem az irodámba.

A kilátás csodálatos, erkély is van, ahova akár ki is lehet menni. Nem túl nagy hely, de ez bőven megteszi. Itt bátran szabadjára engedhetem a tervezői fantáziám. Nagyon jók a megérzéseim.

Leültem az asztalomhoz, majd a telefonom megcsörrent.

- Andy, szia szivem! - szóltam a telefonba
- Kicsim! Na hogy halad a munka?
- Hamarosan minden a helyére a kerül. Szerintem a héten már kezdem a munkát.
- Szólj, ha bármiben segíthetek! - úgy tűnt éppen vezet
- Már így is sokat segítettél! Egyébként mit csinálsz? Úgy hallom kocsiban ülsz..
- Igen, megbeszélésre tartok. Utána viszont ráérek. Te rá érsz? - kérdezte finom hangon

Nem tudtam nem-et mondani.

- Oké, attól függ mire készülsz..
- Igazából a segítségedre lenne szükségem..
- Mi lenne az?
- A banda válságban van.. Lenne egy új videoklip ötlet, de nincs hozzá megfelelő tervezőnk.. Én rád gondoltam.
- Jó, meglátom mit tehetek! De mi a témája? Még nem is mondtad, hogy új dalotok lesz..
- Elakartam mondani, teljesen kiment a fejemből, de előbb a klippet kell megrendezni,ahhoz meg te kellesz! Együtt a bandával majd megbeszéljük a részleteket.
- Jól van, ha végzel csak hívj és megyek!
- Imádlak!
- Én is téged! Puszillak!

Már fejben próbáltam eltervezni, hogy milyen ruha legyen rajtuk, kinek milyen fazon állna jól, stb..
Nagy munka áll előttem.

Úgy két óra múlva Andy hívott telefonon, én pedig egy órán belül már mentem is a megadott címre.
Még sosem jártam itt.

- Hahó.. - nyitottam be egy stúdió terembe, ahol a dalokat szokták felvenni. A recepciós azt mondta itt találom majd őket.

Nem volt senki sem idebent.
Ezért megnéztem egy másik szobát, hátha rossz helyre nyitottam be, bár azt kétlem.

- Psszt! - egy hang szólalt mögöttem
- Andy, hát itt vagy.. - indultam felé
- Gyere.. - nyújtotta a kezét
- Hova megyünk?

Visszavitt a stúdióterembe, ahol eljátszotta nekem az új dalát.

- Azt hittem a bandával csináltok dalt..
- Ez az első szólóm.. Hogy tetszik?
- Imádoom! Olyan büszke vagyok rád! - ültem az ölébe
- Akkor ezt ünnepeljük meg!
- Benne vagyok!
- Arra gondoltam, csak kettesben ünnepeljünk.. Te meg én!
- Az jól hangzik! - kulcsoltam át a kezem a nyaka körül

-Vehetnénk pár dolgot, álljunk meg egy bevásárló központnál.. - mondtam Andy-nek a kocsiban ülve
- Itt jó lesz? - kanyarodtunk be egy igen nagy áruházhoz
- Persze! Szeretnék valami finomat főzni.

Minden hozzávalót megvettünk, aztán mentünk is haza.

- Segíthetek? - jött ki Andy a konyhába egy melegítő szettben, miközben a hagymát szeleteltem
- Te vághatod a többi zöldséget..

Átkarolt engem, majd megcsókolta a nyakam. Melegség járt át, a karjaim és a lábaim egyból elgyengültek az érintésétől.

- Ne csináld.. A végén nem eszünk semmit.. - nevettem
- Jól van, jól van abbahagyom.. Ezeket vágjam? - mutatott a pulton lévő zöldségre
- Igen, vékony karikákra kérlek! - adtam ki a parancsot.. Végülis már ez is elég jól megy.

Vacsi után beraktunk egy kis kellemes zenét.

- Egy táncra? - állított fel a kanapéról
- Megtisztelő..
- Egy pillanat, csak váltok számot.. - zenelejátszóhoz ment, majd egy kicsit romantikusabb zenére kapcsolt.

A nyakába akasztottam a kezem, ő átkarolta a derekam, és  próbáltam a ritmust felvenni.
Nem volt kicsípve egyikünk sem, még is romantikusabb volt bármelyik esténknél.

Kék szemeit az egyéimre szegezte. Tisztán láttam benne a szerelmet, azt, hogy vele boldog leszek.
Elmondhatatlanul szerencsés vagyok, hogy egy ilyen férfi tart a karjaiban.

- Nem is szólsz semmit? - egy ideje már, hogy táncoltunk,de nem szólt semmit, csak nézett engem és mosolygott.

Átölelt, lehajolt hozzám, majd megcsókolt.

Nem mindennapi csók volt. Valami volt benne. Szó szerint..valami volt benne.

Ajkaink szétváltak egymástól.

- Ez meg? - meglepetten vettem ki a számból egy kerek dolgot.

Egy karika gyűrű volt.

- Te most?.. - megakadtak a szavak a torkomon

- Leszel a feleségem? - tette fel a nagy kérdést.

Ezért nem szólalt meg..a gyűrű mindvégig a szájában volt.
Biztosan zeneválasztás közben csinálta, nehogy feltűnjön nekem..
Egy kicsit undi, mégis ellenállhatatlan. Kinek jutna eszébe ilyen?

A válasz számomra egyértelmű volt.

- Igen! Leszek a feleséged! - a karjába omlottam, mire felkapott a karjaiba

- Komolyan? - úgy nézett rám, mint még soha azelőtt.. Úgy éreztem újra szerelembe estem..
- Igen, igen, igen, igen! Ezerszer is igen! - a boldogság mindkettőnk arcán tükröződött.

Letett, majd átkarolta a derekam és csak annyit mondott;

- Mrs. Biersack..

Sziasztok!

Mint páran tudjátok, elgondolkodtam a történet folytatásán, azaz a "2.évadon".
Egyrészt jó ötletnek tartom, és örülök, hogy szeretnétek. Másrészt arra gondoltam, hogy ugyanitt folytatnám, így sokkal egyszerűbb azoknak is, akik idáig is olvasták, és olvasni is fogják. Nem kell egy másik sztoriba menniük..
És még annyi..  szeretnék kérdezni tőletek., persze nem kötelező válaszolni, de jól esne.😁
1: Örültök a folytatásnak? Szeretnétek is a  folytatást?

Még pár rész hátra van a 2.évad kezdetéig. Ne aggódjatok, nem lesz sok kihagyás. Ahogy megfogalmazódik bennem a történet, máris kiteszem a 2.évad 1.részét! ❤️