Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

71.

Emily

Szombat reggel korán keltem. Nem hagyott nyugodni a gondolat; lehet, hogy terhes vagyok.

Miközben Adam még aludt, elugrottam a sarki gyógyszertárba, és beszereztem egy terhességi tesztet.

Mire vissza értem Adam még aludt, így azonnal a mosdóba indultam. Magamra is zártam az ajtót a biztonság kedvéért.

Miután megcsináltam a tesztet, a kád szélére tettem, én pedig leültem a lehajtott wc-re.

Eltelt már annyi idő, hogy biztosan megtudjam az eredményt, de csak őrlődtem magamban. Féltem.

Ha terhes vagyok, akkor mihez kezdek?
Adam még velem akar majd maradni?
Andy-nek elmondjam-e?
Mi lesz azután?

Ezer meg ezer kérdés, amire addig nem kapok választ, amíg meg nem nézem a teszt eredményét.

Nagy levegőt vedtem, majd felálltam és elvettem a kád szélére helyezett tesztet.

A szemem csukva volt, még nem mertem ránézni.
Lassan nyitottam ki, majd végül megpillantottam... Két csík.

Terhes vagyok.

Visszarogytam a wc-re. Sejthető volt, mégis teljesen sokkot kaptam.

Két féle érzés kavargott bennem.
Az egyik a boldogság,hiszen még is csak egy aprócska életről, egy babáról van szó. Anya lehetek.
A másik a szomorúság. Szomorú, amiért nincs mellettem az, akié ez a kis csoda.

Lassan léptem ki a fürdőszoba ajtaján, ne hogy felkeltsem Adam-et, de már ébren volt.
Éppen a fehér polóját vette fel az ágyon ülve.

A teszt a kezemben volt, így ezt is észrevette.

- Fal fehér vagy minden rendben? - felállt, és megkerülve az ágyat hozzám jött. - Hát ez? - vette át a terhességi tesztet.
- Az aminek látszik. - leültem az ágy szélére - Terhes vagyok.
- Mi? Ez biztos? - leült mellém.
- Ez szerint igen. Még egy orvosi vizsgálat kell. De szinte biztos vagyok benne.
- Értem. - felelte. Az arca komoly volt.
- Ha tényleg az vagyok, mi lesz tovább?
- Megmondom. Együtt neveljük fel a babát. Nem foglak emiatt magadra hagyni. Sajátomként fogom szeretni. - megsimította az arcom
- Komolyan?
- Komolyan. Szeretlek, persze, hogy nem hagylak el. Mármint, ha te is akarod,akkor maradok.
- Akarom. Maradj velem! - bújtam hozzá.
- Szerelmem! - csókot nyomott a homlokomra

- Hétfőn mindenképp elmegyek az orvoshoz. Később érek majd be.
- Én is veled megyek. Ne légy egyedül.
- Jól van, az jó lenne. - halványan elmosolyodtam.
- Neharagudj, hogy eszedbe juttatom, de a Biersack srác keresett? - témát váltott
- Egy párszor, de nem válaszoltam rá. Sőt, az utóbbi pár napban egyátalán nem. Miért?
- Csak érdekelt.
- Rendben. Most viszont csinálok valamit enni, mert éhen halok. Remélem te is éhes vagy. - keltem fel az ágyból
- Mint a farkas.. Bár beérném veled is.. - mögém térdelt és a hajamat elsimította a nyakamról, majd megcsókolta.
- Tudod, hogy nem lehet... Felálltam az ágyról, majd vele szembe fordulva megfogtam a kezét
- Tudom. Tudom. Remélem csak a terhesség az oka, amiért nem lehet. - nézett rám komoly, méregető tekintettel.
- Ezt most mire véljem? - tettem karba a kezem
- Tudod, hogy mire értem. Ha még érzel valamit iránta...
- Shh! - félbeszakítottam - Ez nem olyan, mint egy nátha amit gyorsan kiheversz Adam! Igen, érzek még iránta valamit, de legfőképpen haragot. Ez ellen nem tudok mit tenni, értsd meg. Idő kell nekem, idő! Viszont, ha folyton felhozod nekem Andy-t, csak nehezítesz a dolgokon!
- Igazad van, neharagudj! - felállt, majd átölelt. - Egy  seggfej vagyok..
- Nem vagy az, csak próbálom őt elfelejteni. Segíts nekem ebben, ne az ellenkezőjét tedd azzal, hogy folyton szóba hozod.
- Rendben vagy szívem. Igazad van!
- Tudom. - kissé elmosolyodtam
- Szeretlek kincsem! - megcsókoltuk egymást.

Igazából most nem igazán voltam fer. Leszúrtam Adam-et, amiért mindig Andy-re emlékeztet, de mind a ketten tudjuk, hogy én is sokat gondolok rá.
Egy ilyen szerelmet, amit vele éltem át, nem könnyű elfelejteni.