Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

88.

Emily

Mikor felébredtem, igyekeztem úgy tenni, mintha nem tudnék semmit. De egyet tudok, a végére fogok járni mindennek.

Adam még mellettem feküdt. Kezdett ébredezni. Én csak bambultam magam elé, a plafont bámulva.
Félelem dúlt bennem. Az egyetlen ember akiben, azt hittem mindig megbízhatok, aki soha sem hazudott nekem, most titkolózik, valamiben sántikál. Féltem, hogy mi fog rám várni, de legbelül nagyon is tudtam, csak nem akartam elfogadni a tényeket.

- Jó reggelt! - simította meg Adam az arcom, mire azonnal felkaptam a fejem. Amolyan reflex szerű volt.. - Mi az? Megijesztettelek?
- Nem. Dehogyis.. Csak már nagyon kell pisilnem. - gyors léptekkel, mezítláb mentem a mosdó felé.

Magamra zártam az ajtót.
Legszivesebben itt maradnék, csak ne kelljen beszélnem vele. Viszont nem futhatok előle életem végéig. Úgy kell tennem, mintha minden rendben lenne. Egy kicsi feltűnést sem kelthetek.

Összeszedtem magam, majd visszamentem hozzá. Éppen a nadrágját vette fel, felső még nem volt rajta.

- Ma nem tudok bemenni dolgozni, anyával megbeszéltük, hogy együtt lógunk. - közöltem vele, közben leültem az ágyra.
- Jól van. - válaszolt. - De ugye este szabad leszel?
- Még nem tudom. Miért?
- Megismételhetnénk a tegnap estét. - kacsintott a tükörből, miközben az ing ujját gombolta be.
- Hát.. - erőltetett mosollyal válaszoltam. - Talán.
- Tudod, hogy nem bánod meg! - lehajolt hozzám, majd megcsókolt.
- Tudom. - válaszoltam - Csak a céghez mész ma? - a tekintete hirtelen zavaros lett
- Öhm..Igen. Ma sok dolgom van bent.
- Rendben.

Elköszöntünk egymástól, majd ő elindult.

Magamra kaptam egy fekete nadrágot, egy sötétkék blúzt és egy fekete dzsekit, aztán egy kis idő múlva követtem őt.

Valóban az irodához ment. Leparkoltam egy alig észrevehető helyre, és vártam, amíg elhagyja az épületet.

Kora délután egyercsak kilépett az ajtón. Kezében egy kisebb aktatáska. Még soha nem láttam azelőtt.
Letette az anyósülésre, majd el is indult.

Elég hosszú ideje vezettem már, amikor behajtott egy híd alá.
Oda már nem követhettem kocsival. Kiszálltam majd követtem őt. Elbújtam a híd lábánál és vártam.
Feltűnt a távolból, hogy Lora közeledik.
Ekkor már biztos voltam benne, hogy Adam elárult.

Elég közel voltam ahhoz, hogy mindent halljak. Szerencsére nem láthatták, hogy ott vagyok.

A következő beszélgetést hallottam.

- Remélem nem csaptál be! - mondta Lora köszönés helyett.
- Lenyugodnál?! - mondta Adam. - Elhoztam. De nem erről volt a szó, ugye tudod? Nem kellett volna berontanod ezért az irodába. Emily biztos gyanút fogott.
- Ne kezdd, inkább add a pénzt ami jár! - átnyújtotta a kis táskát, majd Lora letette a földre és kinyitotta. Úgy tűnt, mint, aki nem elégedett.
- Ennyi? Tízezerről volt szó? Ez közel sem annyi! - emelte fel a hangját Lora
- Elégedj meg ennyivel! Nem azt kértem, hogy Emily vetéljen el miattatok, hanem, hogy felejtse el végre azt a bugrist!
- Na, ne szórakozz velem! Add ide, amig igértél!
- A címért, és a videóért ennyit érdemelsz. Vagy szólj nyugodtan és elfelezem ezt is!
- Egy seggfej vagy! - dühös volt a tekintete
- Kislány, kislány. Tudom! Újjat mondj..
- Paraszt!
- Inkább húzz el a pénzzel, mielőtt meggondolom magam!

Szó nélkül felkapta a táskát, majd el is ment, egy utólsó pillantást vetve Adam-re.

Ledermedtem a hídnál.
Mekkora álszentség volt az, ahogy az étteremnél vígasztalt, ahogy a kórházban mellettem volt éjjel nappal, közben meg Andy-t próbálta bemocskolni.

Ez túl sok volt nekem. Azt hiszem ennél többet, már nem bírok elviselni.

Most mihez kezdjek?