Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

121.

Emily

Lefagyva álltam az épület bejárata előtt.
Már vagy öt perc is eltelt, mióta Andy elment,de én csak álltam.

Magamat okoltam mindenért, hiszen ki más is lenne a hibás?
Ha anno nem dőlök be Adam hazugságainak, akkor nem tartanánk most itt.
Tönkretettem az életünket, csak mert Adam választás elé állított.
A lányom, vagy ő. Lucy még pici, nem hiszem, hogy az én hibáim miatt neki kell bűnhődni.

Egyre sötétebb felhők gyűltek felém, a hideg szél megcsapta az arcom.

- Nem jössz be? - kérdezte Barb - Mindjárt esik..
- De megyek.. - indultunk befelé
- Emily, ma lesz a csokimester verseny, szeretnénk, ha te döntenéd el, ki legyen az, aki nálunk fog dolgozni.
- Én? Kizárt, hogy az most menne.. - hirtelen megszédültem, az emberek elhomályosultak körülöttem, de szerencsére a közelemben volt a recepciós pult, amihez támaszkodhattam
- Emily! Jól vagy? - Barb máris aggódni kezdett - Clara, hozz vizet!
- Jól vagyok, nem kell aggódni..
- Fal fehér vagy Emily.. Majdnem összeestél!
- A majdnemtől az messze volt..
- Igen, ha a recepció nincs a közelben! Inkább igyál!
- Nincs rá szükség! Az irodámban leszek Barb. Rád bízom a zsűrizést.. - összeszedtem magam
- Menj haza, majd én tartom a frontot!
- Nem, nem. Az irodában leszek, ha valami van szólj fel!
- Rendben, segítek felmenni!
- Barb, lifttel megyek. Nem kell!

Andy

Már közel jártam a megadott címhez. A rádióban halk zene szólt, mikor a telefonom megcsörrent.

- Igen, tessék?!
- Üdvözlöm! Dr. Ortek vagyok a fővárosi kórházból. Ön Andy Biersack?
- Én vagyok. Baj van az édesanyámmal?
- Nem, erről szó sincs. Az édesanyja már túl van a veszélyen, ezért hazaküldjük.
- Most kell mennem érte?
- Normál helyzetben ez nem lenne olyan sűrgős, de sajnálatos módon egy tömegbaleset történt, és szükség van a kórtermekre. Amy-nek, csak pihenésre van szüksége.
- Értem. Azonnal megyek!

Emily

Egy óra is eltelt mióta Andy elment.
Egyikőjüktől sem kaptam hírt. Ettől úgy eréztem megőrülök.

A szobában fel-alá járkáltam, egyszerűen nem tudtam egyhelyben maradni.

- Mi lesz már... - a telefon megcsörrent.

Andy hívott.

- Andy...? - szóltam bele a telefonba
- Szia szivem, ugye nem gond, ha egy kicsit késni fogok? - ekkor csippant a telefonom. Adam küldött üzenetet.

“ Mi lesz kiscsillag? Fogy a türelmem. Ha próbálkozni mersz valamivel, nektek lőttek! "

- Emily?
- Bocsi, itt vagyok.. Közbe jött valami?
- Igen, anyut el kellett hoznom a kórházból. Épp úton vagyunk hozzá.
- Rendben. Majd jelzek nekik, hogy késel.
- Oké, le is teszem. Hívlak, ha végeztem.

Adam türelmetlen.
Küldtem neki egy üzenetet.

“ Hamarosan ott lesz! Ne bántsd őt! “

A válasz perceken belül megérkezett.

“ Nyugi, bébi! “

Ettől kicsit sem lettem nyugodtabb. Azt akartam, hogy ennek vége legyen, de tudtam.. Ennek nem most jött el az ideje.

Andy

- Meg leszel így anya? - feküdt le az ágyába
- Nem maradsz velem?
- Nem lehet. Dolgom van anya.
- Azt gondoltam velem leszel..
- Anya, ha azért volt ez az egész, hogy magad mellett tarts, már régen rossz gondolat volt. Családom van, nekik szükségük van rám!
- Ahogy nekem is, hiszen a fiam vagy!
- Valóban. De velem együtt a lányom, és a leendő feleségem is el kell fogadnod, ami még nem sikerült.
- Féltelek!
- Mitől? A boldogságtól?
- Elég rá nézni arra a nőre, nem hozzád való!
- És Lucy-val mi bajod? Tudod, csak mert ő a véremből van!
- Egy ilyen nőtől van gyereked..
- Nem hallgatom tovább anya.. Nem ismered őt, és ez hiba. Esélyt sem adsz, hogy jobb legyen a kapcsolatod vele. - indultam kifelé
- Ne menj!
- De! És, ha mégegyszer farkast kiálltasz azzal, hogy gyógyszert szedsz be, vagy bármi őrültség.. Tudd, hogy nem biztos, hogy itt leszek. Ha a családom nem fogadod el, engem sem fogadsz el.

A bűntudatom egy pillanat alatt elszállt, attól, ahogy anya viselkedik. Igazából nem tudok rajta kiigazodni.

Elindultam a címre. Szeretném minél előbb letudni.

A GPS egész különös helyre vezetett.

A városon kívül, egy pusztaságon kötöttem ki.
Próbáltam hívni Emily-t, hogy meggyőződjek, jó helyen járok, de nem vette fel a telefont.

Mindenesetre folytattam az utat, ameddig a jel mutatott.
Egy elhagyatott háznál álltam meg.

-Itt biztos valami tévedés lesz.. Milyen árut vennék itt át?

Kiszálltam a kocsiból, hogy körülnézzek.

A ház, vagy inkább kis kunyhónak nevezném, szinte már romokban állt. Körülötte csak a zöld pusztaság volt.

- Hahó.. - léptem be a házba. Ajtó nem volt, a falak omladoztak.

Egy idősödő, őszes hajú férfi volt a szoba végében. Háttal ült nekem egy karosszékben.

- Uram?! - szóltam hozzá, de meg sem mozdult. Közelebb léptem hozzá, majd a vállát megfogva magam felé fordítottam.

A férfi mellkasán egy véres folt volt, feltehetően magával akart végezni.

- Uram! - rángattam meg a vállát, mire kinyitotta a szemét egy másodpercre,aztán megint eszméletlen állapotba került.

Lefektettem a földre, a kezéből a fegyvert kivettem.
Elkezdtem az újraélesztést, de tudtam, hogy nem lesz sok értelme. A fickó halott.

Álltam a holtteste felett értetlenül, teljes sokkban.
Mégis miért nekem kellett ezt látnom? Miért?

- Jobb lesz, ha eltűnök innen..

Ekkor sziréna hangja szólalt meg. A rendőrség azonnal körbe vette a házat.

- Ilyen nincs! - mire megfordultam egy zsaruval találtam szembe magam.

- Kezeket a tarkóra! - hangja erőteljes volt, határozott. Tettem, amit kért.
- Nem csináltam semmit! - megmotozott, majd körülnézett a lakásban.
- Igen? Nos, ezt majd mi kiderítjük! - emelte fel a pisztolyt, ami a férfi közelében volt.
- Mégis ki jelentette, hogy mi történt? - gyanús volt ez az egész. Emily nem tehette ezt.. Vagy mégis?
- Névtelen bejelentő. Most pedig be kell jönnie az őrsre!
- Még egyszer mondom, nem én tettem! A férfire már így találtam! Nem ismerem őt!
- Majd a vizsgálat során kiderül. Ha rajta van az újlenyomata a fegyveren, hosszú évekre számíthat a börtönben!

A fenébe! Hiszen megfogtam a fegyvert..

A bilincset a kezemre rakta. Soha nem hittem volna, hogy ilyen helyzetbe kerülök.

Biztos vagyok benne, hogy szándékosan volt ez kitervelve!

- Jogában áll hallgatni. Bármi, amit mond, felhasználható Ön ellen a bíróságon. Joga van egy ügyvéddel beszélni. Ha nem tud ügyvédet fogadni, az állam fog kijelölni egyet önnek. Bár nem hiszem, hogy erre szüksége lesz.. - nézett rám megvetően - Tehetősnek néz ki, biztos meg van a saját ügyvédje. Megértette ezeket a jogokat?
- Megértettem! - a düh csak forrt bennem. Mérhetetlenül csalódott voltam, hiszen nem követtem el semmit, ennek ellenére mégis belerángattak egy ilyen balhéba. Félek, hogy igazam van, és Emily keze is benne van a dologban.