Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

148.

Emily

A szívem a torkomban dobogott, azthittem majd kiugrik a helyéről.
Rossz, helytelen, hirtelen döntést hoztam, amit totálisan elcsesztem.

Hülye Em! Hülye Em!

- Játszunk hát.. - mondta Adam a fegyvert rámszegezve.
- Én.. Én.. - dadogtam
- Megakartál ölni a saját házamban? Hm? - a hangja dühös volt, mégis viszonylag nyugodt. - Leülni! - intett a pisztollyal a szék felé, ami a szoba sarkában volt.

Tettem, amit kért. Kezem - lábam remegett a félelemtől, majd megjelent az ajtóban Grace.

- Te meg mit művelsz fiam?? - rohant a fia mellé
- Állj hátrébb anya, te ebbe ne avatkozz bele! Különben meg Emily-t kérdezd! Igaz drágám? Meséld csak el, hogy pisztolyt tartottál a fejemhez.. Hajrá.

Egy szót nem tudtam szólni.

- Tedd le a fegyvert Adam! Ez nem megoldás! Itt vannak a kicsik is, szükségük van az anyjukra!
- Igazad van.. Igazad van.. - lassan az öve mögé csúsztatta a fegyvert. - Más megoldás is létezik.

Kiindult a szobából, majd reflex szerűen ugrattam fel utána, de felmutatott az ujjával, hogy ne menjek.

- Ha utánam mersz jönni, én repítek golyót a fejedbe!
- Fiam? Mire készülsz? - Grace is megrémült velem együtt

Kis ideig vártam. Az idegeim, és a vérnyomásom az egekben repkedtek a gondolattól, hogy most mire készül Adam.

Gyereksírást, pontosabban Kayden hangjára lettem figyelmes, majd Lucy hangja is csatlakozott a zajhoz.

Ki akartam rohanni, de Grace teljes erőből visszarántott magához, és átölelt.

- Engedjen el asszonyom!! Kérem! - zogoktam, üvöltöttem, de hasztalan.
- Lányom, nyugodj meg! Azzal csak rontasz a helyzeten, ha utána mész, hát nem érted??!
- Látnom kell hova viszi, tudnom kell!!!
- Shh! - simogatta a fejem Grace, mintha az angyali oldala lépett volna elő.

Úgy tettem egy ideig, mintha lenyugodtam volna, majd megvártam amíg elenged, hogy fellélegezzek.

Amikor ez megtörtént, olyan gyorsan futottam ki a házból, hogy véletlenül se érjen utól.

Megtorpantam az ájtóban, mikor láttam, hogy Adam a kocsiba teszi őket.

Odarohantam a kocsihoz, majd kiakartam nyitni, de bezárta.

- Adam, nyisd ki az ajtót! Nem viheted el!! - nem is figyelve rám beindította a motort
- Neeee!!! LUCY, KAYDEN!! - összerogyva a kocsi hűlt helyén áztam a könnyeimben. A mellkasom szorított, mintha valami nyomná egyfolytában. A légzés is nehezemre esett.

Grace utánam jött, hogy felsegítsen, de elrántottam a karom.

- Hagyjon!! Hagyjon! Menjen el! - kiabáltam. Tudta hogy most a legjobb döntés az, ha magamra hagy.

A térdem köré fontam a kezem, nem tudtam mi tévő legyek, így vártam. Vártam, hátha visszahozza nekem őket. Az életeimet.

Andy

- Andy, valami nem stimmel oda át.. - mondta Mason, aki az ablaknál állt.
- Mi az? - sétáltam oda mellé
- Kiabálást hallottam, te nem? - kérdezte
- Zuhanyoztam haver, egy árva szót nem hallottam. Ki kiabált? - kérdeztem. Egyre feszültebb lettem.
- Szerintem Emily lehetett Andy. Attól tartok valami rossz történt.
- Nee.. Ne.. - az adrenalin gyűlt a testemben, ami fokozta a feszültségemet.
- Oda kell mennem!! - indultam meg az ajtó felé, mire Mason telefonja megszólalt.
- Andy! Várj! - felé néztem, de lábam nem bírt egyhelyben maradni
- Mi az Mason? Muszáj mennem!
- Egy pillanatot várj! Jones hív. Meglátjuk mit mondd, aztán cselekszünk!

Kifújtam magamból a levegőt, majd a hajamba túrtam.
Fel-alá járkáltam, amíg végül Mason letette a telefont.

- Azt kérte menjek egy címre. Mindjárt elküldi.
- Mi? Ilyenkor? Késő van..
- Tudom, de van még valami ami fura volt.
- Ne húzd az idegeimet Mason, mondd!
- Gyereksírást hallottam. Azthiszem elvitte Emily-től a gyerekeket.
- Mii??? - emeltem fel a hangom. Azon nyomban megöltem volna Jonest, a terveim sem érdekeltek abban a pillanatban.
- Nyugodj meg, kiderítem mit akar.
- Veled megyek!
- Nem, nem jössz! Még lebuksz!
- Felhúzom a parókát, vagy amit akarsz, de veled megyek. Megértettél? Muszáj mennem!
- Legyen, menjünk..

Egy erdős területre érkeztünk.
A környéken egyetlen egy ház volt. Egy fakunyhó. Gyanítom Adam ide vitte a gyerekeket.

- Itt van, látom a kocsiját. - mondta Mason. Kicsivel távolabb áltunk meg, hogy ne vegyen észre engem.
Kiállt a ház elé.

- Oda megyek. Meglátjuk mit akar. - mondta, majd kiszállt az autóból.

Elbeszélgettek egy ideig, majd Mason bólogatott.
Adam a kocsijába pattant, majd ellentétes irányba a főútra hajtott.

Eljött az idő.

Kiszálltam az autóból, oda mentem a házhoz.

- Na? - kérdeztem halkan
- A gyerekek bent vannak, megkért, hogy vigyázzak rájuk, amíg ő elmegy éjjel-nappaliba kaját szerezni a kicsinek.
- Szóval bent vannak? - jól tudtam, hogy igen. Egy ajtó választ el attól, hogy lássam a lányom..
- Bemegyek.. Be kell mennem! - mondtam
- Andy.. Lucy okos lány. Fel fog ismerni, még ha fel is veszed a parókát.
- Tudom, de..látnom kell!
- Najó, de ha felismer..
- Megoldom, csak engedj be..

Kinyitotta az ajtót majd tetőtől talpig lefagyott a testem egy pillanatra. Mozdulni nem bírtam.

A kislányom az ágyon ült, kezében a pici fiúval.

- Mi lesz? - suttogta Mason, majd beljebb lépett.
- Mason bácsi.. - mondta halkan Lucy, ügyelve, hogy Kayden ne ébredjen fel
- Kiscsillag, szia. - felém nézett Mason - Gyere be!

Beljebb mentem.

A lányom felemelte rám a fejét.

- Apu?? - mondta. Felismert, a paróka ellenére.

Egy férfi, férfi marad attól, hogy sír?
A szemem könnybelábadt, majd egy apró könnycsepp folyt le az arcomon.
Leguggoltam elé. Megnéztem a kisfiút, aki a kezében volt. Békésen aludt. Édesen.
Felnéztem a lányom arcára. Sokat változott egy év alatt. Gyönyörűbb lett.
- Őt most elveszem, jó? - letettem Kayden-t az ágyra.
- Apu?? Mit keresel itt?
- Jöttem, hogy megnézzem, az egyetlen nagy lányom. - az örömtől neki is könnyes lett a szeme, majd hirtelen a nyakamba borult.

Szorítottam magamhoz. Mélyen beszívtam az illatát, ami semmihez sem fogható, és amit már olyan régen nem éreztem.

- Itt vagyok kincsem! Itt vagyok! - szipogtam
- Elviszel innen apa?
- Még nem kicsim, de nem sokára. Nem kell sok!
- Anyu sincs jól, mikor viszel el?
- Vannak helyzetek kicsim, amikor nem tehetsz meg minden, amit akarsz, különben a dolgok rosszul is elsülhetnek. Tudsz várni még egy kicsit? Csak egy kicsit, és ígérem, mi négyen eltűnünk innen, és vissza se nézünk!
- Igéred, hogy eljössz értünk?
- Ezt megígérem!

Sziasztok! Elhoztam az újabb részt, mivel annyira akartátok. 🥰 Remélem tetszett ez is!

Ne feledjétek el a többi irományom sem 😉
Ma a Sors játékából hoztam egy újabb részt. Az a sztori is tartogat izgalmas meglepetéseket, úgyhogy tartsatok velem ott is! 🥰💜