Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

188.

4 évvel később

Emily

Meglepő az élettől néhány dolog.
Például, kezdeném ott, hogy egy ember élete hány féle képpen alakulhat, hány felé nyílik meg neki az a bizonyos út, és csak rajta áll melyiken sétál végig.

Néha megfordul a fejemben; mi lett volna, ha másik úton járok ? Nos, azt már sosem tudom meg.

Hogy bánom-e?

Nem.

Határozottan nem.

Ennyi év elteltével úgy érzem tényleg boldogságra leltem. Mindenem meg van, amim csak kell.

Család.

Lucy lassan már kész hölgy, elképesztően nagyot nőtt, és okosodott. Egy lányom van, és rá nagyon is büszke vagyok. Tudom, hogy az édesapukája is az.
Pontosan annyira vagyunk büszkék a lányunkra, mint a legkisebb fiúnra, Kayden-re.
Egyre jobban hasonlít a természete az édesapjáéra. Imádja a zenét, már most széles körben érdeklődik iránta, és ez melengető a szívnek. Andy örömmel mutat meg neki mindent, ami a zenével kapcsolatos, és ami érdekli, persze egy alig négy éves kicsitől nem várunk egetrengető dolgokat, de ez így van jól.

Tavaly nyáron végre összeházasodhattunk Andy-vel. Álmom vált valóra, hiszen a két gyönyörű gyermekem is jelen lehetett, és mérhetetlen büszkeség töltött el, amikor az oltárnál állva visszanéztem rájuk. Csoda.

Munka.

Nos a cégemnél minden a legnagyobb rendben. Újra fellendült az üzlet, sorra kapom a megrendeléseket és az ilyen-olyan rendezvény meghívásokat.

Andy is visszatért a bandához. Tárt karokkal fogadták őt, és most már a negyedik új dalon dolgoznak együtt. Panaszra nekik sincs okuk.

Adam-ről évek óta semmi komoly hír nem érkezett. Néha-néha egy-egy madárcsicsergést hallok róla. Azt biztosan tudom, hogy egy jó ideig még bent lesz az elmegyógyintézetben, talán ott éli le az életét. Ki tudja.. Amíg nem zavar sok vizet, addig lehet vele bármi.

Grace-t felmentette a bíróság, hála Andy ügyvédjének. Megúszta az éveken át tartó csücsülést a börtönben.
Végülis, örülök neki, nem ő a főgonosz ebben a történetben.

Na de, van még ezeken kívül más is..

- Szívem, ma bejöhetnél velem a stúdióba.. - mondta Andy a reggeli közben
- Ami, azt illeti, szívesen mennék, de..
- De?
- Neked kell eljönnöd velem valahova. Persze, csak, ha nem sűrgős.
- Nem az. Hova kellene menni?
- Egy pillanat. - fel álltam az asztaltól. A gyerekek is ott voltak, ezért félrehívtam Andy-t egy percre.

- Na, mi az? Mit rejtegetsz a hátad mögött? - kiszúrta, hogy valami van a kezemben
- Nézd, ne akadj ki kérlek. Tudom, hogy korai és lehet már sok is..
- Terhes vagy. - mondta ki helyettem
- Lehetséges. Ezért kell velem jönnöd, vagyis jó lenne, ha jönnél. Az is lehet, hogy elvetetem..
- Meg sem hallottam! Vagy ezt akarod?
- Nem, persze, hogy nem! Csak..
- A sors akarta így, ennek a picinek meg kell születnie!
- Félek.
- Itt vagyok veled, kettő gyerkőc után simán végigcsináljuk! Amúgy is nagy családot akartunk mindig!
- Igaz. Szóval, eljössz?
- Hogyne! De mivan, ha még sem vagy terhes?
- Hát, elég kicsi arra az esély.. - fordultunk a pult felé, ahol vagy öt terhességi teszt lapult, mind pozitív eredménnyel.
- Ahj, annyira örülök! - karolt át

- Anya, nem fogunk elkésni a suliból? - kérdezte Lucy
- Ahh.. Teljesen megfeledkeztem az időről. - Ne siess! - mondta Andy
- Beviszem én őket, visszajövök, aztán együtt elmegyünk a dokihoz.
- Oké.
- Akkor mire várunk?! Gyorsan öltözni! - adta ki a parancsot, majd kis idő múlva el is indultak.

- Igen, maga egyértelműen gyereket vár. - mondta az orvos a vizsgálaton
- Biztos? Nem téved?
- Hölgyem, ez ezer százalék.

Kilépve az ajtón, Andy izgatott szemekkel nézett rám.

- Mi az? Mondd..
- Bővül a család!

Sziasztok drágák!
Na hát ide is elérkeztünk. Tudom, hogy régóta nem volt új rész, de most végre elhoztam az utolsót is.
Ennyi volt. Egyelőre!
Ahogy mondtam, hamarosan jön az új borítós folytatás, csak mert sokan kértétek! ❤️
Pontos időt nem tudok mondani, de hamarosan!
Amint meglesz az első rész, itt foglak titeket tájékoztatni! Addig is legyetek jók, olvassatok sokat, és vigyázzatok magatokra! Puszi nektek! ❤️