Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

178.

Adam

- Miért vagyok itt? Miért hozattál ide?
- Csak beszélgetni.
- Te vagy Emily férje.. Mit akarsz tőlem?
- Meg tudni ezt-azt, például, hogy miért nem látlak sürögni-forogni a birtok körül. Miért Kate?
- Nem tartozik rád!
- Valóban? - elővettem az asztal fiókjából egy köteg pénzt - És most?
- Már nem élek ott..
- Arra rájöttem, de az hogy miért, engem az érdekel. Szóval?
- Andy kidobott, nem akar már látni.
- Ilyen rossz kislány voltál?
- Haha, vicces..
- Tudom, na de.. Esetleg, tudsz nekem olyat mondani, ami felkeltheti az érdeklődésem?
- Mire célzol? Hogy miért dobott ki?
- Aha, mondjuk az.. Minden érdekel. - elvette a pénzt az asztalról, majd leült velem szemben.
- Mert hazudtam neki. De azért volt benne igazság is!
- Tisztán beszélj, nem értem..
- Lefeküdtünk Andy-vel, amit aztán megbánt, és elhidegült teljesen velem szemben. Előttetek pedig előadtam, hogy együtt vagyunk.
- Na, de.. Andy akkor gondolom valahogy rájött, hogy hazudtál. Honnan?
- Utoljára Emily-vel beszélt a ház előtt, aztán kidobott.
- Ezek találkoztak?
- Te nem tudsz róla? - nyitotta fel a szemem
- Nem.
- Hát pedig de, Lucy-t hozta át, aztán percek hosszát beszéltek odakint zárt ajtó előtt. - méreg elöntött, úgy éreztem megtudnám ölni mindkettejüket
- Ennyi? Még valami esetleg?
- Hát nem is tudom.. Említett Andy olyasmit, hogy Kayden az ő fia, vagy valami ilyesmi..
- Ezt mondta? - lassan ökölbe szorult a kezem
- Aha, konkrétan ordította..
- Tünés!
- Mi? Mivan?
- Azt mondtam menj el! - kiabáltam

Az agyam teljesen elborult. Az is megfordult a fejemben, hogy most is együtt vannak.

- ahhh! Megölöm őket, Megölöm!

Emily

- Hamarosan sötétedik, el kellene mennünk a szüleimhez. Gyere te is! - mondtam
- Hiányoznak?
- Nagyon! Megyünk?
- Aha, előre állok a kocsival.

A telefonom megcsörrent.

- Ki az? - kérdezte Andy
- Adam az. Most mi legyen?
- Vedd fel, ne légy gyanús!

- Adam?
- Hol vagy? - kérdezte dühösen
- A szüleimnél, hiszen mondtam neked!
- Kivel??
- Mary van velem és a gyerekek senki más..
- Hazudsz! Hadd halljam őket!
- Ugyan, bizonygatnom kell neked Adam?
- Igen, az kell!
- Nevetséges! Éppen fürdenek..
- Jó, akkor oda megyek! - lerakta rám a telefont.

- Adam a házhoz megy! Oda kell érnem előtte!
- Jó, gyere, induljunk.

- Oké, még időben vagyunk.. - mondta Andy a házunk előtt.
- Annyira akartam, hogy te is begyere!
- Tudom, majd legközelebb. Most a legfontosabb, hogy ne kelts gyanút!.
- Igen.. Akkor én most megyek is. Jobb, ha te is mész.
- A közelben leszek. Bármi van, tudod mit kell tenned!
- Oké, de vigyázz, ne vegyen észre!
- Nem fog, ne aggódj! - puszilta meg a homlokom.

Leginkább azért aggódtam, hogy a szüleim le ne buktassanak, hiszen ők nem tudják, hogy Adam felesége vagyok.

- Lányom! - ölelt át anya az ajtóban
- Szia anya! Most légyszi, beszélnünk kell, nincs sok időm! - meglepődve hátrált meg
- Igen?
- Igen! Apa?
- Nincs itthon, késő estig dolgozik.. Noel pedig alszik.
- Jó, akkor tőled kérnék valamit. Ide jön Adam Jones.
- Mit akar az itt?
- Ezt, ha elmegy elmondom, de a lényeg, hogy azt kell mondanod, hogy mindvégig itt voltam, egészen délelőtt óta! Fontos!
- Jó, de miért? Ki ő neked, hogy így számonkérhet?
- Anyaa, kérlek, ne most! Csak tedd amit kértem!
- Addig nem amíg nem mondod el! Legalább valamit mondj!
- Anyaa.. Jó, Adam felesége vagyok.
- És Andy?
- Hosszú történet, nem fér az időmbe, később mindent elmondok,igérem! Csak légyszíves, mondd azt amit kell!

Abban a szent pillanatban csengettek.

- Kinyitom oké? Légyszi anya, ne hagyj cserben.. - suttogtam. Levetettem a kabátom, majd ajtót nyitottam

- Hát itt vagy! - támaszkodott az ajtónak, majd körülnézett a tekintetével
- Ő hol van?
- Ki? - kérdeztem
- Ő!
- Adam, nincs velem.. Kérlek, ne anya előtt.
- Megbocsát asszonyom...?
- Itt is meglehet beszélni, előttünk nincsenek titkok!
- Oké, akkor hol voltál ma? - kérdezte
- Orvosnál, utána egyből ide jöttünk. Igaz anya? - néztem rá, bízva abban, hogy mellém áll
- Így van, miért? - mondta higgadtan
- Látod? Hol máshol lettem volna?
- Beszélnünk kell! - mondta
- Oké, de ne így.. - kimentem a ház elé vele

- Mi az?
- Kayden tényleg Andy fia..
- Honnan veszed?
- Mondtam neked, hogy ne legyen így, különben mindannyiótok sírját megásom.
- Ki beszélte tele a fejed?
- Mindegy, a lényeg, hogy valóban.. Kayden Andrew fia.. Le is vehetjük a Jones nevet..legyen mostantól Biersack! - mondta gúnyosan, majd az öklével belecsapott a motorháztetőbe.
- Kérlek, ne csináld ezt!
- Mit ne? Mit csináljak veled? Öljelek meg?!
- Ha azt látod megoldásnak, tessék, itt vagyok! De a gyerekeket ne bántsd!
- Megérdemelnétek egytől egyig!
- Tényleg? Ennyire szabadulnál tőlem? Akkor miért nem engedtél el?
- Mert az életemnél is jobban akarlak! Értsd meg ezt!
- Értem, tényleg.. De ez őrültség, amit csinálsz. Ne légy féltékeny, nincs miért! Kayden a te fiad, veled költözünk el egy másik házba, új életet kezdünk így négyen.. Mi más kell még?
- Bizalom!
- Bízz bennem. Mást nem tudok mondani, a többi rajtad múlik.
- És, hogy találkoztatok? - ekkor már tudtam, hogy Kate volt az, aki beszélt.
- Lucy látni akarta. Anyukád is javasolta, hogy vigyem át, de nem is voltam egyedül, Mary velem volt. Nem történt semmi. Átadtam Lucy-t, megbeszéltük mikor jövök érte, és ennyi. Higyj nekem.
- De, ha elvesz tőlem, ha elveszítelek, abba beleőrülök!
- Nem veszítesz el! - kénytelen voltam átölelni, hogy lenyugodjon. Olyan volt, mint egy kisgyerek, aki vigasztalásra vár.
- Megigéred?
- Megígérem.. - tettem keresztbe a két ujjam. Isten ments, hogy az életem további részét veled töltsem!