Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

154.

Emily

Több hónapja már, hogy a szüleimről és a kisöcsémről egy szót sem hallottam.
A telefonomat Adam már idejövet elvette. Csak is a munkahelyi telefonom tudom használni, amin le vannak tíltva más, idegen számok, ha meg próbálkoznék más módszerrel, úgyis lebuknék. Jól tudom.
Elképesztően hiányoznak, de mégsem tehetek semmit.
Biztosan haragudnak rám, amiért csak úgy eltűntem az életükből.

Lizről nem is beszélek.
Liza volt az egyetlen, akinek mindig, mindenről beszámoltam.
Sajnálom is, hogy a legtöbbször a problémáimmal zargattam. Ő türelmes volt velem, és megértő. Nem lehetek eléggé hálás ezért.

- Ma nem mész be dolgozni? - kérdezte Adam kora reggel. A gyerekek épp csak ébredeztek.
- Nem tudom, elég sok dolgom van ma itthon, talán holnap.
- Hétvégére mi a terved?
- Két kisgyerek mellett nem igazán tervezek, de amúgy sem szoktam mostanában..
- Mi lenne, ha beszélnél a szüleiddel?
- Komolyan mondod?
- Igen. Nem volt helyes, hogy eltiltottalak tőlük. Hívd át őket.
- Jó, de... Hogy magyarázom meg nekik, hogy itt élek?
- Tudniuk kell. Előbb utóbb el kell fogadniuk engem, és ezt a helyzetet is.
- Igaz, de félek.
- Ne félj! - ölelt magához - Itt leszek veled. A lányuk vagy, el fogadják a szitut.
- Bízom benne. Kérhetek valamit?
- Persze, mondd csak.
- Liz-t is elhívhatom? Olyan jó lenne vele is beszélni, látni őt.
- Hívd! Ahogy neked jó.
- Köszönöm! - mosolyt csalt az arcomra, bármennyire is utálom.
- Szeretlek! - nézett a szemembe. Őszinte mosollyal tekintett rám.
- Ma én is itthon maradok. A tegnapinak hála mára nem maradt dolgom.
- Jólvan.

Andy

Mason beszerzett mindent ma estére.
Alig vártam, hogy a bosszúm első része beteljesüljön.

- Minden készen áll Andy. Te készen állsz? - kérdezte Mason.
- Egy éve ezt várom Mason. Szerinted? - ablakon állva bámultam a szomszéd villát. Nem láttam mozgolódást odaát.
Annyira szeretném látni őt.

Már esteledett, közeledett az idő.

- Induljunk, sötét lesz, mire odaérünk.

Az épület közelében Mason-nel felmásztunk egy dombos oldalra, hogy jobban is lássuk mivel állunk szemben.

Fentről két fegyveres őrt láttunk a gyár oldalánál, és elől is kettő volt. Gondolom a túlsó oldalon is körülbelül ennyi emberrel lesz dolgunk.

- Készítsd elő a kloroformot! - mondtam.

Talpig feketében, a maszkot a fejünkre húztuk, és elindultunk a gyár felé.

- A hátsó az enyém, tiéd az első! - súgtam Mason-nek, majd fogtam is a kloroformos kendőt, és a fickó száját és orrát befogtam vele. Közben igyekeztem lefogni, mert az elején ficánkolt. Fél perc sem kellett, és mind a kettő őr a földön feküdt.

Jött az épület bejárata.

Ott is kettő ember állt, fegyverrel felszerelkezve.

Mason-nek leadtam a jeleket csendben, majd ugyan azzal a módszerrel elintéztük őket.

Meglepő módón több őr nem volt kint.

- És most? - lihegett mellettem Mason
- Most? Átöltözünk!

Levettük a két őr ruháját, magunkra öltöttük, majd a fegyvereiket is elvettük. Szerencsére rajtuk is volt maszk, úgyhogy nem féltünk attól, hogy meglátják az arcunkat.

- A füstbombák nálad vannak? - kérdeztem
- Nálam!
- Jó. Gyere utánam! - mondtam, majd elsőnek léptem be a gyár ajtaján.

Valóban úgy volt, ahogy Mason mondta.