Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

145.

Andy

Este összeültünk Mason-nel a nappaliban, párd doboz sör kíséretében.
Sajnáltam, ahogy kinéz.

- Elég csúnya a sebed. - mondtam, miközben szedte le a sebtapaszt a fejéről
- Nem vészes, begyógyul. - mondta
- Én csak a történetet találtam ki, amit elő adtál Adam-nek.
- Így hihetőbb volt. Gyanakodott volna, ha nem teszem meg. - őrült egy ember. A saját fejét egy oszlopba verte csak azért, hogy nekem sikerem legyen.
- Eszembe nem jutott volna téged bántani. Elment az eszed.. - nevettem
- A helyén van, ne aggódj! - ő is elmosolyodott
- Miért tetted ezt magaddal? Rossz rádnézni így. Magamat okolom.
- Gondolom Benett nem mesélte el ki is vagyok valójában. Igaz?
- Mi? Hogy érted?
- Téged gyilkosságért elítéltek. A pasasra egy elhagyatott helyen találtál. Nos, ő az apám volt.
Benett felkeresett a szabadulásod előtt pár hónappal. Beavatott mindenbe, tudom, hogy soha nem bántanál egy ártatlan embert. Mindaddig, amíg Benett el nem jött hozzám, azt hittem te vagy a gyilkos. Megkért, hogy segítsek neked, ha azt akarom, hogy Jones megbűnhödjön. Gondolkodás nélkül mondtam igent.
- Hihetetlen.. Nagyon sajnálom édesapád. Adam-ről korábban nem is tudtál?
- Nem. Szerintem apám sem. Mindent megbeszéltünk egymással, őt sosem említette.
Mindegy. Inkább beszéljünk rólad. A szomszéd csajszi miatt vagyunk itt ugye?
- Igen, és a lányom miatt.
- Oh, ő a tiéd?
- Igen, az én kincsem. Nem lehet leírni szavakkal mennyire hiányzik. Ugyan ez van Emily-vel is. Beleőrülök, hogy itt van egy karnyújtásnyira, mégsem tehetek semmit.
- És a kisfiú?
- Kisfiú? - el is felejtettem, amit Benett említett a börtönben. Emily terhes volt. - Szóval kisfiú lett?
- Igen, Kayden a neve.
- Értem.
- De egyébként nem tűnt úgy, hogy boldog Adam-mel.
- Mit tegyek most Mason? Mit tehetnék? Tudom, hogy Adam befolyása alatt van. Tony-val elszökött volna innen, ha nem lép közbe Jones.
- A baba, nem lehet, hogy a tiéd?
- Nem tartom valószínűnek.
- Kideríthetjük, ha akarod.
- Hogy?
- Elég a kisfiútól egy haj, vagy nyálminta. Elintézhetem.
- Előbb Adam-mel kell foglalkoznom, nem hagyom nyugodtan élni.
- Melletted vagyok, ne feledd!
- Sokat jelent!

Emily

- Kayden elaludt már? - jött be Adam a szobába. Rossz kedvűnek tűnt.
- Igen, nem olyan rég. Baj van? - kérdeztem. Mondjuk nem igazán érdekelt mi van vele, de azért megkérdeztem.
- Ellopták az első szállítmányomért kapott pénzem. Ezért vagyok ilyen..
- Lehet tudni ki volt?
- Nem. Mason tehetetlen volt. Többen voltak, elvileg maszkban.
- Sajnálom.
- Mindegy. Lesz jobb is. - Kadyen kiságyához ment, majd feléhajolt. - Édes kis ártatlan fiam, annyira szeretlek! - simitotta meg az arcát
- Fel ne ébredjen, nyűgös volt ma.
- Jolvan. - leült mellém - Veled miújság? Munkával mi a helyzet?
- Egy kis probléma volt a gyártással kapcsolatban, de minden megoldódik majd. Ezen kívül minden okés.
- Örülök.
- Téged bent sem látlak manapság a DarkBlue-ban. Elhanyagolod.
- A saját üzletemmel kell foglalkoznom, főleg most. Másodszorra nem hibázhatok. - a nadrágjában persze pisztoly díszelgett.
- Azt hittem nem hozol haza fegyvert többé. Nem erről volt szó.
- Megszokás. - megfogta, majd elővette.
- Letennéd kérlek?! - eltette a fiókos szekrénybe.
- Megnyugodtál?
- Meg. Köszönöm.
- Lazulj el.. - közelebb hajolt, majd köntösöm megkötőjét kiengedte
- Tudom mi jár a fejedben, de nem akarom ma.
- Ugyan már, jól fog esni.. - a vállamról lehúzta a ruhát. Próbáltam közömbös maradni, de hatástalan volt. Nem hagyta abba.
- Adam, fáradt vagyok..
- Shh.. Ne beszélj, lazulj el kicsit..-ledöntött az agyra. Levetette a ruháit, majd felém hajolt, de a kezem ellenkezés képpen a képében landolt. A tenyerem égett utána kissé.
- Rossz cica.. - dühös lett rám. Csúnyán nézett. Megragadta a nyakam az egyik kezével, majd egészen közel hajolt. - Nem szeretem, ha ellenkeznek. Jegyezd meg!
- Féreg vagy.. - a hangom eltorzult a szorításától.
- Szerelmem.. Ezt a szót jobban szeretem. Halljam! - egyre jobban szorította a nyakam.
- Elég legyen, ez fáj.. - ütöttem a kezét, de ő erősebb volt nálam
-Mondd ki! "szerelmem"!
- Szerelmem.. - kimondtam, amennyire a hangom engedte - Levegő.. Alig kapok levegőt! - a szemem könnybe lábadt a fájdalomtól, és mert nem kaptam levegőt.
- Még egyszer! Mondd!
- Sze...relmem. - kinyögtem nagynehezen, majd elengedett a keze szorításából. Mély levegőt vettem, köhögtem, majd azonnal felültem és elhúzódtam tőle. Összegörnyedve ültem az ágy sarkában.
Elfogott a sírás. Megalázva éreztem magam. Kiszolgáltatottnak. A nyakamon még mindig éreztem az erejét, a szorítását.

- Ne bőgj már. Te akartad. - egész nyugodtan ült az ágy túloldalán, még én örültem annak, hogy nem ölt meg.

Csak sírtam, mást nem tudtam.

Felállt, az ajtó felé indult.

- Kayden felébredt. - hozzámentem, majd leültem mellé
- Sajnálom.. - kiment a szobából. Egy sajnálommal elrendezte. Gondolta nekem ennyi is elég.