Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

118.

Emily

Zavarodottság volt bennem, megrémültem és állandó félelem uralkodott el rajtam. Féltem attól, hogy ez nem múlik el.

Leültem a váróteremben, majd csak vártam.
Igyekeztem a könnyeimet visszatartani, de nehezen ment.
Pár perc után Andy kijött hozzám.

- Minden rendben? - kérdeztem
- Szerintem igen. Nem ébresztettem fel..
- Ne aggódj, rendbejön!
- Igen, tudom. De ezúttal többet kell rá figyelnem.. Ez mind az én hibám, amiért magára hagytam. - leült mellém, majd csak a padlót bámulta
- Ne okold magad! Nem tudhattad!
- Ilyen helyzetben, ezt csak mondani könnyű, legbelül ez az érzés nem szűnik... Mi történt a cipőddel? Na és a szoknyád.. Kiszakadt..
- Öhm.. A kocsihoz mentem apróért. A lépcsőn lefelé menet kitört a sarkam, majd a kocsiba sikerült odacsapnom a szoknyám szélét..
- Ezért sáros mindkettő?
- Igen, én sem értem.. - észre sem vettem, hogy piszkos lett

Furcsán nézett egy darabig.

- Mindegy, felesleges itt ülnünk..majd reggel visszajövök.
- Biztos?
- Igen, úgy sem tudok vele beszélni..
- Rendben.. Menjünk anyához, aludjunk ott. Onnan közelebb van a kórház.. - meg hát nagyobb biztonságban is érezném magunkat, ha a szüleim is velünk lennének.
- Oké, induljunk. Hulla fáradt vagyok..
- Vezessek?
- Nem, nem szükséges..
- Andy.. Ragadnak le a szemeid. Majd én vezetek. Kérem a kulcsokat! - nyújtottam a markom
- Najó, köszönöm édesem!

- Halkan.. Biztosan már alszanak.. Suttogta Andy, miközben nyitottam ki az ajtót
- Oké.. Leveszem a cipőm.
- Nézzünk rá Lucy-ra..

Felmentünk az emeltre. Sötét volt mindenhol, csak az éjjeli lámpák fénye csillant meg itt-ott.

- Én bemegyek Lucy-hoz.. - mondta Andy
- Én is, csak benézek Noel-hez..

Olyan régen láttam már a kisöcsém, nem töltöttem vele sok időt az utóbbi hónapokban.

Békésen aludt a saját kis szobájában.
Odamentem hozzá, és betakartam, mire felébredt.

- Emi?
- Aludj csak Noel, betakartalak, hogy nefázz..
- Maradj még!
- Rendben.. - leültem az ágy szélére, megsímogattam a fejét
- Mikor leszel újra velünk?
- Ez bonyolult szivem, tudod, hogy amennyit tudok itt leszek! Gyakrabban eljövünk majd!
- Igéred?
- Igérem! Tudom, hogy mostanában nem voltam sokat veletek.. Igyekszem ezen javítani!
- Akkor sokat játszunk majd?
- Hát hogyne! Amit csak szeretnél!
- Az jó lesz!
- Ma itt alszunk, lehet maradunk még pár napot!
- Juhé! - emelte fel a hangját
- Shh! Halkabban kishaver! Na, alvás! - puszit nyomtam duci arcára
- Jóéjt Emily!
- Jóéjt pajti!

- Mi volt ez a jókedv? - kéedezte Andy, miközben átöltözött.
- Elmondtam Noel-nek, hogy maradunk pár napot. Mit szólsz?
- Persze, maradhatunk, de dolgoznom kell..
- Nekem is, de ide jönnénk munka után.
- Jólvan. Szólok Tony-nak, hogy reggel ide jöjjön a kocsiddal.
- Igen, az jó lesz. - ledőltem Lucy mellé - Olyan édes.. Egy kis csoda! - nézegettem csodaszép arcát, majd Andy is lefeküdt a másik oldalra, velem szemben
- Szerencsésnek érzem magam. Ti vagytok a mindeneim! - áthajoltunk egymáshoz Lucy felett, majd megcsókoltuk egymást.

Reggel készülődtem a munkába.
Szerencsére hagytunk itt pár ruhát, amiből lehetett válogatni, így nem kellett még azért is a városba rohanni, aztán úgy a munkahelyre.

A karosszékre dobtam este az estélyim. Elég ramaty állapotban volt. Nézegettem egy darabig. Azon gondolkodtam megcsinálom, hogy másor is fel tudjam venni, de eszembe jutott róla Adam, hogy miatta lett ilyen a szép a ruhám. Inkább amellett voksoltam, hogy kidobom a kukába.