Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

38.

Emily

Szerda

Reggel nagyon nem akartam dolgozni menni, de muszáj. Ma viszem a gyárba a tervezett ruhákat, ott kell lennem.

Felkaptam magamra egy fekete farmert, egy ugyanilyen színű bakanccsal, hozzá pedig egy sötét kék garbót, és egy fekete dzsekit.

Mikor elkészültem megcsörrent a telefonom.

Anya hívott.

- Szia anya, jó reggelt!
- Szia kincsem! Rég beszéltünk, hogy vagy? Miért nem jössz mostanában? Apád is hiányol.
- Nagyon sok a dolgom anyu, de igérem ezen a hétvégen elmegyek hozzátok!
- Annak nagyon örülnénk! Na mesélj, milyen az új munka?
- Kihívásokkal teli mit ne mondjak..
- Büszke vagyok rád!
- Köszi anya, sokat jelent! Most le kell tennem, mert indulok is az irodába. Később még írok. Szia anya, szeretlek!
- Én is téged Em! Puszillak!

Az irodám előtt Hannah várt engem.

- Beszélhetünk? - kérdezte
- Persze, menjünk be! - kinyitottam az ajtót, majd előre engedtem. Helyet foglalt a kanapén.

- Sajnálom! Elég bunkó voltam veled Adam miatt. Tudom, hogy nem a te hibád, hogy nem engem akar. Butaság volt, de elkapott a düh.
- Nem kell bocsánatot kérned! Nem haragszom. De tudnod kell, hogy köztünk soha nem lesz semmi.
- Tudom. Hiszek neked. Akkor szent a béke? - mutatta fel a kisújját.
- Persze Hannah, nem is voltunk összeveszve.. - én is nyújtottam a kisujjam, majd jót nevetve az egészen, nekiláttunk dolgozni.

- Ezeket a terveket el kell vinni a gyárba, velem jössz? - kérdeztem Hannahtól.
- Aha, persze. - mutatta az utat oda fele menet.

- Ezeket a ruhákat kellene elkészíteni jövő hét szombatra. Nem lesz vele gond? - mondtam az egyik alkalmazottnak.
- Nem asszonyom, minden rendben lesz!
- Az anyagokat megrendeltük, délután négyre itt lesznek. - szólt közbe Hannah.
- Értettem. Neaggódjanak minden jól fog menni.
- Köszönöm szépen... - néztem a névjegy kitűzőjét. - Mr. Thorne!
- Nincs mit köszönni Emily kisasszony! - tudja a nevem..

A kantinban, miközben helyet foglaltam a kis ebédemmel, Adam felém tartott.

Már csak ő hiányzott. Bár, ő a főnököm, nem tudok vele mit csinálni.

- Emily! Szabad? - mutatott a szemben lévő székre. Nem szóltam semmit, csak bólintottam. Hirtelen még az étvágyam is elment, ezért leraktam a villám a tányér szélére.

- Csak munkáról szeretnék beszélni veled, nem másról. Egyelőre.. - egyelőre mi? - A fotózás időpontja Hétfő. A bemutató után.
- Rendben, meglesz!
- Viszont a helyet neked kell kitalálnod.
- Azt hittem az már biztosítva lesz!
- Sajnos nem, mindig a rendező szervezi a helyet, aki most jelen esetben te vagy. Tudom, hogy ezt is megoldod ügyesen. - felállt, majd elment az asztalomtól.

Szuper, most valami klassz helyet is kell találnom. Na de hol?

Hazafele jövet eszembe jutott aza hely ahol Andyvel jártunk. Csodálatos hegyek, zöldellő táj, egyszerűen bámulatos.

Elmentem oda, hogy felidézzem az emlékeket,aztán eszembe jutott, hogy tarthatnánk itt a fotózást. Nem is kellene semmi kellék hozzá, mert a táj már magában egy csodás kellék.

Azonnal felhívtam Adamat, hogy elmondjam neki.

- Szia, gondoltam szólok, hogy meg van a hely.
- Remek Emily! Bíztam benned! Elküldod a címet?
- Legyen meglepetés! - majd leraktam a telefont.

Rá pár percre újra megcsörrent.

Andy volt.

- Életem, szia!
- Szia, gondoltam felhívlak mitcsinálsz.
- Itt vagyok azon a helyen, ahova egyszer elhoztál.
- Mit csinálsz ott ilyenkor?
- Tudod, lesz egy fotózás. Arra gondoltam tarthatnám itt.
- Remek ötlet! Biztos nagyon jó lesz!
- Én is remélem. Izgatott vagyok miatta. - eszembe jutott hirtelen valami. - Az interjú! Úristen lemaradtam?
- Nem, még egy óra van addig.
- Jó, megnyugodtam. Minden rendben? Olyan más vagy!
- Nincs semmi szívem, csak fáradt vagyok.
- Oh, drágám! - sajnáltam
- Jól vagyok Em! Viszont most le kell raknom, most ülök be a "sminkbe". Csak hallani akartam a hangod.
- Rendben van szivem, majd hívj!
Szia!

Beültem a kocsiba, majd a városfelé indultam.
Az utcákon sötétség honolt, csak a közvilágítás és a boltok fénye zavarta meg a feketeséget.

Ahogy haladtam az úton, megpillantottam egy hatalmas épületet, amin egy óriásplak@t volt megvilágítva. Én voltam rajta, még a fotózásról.
Lehúzódtam az út szélére és csak bámultam magam.

- Ezt nem hiszem el.. - gondoltam magamban. Örültem, elégedettség töltött el, ahogy a menyasszonyi ruhában pózolok, holott a bemutatón ott sem voltam. Tulajdonképpen, én vagyok a reklámarca.

Lefotóztam a telefonommal, majd elküldtem minden fontos embernek. Liznek, Andynek, anyának és apának.

Elsőként anya válaszolt.

Aztaaaa!😍😍😍 Olyan büszke vagyok rád kislányom! ❤️❤️❤️

Másodszor apa válaszolt.

DE MENŐ MENŐ AZ ÉN LÁNYOM!

Persze ő nem használ semmi féle hangulat jelet és mindent nagy betűkkel ír, tudom, hogy örül nekem.

Következő üzenet Liztől jött.

Csajszii!😮 Ezt nekem is látnom kell! 😍😁💟

Utoljára pedig Andy írt.

A saját menyasszonyi ruhád szebb lesz.😉 De meg kell hagyni.. 😋 Ebben sem vagy semmi👀👌💣💥

Kicsit meglepődtem, amikor a saját szót értelmeztem az üzenetben. Olyan jól esett, hogy ezt mondta, és már titokban el is képzeltem a nagy napot.

Először neki válaszoltam.

Miket mondasz!😸 Úgy szeretlek!❤️😘

Mikor hazaértem, volt még arra időm, hogy lezuhanyozzak, majd befeküdtem az ágyba, felnyitottam a laptopot és Andy interjújára vártam.

Egy perc múlva el is kezdődött.

Annyira jó volt látni, hallani őt, ahogy az életéről mesélt Ashleyvel. Arra gondoltam, miközben őt néztem, hogy milyen szerencsém van, hogy egy ilyen jóképű, jólelkű, iszonyat jó pasi az enyém lehet.

Kicsivel később Purdy kiment, és helyére jött valaki más.
Az, akire nem számítottam.

Ashley Costello. Elvileg őt is meghívták a műsorba. Már értem Andy miért volt olyan lehangolt, mikor telefonon beszéltünk. Mégsem mondott semmit sem.

Folyton hozzá dörgölőzött, mintha lenne köztük valami, persze Andy nem mondhatott erre semmi rosszat.. Végülis mért tenné igaz? Mérgemben lecsaptam a laptop tetejét, és az ágy szélére dobtam.

Kicsivel később a telefonom csörgött.

- Szia szivem!
- Szia. - köszöntem egyhangúan.
- Láttad az interjút?
- Annyit láttam, amennyit kellett. Miért nem mondtad, hogy Costello is ott lesz? - vontam kérdőre.
- Tudtam, hogy féltékeny lennél, rossz kedved lenne, ha megtudnád. Azt hittem nem velem lesz az interjúja, engem is meglepett. - őszintének tűnt.
- Megbeszéltük, hogy mindent elmondasz nekem, azt is, hogyha a közeledben van!
- Ne haragudj rám, kérlek! Nem történt semmi sem.

Egy kis ideig hallgattam majd megszólalt.

- Kicsim? Ne csináld kérlek!
- Jó, rendben. Már túl vagyok rajta.
- Helyes, ezen ne bánkódj légyszíves!
- Rendben, nem fogok. Most viszont megyek, mert álmos vagyok nagyon.
- Jól van, Szeretlek kicsim!
- Én is!

Letettem a telefont, majd nehezen, de álomba zuhantam.