Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

25.

Előbb keltem fel, mint Andy.
Iszonyú fejfájásra ébredtem, ezért keresni kezdtem a konyhában valami gyógyszert.

- Jóreggelt! - jött ki Andy a szobából ásítva.
- Jóreggelt! Bocsi, felébresztettelek? - gondoltam felébredt a zajra.
- Nem, dehogyis! Csak nem gyógyszert keresel? - könyökölt a konyhapultra és nézett engem, ahogy egy szál ingben kutatok valami orvosság után.
- Ne is mondd.. Ne is mondd.. Szét hasad a fejem! - dőltem neki háttál a hűtőszekrénynek.
- A szobámban van fiókos szekrényben. Mindjárt hozom, te addig menj és dőlj le a kanapén! - odajött hozzám, és csókot adott a homlokomra.

- Ettől jobban leszel! - nyújtotta át a csodaszert
- Köszönöm! Megfogadom, hogy többet nem iszom.. Ennyit! - kortyoltam bele a pohár vízbe, amit hozott nekem.

Mellémkuporodott a kanapéra, és az ölébe hajtottam a fejem.

- Ma bemegyek a kórházba, velem tartasz? - simított el egy tincset a nyakamról.
- Igen, szeretnék. Már, ha nem hányom el magam útközben.. - erre felültem, mert tényleg nagyon hányingerem lett, és azonnal a mosdó felé vettem az irányt.
- Emily? - követett a fürdőszobába. Hallhatóan minden kijött a tegnap estéről -  Minden rendben?
- Igen! Ne gyere be, mert a végen te is elhányod magad! - Fogtam egy törölközőt a szám elé.
- Na gyere ide! - Segített fel a wc elől, majd magához ölelt. - ugyan nem vagyunk házasok, de tudod jóban, rosszban.. - megsimizte a hátam.
- Ez a rossznál is rosszabb.. Kérlek.. Szépen kérlek, ha italt látsz a kezemben, vedd el! - szipogtam
- Igenis főnökasszony! - elengedett az öleléséből - Menjünk ki innen, feküdj le és pihenj! Rendelek ennivalót és veled leszek. Rendben?
- Nem. Te menj csak be nyugodtan a kórházba! Megvagyok!
- Nem hagylak itt, nehülyéskedj! -  akaratoskodott. Erre én ugyancsak akaratoskodtam
- De! Igenis elmész. Majd felhívlak, ha gond lenne,és legközelebb már én is veled tartok.
- Biztos vagy benne?
- Igeeen! Nyomás! - noszogattam a kezemmel, miközben visszadőltem a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t.

Lehajolt hozzám, hogy megcsókoljon.

- Nem hiszem, hogy akarod.. - tettem a szája elé a kezem
- De akarom.. - elvette a kezemet az útból, és megcsókolt. - Sietek vissza!
- Nem kell, csak nyugodtan!
- Szeretlek! És hívj, ha bármi van!
- Rendben szivem! Én is szeretlek!

Egy órája a tv előtt ülök, és valami régi filmet nézek. A címét nem tudtam, mivel lusta voltam a távirányítóért nyúlni.

Egyszercsak megszomjaztam, ezért a hűtőszekrényhez battyogtam vízért.
Épp vettem elő egy poharat, amikor csengettek.

Amikor kinyitottam az ajtót, látszólag ismerős női arc fogadott.

- Szia.. Andy nincs itthon! - mondtam barátságos hangon
- Szia! Te ki vagy? - végigmért a szemével, majd egy fintort is vágott mellé.
- Andy barátnője. Te ki vagy? Ismerős vagy valahonnan..
- Ashley vagyok. Bár engem mindenki ismer..meglep, hogy te nem.
- Ah, Costello.. - tettem karba a kezem. És ekkor tudatosult bennem, hogy ő az aki oda van Andy-ért.
- Jaaj tényleg.. Az interjú! Hogy ti milyen Édesek voltatok együtt. - persze ezt szarkazmussal közölte. - Csak egy bökkenő van.. Andy nem szeret téged kislány..
- És ezt te honnan tudod? - kezdtem mérges lenni.
- Ugyan, tudom és kész. Ő a merész, dögös lányokat szereti, mint amilyen én vagyok! Te ennek a szöges ellentéte vagy kiscsillag.. Nézz magadra, úgy nézel ki, mint aki összehányta magát.. Jaa upsz.. Eltaláltam. - nézett a vállamra, ahol a pólómon egy kis hányás folt díszelgett.  - közelebb hajolt, majd suttogni kezdett.

- Ő az enyém, és én az övé! Akinél egyszer jó vagy, annál mindig is jó leszel, és előbb vagy utóbb..de inkább előbb.. Az én karjaimban lesz. Te pedig a múlté leszel!
Egyszerű játék vagy neki babám.. Hidd el. Csak jót akarok neked! Lépj le minél előbb, mielőtt ő töri össze a szíved!..

Kezdett túllőni a célon a sértegetéseivel. De egyrészről meg megszólalt a bennem bújkáló önbizalomhiányos lány, akinek nulla tapasztalata volt eddig fiúk terén, alig mert felvenni egy szoknyát is az utcára, akit nem érdekelt más, csak a tanulás. Rossz érzés fogott el. Bántónak éreztem.

- Ezt add át neki kérlek.. - átadott egy meghívót, ami egy esküvői meghívó volt. - Az unokatestvéremnek lesz az esküvője. Úgy volt, hogy együtt megyünk..

Átvettem egy szó nélkül, mert sajnos egy szó nem bírt kijönni a számon.

- Mondd meg neki, hogy hívjon fel! - ezzel megfordult és elment.

Becsuktam magam mögött az ajtót. Egy darabig csak álltam az előtérben, és bámultam a meghívóra, és a szavai ismétlődtek a fejemben.
Nem vagyok elég jó neki? Oké, jelen pillanatban tényleg nem nézek ki egy császárnőnek..
Ashley, ő be kell vallani szép lány, olyan akire felfigyel mindenki az utcán a puszta megjelenésével.

Visszaültem a kanapéra, majd be a szobába. Leültem az ágyra, nem igazán tudtam mit kezdeni magammal.

Úgy döntöttem, hogy elmegyek. Jobb lesz ez mindkettőnknek. Nem csak a házból tűnök el, hanem az életéből is. Igaza volt. Nem vagyok elég jó..

Megmostam az arcom a fürdőben, közben a tegnap este játszódott le a fejemben, hogy milyen jól éreztem magam vele. Hogy az az este felejthetetlen, mégha nem is történt meg az, amit részegen szerettem volna. Talán jobb is így.. Jobb lesz Andy-nek is.

Összepakoltam a kevés cuccomat, majd a meghívót könnyes szemmel a konyhapultra tettem, és elhagytam a házat.

A nap hátralévő részét otthon töltöttem Lizával,aki egyfolytában próbált vígasztalni kisebb-nagyobb sikerrel.
A telefonom öt percenként csörgött, Andy számát jelezve, de nem volt bátorságom felvenni és beszélni vele. Később már ki is kapcsoltam, ha csörög attól csak rosszabbul érzem magam. Próbálom ezt az egészet kiverni a fejemből és nem gondolni semmire..

Sziasztok! Nos, eljött az első fordulópont, de nem is az utolsó. Innentől mások szemszögéből is beleláthatunk a történetbe. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket!❤️❤️❤️❤️