Emily
Amit most érzek az a fájdalom, nem testi fájdalomról van szó, másféle. Olyan, amit soha nem lehet teljesen feldolgozni, a sebek soha nem gyógyulnak teljesen.
Nincs vígasz ebben a helyzetben.Miután Andy elment, órákig csak zokogtam az ágyban fekve. Nem akartam senkit sem látni, sem Adam-et sem a szüleimet, senkit.
Egy kis idő múlva, arra eszméltem, hogy anya az ágyamnál ülve a kezemet fogja.
- Lányom, hát felébredtél.. - simogatta meg a kézfejem - az orvos adott neked nyugtatót, sokat aludtál.
- Apa? - kérdeztem
- Lement a büfébe. Mindjárt jön.
- És Adam? - próbáltam felülni
- Maradj csak, pihenj! Még ne kellj fel..
- Jól van.. - tettem a fejem a párnára. Végülis jobb, hogy nem ültem fel, mert hirtelen a szoba is elkezdett forogni körülöttem, a fejem megfájdult.
- Kint van a folyósón. Amíg aludtál végig bent volt veled. Ő a főnököd igaz? Mióta érdekled őt ennyire?
- Anya.. Téged most tényleg csak ez izgat?
- Ne haragudj kincsem.. Andy miért ment el?
- Te hívtad őt ide? - tágra nyílt szemekkel bámultam rá
- Én.. Neki is joga van tudni, hogy mi történt.
- Nem! Neki semmi joga nincs hozzá..
- Tessék? Ti..? - meglepetten nézett
- Szakítottunk anya!
- Mióta? A baba..?
- Az övé volt, de már mit számít? - könnybe lábadt a szemem - Miatta vesztettem el a kicsit! Ezt soha nem bocsátom meg neki!
- Ezt hogy értsem Emily?
- Úgy, ahogy mondtam.. Ne most beszéljük ezt meg. A lényeget elmondtam! - ekkor benyitott Adam- Felébredtél? - halovány mosollyal közelített felém. Sajnálat tükröződött a szemeiben
- Fel.. De miért? Nekem kellett volna meghalnom.. - zokogásban törtem ki. Egyből rohant hozzám, és magához ölelt. Anya is itatta az egereket, nem bírta nézni, ahogy szenvedek, ezért inkább ki is ment a szobából- Shh! - próbált megnyugtatni - nyugodj meg életem, minden jobbra fordul majd meglátod!
- Semmi nem fordul jobbra. Ő volt az egyetlen reményem az újrakezdésre, ez a kis apróság..
- Tudom, tudom. De hidd el az idő enyhíti majd a fájdalmad, és én is segítek ebben, itt vagyok melletted..
- Hogy lesz majd jobb Adam? - néztem a szemébe
- Úgy, hogy új életet kezdünk. Mindent megteszek azért, hogy te boldog legyél!
- Remélem, hogy még leszek boldog.. - ismét megöleltem - Jó, hogy itt vagy.. Te vagy az egyetlen, aki egy kicsit is megtud nyugtatni.
- Mindig itt leszek neked! Ezt ne feledd!Két nap múlva hazaengedtek a kórházból.
Adam hazavitt a lakásomba.- Maradok egy kicsit, aztán bemegyek a céghez.
- Holnap én is bemegyek..
- Nem, te itthon maradsz! Pihenned kell.
- Jól vagyok Adam.. A lelkem fáj, nincs fizikai fájdalmam. Hadd tereljem el a gondolataim.. A munka segít..
- Hmm.. - nézett rám rosszallóan - Rendben.. De a délutánt itthon töltöd egy pár napig.
- Megegyeztünk..
- Puszillak szerelmem.. - csókolt homlokon - Délután jövök..
- Rendben van..
- Emily.. - nézett vissza rám a szobám ajtajából - Szeretlek!Soha nem mondtam neki ezt a szót.. Talán már itt az ideje.
- Én is szeretlek! - visszafordult hozzám, és megcsókolt.
- Ha tudnád most milyen örömöt okoztál..
- Szeretlek! - pusziltam meg az orrát
- Drágaságom! - ölelt szorosan magához - Sietek hozzád,ahogy tudok!Miután elment, bekuckóztam az ágyamba, egy meleg teával, és bekapcsoltam a tv-t.
Épp a hírek ment.. Talán mégsem kellett volna bekapcsolnom a tv-t.
- Véget ért a nagy szerelem! - hallgattam a műsorvezető beszédét - Köztudomásunkra jutott, hogy Andrew Biersack, a híres Black Veil Brides frontembere, hónapokon át csalta kedvesét Ashley Costello-val, a New Years day énekesnőjével. A továbbiakban az is kiderült, hogy Andrew egykori kedvese, Emily Rogers a napokban kórházban volt. Vajon Andy-nek köze van mindehhez? - nem bírtam tovább hallgatni, ezért kikapcsoltam a televíziót.
- Remek, már mindenki tud a megalázásomról.. Legyőzöttnek éreztem magam. Costello legyőzött. De legbelül mégsem ez volt a legnagyobb fájdalmam,hanem a gyermekem, aki már nincs többé.
Nemsokra rá a telefonom megcsörrent. Liza hívott.
- Halo.. - vettem fel a telefont
- Emily, láttad te is a híreket? Mi a baj? Miért voltál kórházban?
- Liz, lassíts, mert megfájdul tőled a fejem.. Jól vagyok neaggódj..
- Mesélj már, mi történt?
- Liz, én.. - sóhajtottam - Inkább gyere át, és megbeszéljük..
- Rendben, azonnal megyek!
- Egy emelettek feljebb gyere..
- Oké, ha odaértem hívlak.- Szóval az a rohadék valóban megcsalt téged!? - vitattuk meg az ügyet, a kanapén ülve
- Igen, úgy tűnik..
- De miért voltál kórházban? Ugye nem bántott?
- Nem, úgy nem. Tegnap előtt én elvetéltem Liz..
- Mi???
- Hirtelen történt az egész.. - kaptam a telefonomhoz, majd megmutattam neki a videót.
- Miután megnéztem, ideges lettem, el akartam menni hozzá..de helyette a kórházban kötöttem ki..
- Édesem! - könnybe lábadt a szeme. Őt látni öröm is volt és bánat is. Látni, hogy a pocakja növekszik, hogy Matt-el jól megvannak örömmel tölt el, viszont hiányérzetem támad, ha rájuk gondolok, ha Liz-re nézek.. Nekem már nem növekszik egy élet a hasamban.Hosszan megöleltük egymást, a vállán sírtam ki magam. Jól esett egy barátnő támasza.
VOUS LISEZ
Rockstar a párom [BEFEJEZETT]
Fanfiction| ÚJRA - Új borítós folytatás⚠️ Megtalálod a profilomon! ❤️ | / A rossz indulatú kommenteket mellőzzük a komment szekcióban. Ha mégis megtennéd, annak tudatában tedd, hogy törlésre kerül! Nincs szükség itt negativitásra. / Nem igazán rajongok a roc...