Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

157.

Emily

A holnapi találka Andy-vel le van fújva. Legalább is részemről lehetetlen megoldani.

Hajnalban megvártam amíg mindenki elaludt.
Felakartam hívni Andy-t.

Beosontam Lucy szobájába, Adam füleitől távol.

- Zavarlak? - suttogtam a telefonba, mikor végre felvette
- Nem, dehogy. Már vártam, hogy hívj! Hogy vagy?
- Nem jól. Holnap nem tudok bemenni a céghez, sőt, mától itthonról dolgozom.
- Miért?
- Adam megtíltotta, hogy elhagyjam a házat. Holnap orvoshoz viszem a gyerekeket, oda is csak sofőrrel enged.
- Komolyan?
- Igen. Mit tegyek? Látni akarlak.
- Hm.. Nézz ki az ablakon! - így tettem. A felső szinten lévő szobában volt. Messziről ugyan, de láttam az arcát
- Nem így értettem. - néztem rá közben
- Ha kimegyek a házból, azzal veszélybe sodorhatlak titeket. Az őrök is kint vannak.
- Igen.. Sajnos.
- Melyik rendelőbe viszed holnap a gyerekeket?
- Ami a belvárosban az első. Miért?
- Ott találkozunk!
- Mi? Hogy? A sofőr árnyékként fog követni.
- Megoldom. Csak legyél ott!
- Rendben. Délelőtt ott leszek.
- Szeretlek Em! - láttam a túloldalon, ahogy elmosolyodik
- Én is téged!

Adam addig nem ment be dolgozni másnap reggel, amíg én el nem készültem.

- Hamarosan indulok az orvoshoz. Te nem mész? - kérdeztem
- De. Elkísérlek titeket, aztán indulok is. - ó de jó. Ez az ami hiányzott.
- Jólvan,akkor menjünk.

Megérkeztünk.
Leparkoltunk a rendelő előtt.
Kivette a babakocsit, majd megálltunk az autó előtt.

- Innen magatokra hagylak. Érted jövök, csak hívj fel.
- Nem kell, felhívom a sofőrt.
- Ragaszkodom ahhoz, hogy engem hívj. Egy kis dolgom van a DarkBlue-ban, de utána jövök.
- Ahogy akarod. Hívlak, amint végzek.
- Rendben. - puszit nyomott a homlokomra, megsimogatta a gyerekek fejét, majd elhajtott a kocsijával.

Körbenéztem a tekintetemmel a rendelő körül, reménykedve abban, hogy Andy-t megpillantom, de semmi.

Bíztam abban, hogy eljön. Mi van akkor ha mégsem?

- Emily! - jött szembe az orvosunk
- Üdv Mrs. Glammer!
- Kicsit tudnak várni? El kell intéznem egy sűrgős esetet.
- Persze.. Nyugodtan tegye a dolgát. Mi jöttünk korábban.
- Rendben, addig fáradj be a szokásos terembe. Hamarosan megyek.

- Nem félünk, igaz? - néztem Lucy-ra, akit magam mellé ültettem, és az ölembe hajtotta a fejét
- Kicsit.. - dobolt a lábával a földön
- Nincs okod a félelemre! Itt vagyok veled!

Ekkor megérkezett egy orvos.

- Elnézést, Mrs. Glammer-re várunk.. - mondtam. Egy férfi jött be orvosi öltözetben sapkában, maszkkal az arcán,
- Azt hittem rám. - levette a maszkot, majd azonnal mosolyra fakasztott.
- Andy! - álltunk fel, majd Lucy azonnal rohant is a karjaiba.
- Apu! - ölelte magához
- Szivecském! Királylány! - puszi özönnel fogadta őt
- Neked is van hely! - nyújtotta az egyik karját felém

- Honnan szerezted a ruhát? - kérdően néztem végig rajta
- Titok. Nem tetszem? - hunyorított
- Ami az illeti... - hajoltam közelebb hozzá, majd a fülébe súgtam - túl dögös vagy benne. - mondtam, mire a szája szélébe harapott, mellé egy csábító mosollyal.
- Erről még tárgyalunk.. Kayden..?
- Mutattam a babakocsira. Nem rég ébredt fel, mozgolódott a kocsiban, a csörgőjével játszva.

Andy leguggolt mellé, majd az arcát kezdte simogatni.

- Szia.. Nagy fiam! - a kicsi az ujját körbefogta, majd kissé megszorította
- Máris jóerőben vagy! - nézett fel rám
- Felveheted,ha akarod.. - mondtam
- Egyedül nem megy, olyan pici..
- Az előbb azt mondtad nagy.. Gyere,majd a kezedbe adom! - Mikor Lucy született, akkor sem merte egyedül a kezébe venni. Mindig az én feladatom volt őt, kényelmesen a karjaiba helyezni.

A vállára hajtotta apró fejecskéjét, magához ölelte Kayden-t.

- El sem hiszem.. - mondta
- A második kis csodánk. Nekem is nehéz még mindig elhinnem.
- Azon leszek, hogy újra együtt legyünk! Nem bírom sokáig nélkületek!
- Mi sem. Hidd el! - ekkor cipő kopogás hallattszott a folyósóról.
- Azt hiszem jön Mrs. Glammer.. El kell menned!
- Ne.. Csak most jöttem!
- Még találkozunk, de most muszáj lesz eltűnnöd!
- Igazad van, vedd át Kayden-t! - vissza tettem a babakocsiba, majd Andy elköszönt Lucy-tól,végül hozzám fordult pár utolsó szóra.
- Örülök, hogy láttalak titeket! - érintette a homlokát az enyémhez
- Mi is téged!
- Hamarosan látjuk egymást! - megcsókolt, majd a maszkot magára húzta. Ekkor már késő volt eltűnni, ugyanis Mrs. Glammer ajtót nyitott.

- Maga ki? - kérdezte
- Öhm.. Én Dr. Edison vagyok. Ide rendeltek, de látom rossz kórtermet választottam.. - alig bírtam ki nevetés nélkül. Dr. Edison..
- Nagyon úgy tűnik, de nem ismerek itt semmilyen Dr. Edisont!
- Ezt nagyon sajnálom hölgyem, viszont most rohannom kell, egy kiskrapek állítólag zöldet hányt, megyek megnézem.. - kiviharzott, becsapva maga mögött az ajtót.
- Hát ez meg?! - értetlenül mérte végig a helyzetet a doktornő, mire megvontam a vállam.