Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

84.

Emily

Az arcomat törölgetve siettem vissza az asztalomhoz. Már messziről láttam, hogy Ashley tűkön ülve várja, hogy a "pasija" vissza térjen.

- Minden oké? - kérdezte Liz
- Aha, minden.. - leültem
- Pirosak a szemeid.. Sírtál?
- Honnan veszed? - nevettem
- Ugyan már Em. Láttam, hogy utánad ment Andy..
- Nem kellett volna. Ugyanazt hajtogatjuk folyton egymásnak.
- Akarsz róla beszélni? - tette a kezét az enyémre
- Nem. Kérlek, inkább menjünk innen.. - amint kimondtam, megjelent az ajtóban Adam.

- Szuper.. - mondtam, hátradőlve a székemben. - Ő is..
- Ki?
- Idejön, majd meglátod.. - egyenesen felém tartott.

- Szép estét a hölgyeknek! - köszönt
- Szia, neked is! - mondta Liz.
- Emily, beszélhetnénk?
- Éppen vacsoráznék a legjobb barátnőmmel. - nem néztem rá, miközben a szavak elhagyták a számat
- Emily.. - guggolt le mellém - Kérlek! - közben félszemmel láttam, hogy Andy vissza megy az asztalához.
- Jó, megyek! - határozott mozdulattal felálltam, majd kiindultam.

Az épület előtt megálltunk.
Az oldala mindenütt üvegből volt, így láttam, mindent mi zajlik közben bent. Andy le sem vette rólam a szemét. Komor tekintettel meredt rám.

- Sajnálom, túlmentem a célon. Megtudsz nekem valahogy bocsátani?
- Én.. - alig bírtam figyelni a szavaira. Két felé szakadtak a gondolataim. Egyik fele bent járt, a másik itt kint.
- Szóval? Nincs harag baby? - ölelte át a derekam a két kezével.

A szemem előtt a csók lebegett, amit tíz perce kellett átélnem.. Andy csak nézett minket a szúrós tekintetével.

Nem hagyhatom, hogy egy csók kilendtítsen ebből az életből. Eddig minden rendben ment. Fogjuk, rá, hogy rendben.

- Nincs harag. - mondtam komoly arccal, az üvegen át nézve őt.

Adam megcsókolt, közben végig Andy szemébe néztem, aki felpattant dühében. Ashley rohant egyből utána.

- Várj már édes, szivii! - sikerült karon fognia őt.

Mellettünk haladtak el, amikor Ashley újra megszólalt.

- Miért megyünk el?
- Kezd zsúfolt lenni ez a hely drágám. Elmegyünk egy jobb helyre.. - ezt a célzást nyílván nekem szánta

A kocsinál megáltak, majd Andy megcsókolta őt. A lány még a lábát is fellibbentette, annyira élvezte.

- Ti találkoztatok? - kérdezte Adam, miközben a smároló párt nézte
- Nem. Nem láttam, hogy bent lettek volna. Nem figyeltem.. - hazudnom kellett.
- Biztos vagy benne? - hunyorított a szemével.
- Biztos szívem! - karoltam át a nyakát, majd megcsókoltam.
- Menjünk haza.. - simította meg a fejem
- Rendben. De előbb vigyük haza a barátnőmet..

Befelé menet, titokban még hátra lestem. Andy és Ashley már el mentek..

- Neharagudj, hogy így alakult Liz! Bepótoljuk! - köszöntem el tőle a lakása előtt.
- Oké. De figyelj.. Gyere, ha gond van. Őszintén, én ebben a fickóban nem bízok. Elég őrült tekintete van, amikor hozzád ér, vagy csókot ad.. Ne hagyd magad manipulálni!
- Nem lesz gond, hidd el! - nyugtattam meg - Így mutatja ki, hogy szeret.. Asszem. - néztem felé, halványan elmosolyodott az autóban.
- Komolyan mondom. Hívj, vagy gyere, ha van valami!
- Igenis anya! Jövök anya! Hívlak anya! - megöleltem. - Aztán vigyázz a kis picúrra!
- Te is magadra! - puszit adott, aztán be is zárta maga előtt az ajtót.

- Indulhatunk. - mondtam
- Tényleg megbocsátottál? Vagy csak úgy mondtad, a Biersack srác miatt?
- Tényleg megbocsátottam. Lezárhatnánk ezt az Andy ügyet? Nem akarok még csak gondolni sem rá. Új életet kezdtem. - megfogtam a kezét. - Kezdtünk. Igaz?
- Teljesen igazad van! - gyors puszit nyomott a homlokomra.
- De mégegyszer nem tűröm el, ahogy ma viselkedtél! Nem bánhatsz velem így!
- Nem lesz több alkalom. Igérem! - kezébe vette a kezem, és csókot adott rá.

- Van egy meglepim neked! - témát váltott.
- Mi az? - kíváncsivá tett
- Beszéltem anyukáddal.
- Tessék? Mi? - meglepett a dolog. - Hogy? Mikor?
- Mikor elmentél otthonról. Valahogy jóvá akartam tenni, amiért egy paraszt voltam.
- És?
- Megbeszéltem vele a dolgokat, és már nem haragszik rád. Velem is kezd megbékélni.. Azthiszem. - nevetett
- Komolyan beszélsz? - kezdtem örülni. Így is elég bűntudatom volt már
- Igen. Holnap átjön reggel. Ha gondolod ne gyere be holnap.
- Nem lenne gond?
- Dehogy is. Beszéljetek, töltsetek együtt egy napot.
- Köszönöm! - mosolyogtam. Ez volt az egyetlen őszinte mosoly a mai nap.