Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

87.

Emily

- Beszélhetünk? - nyitottam be Adam irodájába, miután Lora sietősen távozott.
- Gyere! - irogatott valamit a gépén
- Mi volt ez Adam? Azt mondta engem keres, mégsem mondott semmit. Valami nem stimmel.
- Nem értem én sem a csajt baby, teljesen dilis módón örjöngött, hogy hol vagy.. - nem volt hihető
- Semmit sem mondott arról, hogy mit akar tőlem?
- Nem.. Nem említette. - a szemembe se nézett. Egyfolytába a monitorra bámult.
- A szemembe nézz, és úgy mondd! - fordítottam magam felé a székével együtt.
- Nem mondott, hogy miért keres! Így jó?
- Akkor sem áll össze a kép. Nekem ez fura.
- Ez van. Lépjünk túl ezen.. - ismét a számítógépre terelte a tekintetét.

Biztos vagyok benne, hogy valamit tud. Előbb-utóbb úgy is rájövök.

- Hm.. Jól van. Visszamegyek dolgozni. - indultam az ajtó felé
- Rendben. - az ő reakciói is gyanúsak. Nem ilyen szokott lenni. Nincs benne most az a lendület, ami szokott.

Ebédnél csatlakozott hozzám Adam. Mintha kicserélték volna.

- Mi ez a jó kedv? - kérdeztem
- Semmi. Csak boldog vagyok! - puszilta meg a homlokom.

Nem tudtam figyelmen kívül hagyni a délelőtt történteket. Érzem, hogy valami nem stimmel. Lehet, hogy közük van egymáshoz Lorával?
Mindenesetre nem akartam feltűnést kelteni, ezért azt játszottam, hogy minden oké.

- Annak örülök! - mosolyogtam rá
- Beszéltél anyukáddal?
- Igen, de sietnie kellett,mert a kisöcsém beteg lett.
- Ah, sajnálatos. De azért mindent meg tudtatok beszélni, igaz?
- Igen, minden klasszul ment. - matattam a tányéromban a villámmal.
- Nem eszel? - kortyolt a narancsléjébe.
- Már eleget ettem. Vissza kell mennem dolgozni.
- Ne menj még baby..
- De muszáj. Dolgozol helyettem is?
- Ha kell.. - csókolta meg a kezem
- Nem lehet!
- Hát jól van, ha ennyire tombol benned a munkakedv! - elengedte a kezem
- Később találkozunk! - lehajoltam, hogy adjak az arcára egy puszit.

Rákerestem Lora-ra a facebook-on.
Gondoltam rá írok, hátha magyarázatot kapok a maira.

- Mondd, hogy mit akarsz! - kezdtem el a mondandóm

Pár perc múlva érkezett a válasz.

- Már nem érdekes.

Nem érdekes? Akkor mire volt jó a vita Adam-mel?

- Tudod kit hülyíts! Kivele!
- Nyugi csajszi, ha azt mondom, hogy nincs semmi, akkor így is van.

Hiába írok bármit, ez a csaj nem fog beszélni. Másképp kell utána járnom.
Meg kell szereznem valahogy Adam telefonját.

- Baby? Bejöhetek? - nyitott ajtót
- Gyere.
- Ne dolgozz annyit, inkább menjünk hozzám!
- De még annyi papírmunka van.. Hagyjam itt?
- Igen, megparancsolom! - felállított a székről, majd magához ölelt. - Szökjünk meg, most! - bele kellett mennem a játékba.
- Oké, menjünk! - mosolyogtam, de nem volt őszinte mosoly.

Beérve a házba egyből egy pezsgőt nyitott ki, és elővett a szekrényből két poharat.

- Nem mondhatsz nemet! - intett felém az üveggel
- Jöhet! - vetettem le a kabátom. A tekintetem közben egyfolytában a telefonja után kutatott. Eredménytelenül. Biztos nála van.

Hagytam, hogy sorra töltse az italt, közben minden hülyeségre koccintottunk. Próbáltam mindig keveset inni, hogy neüssön meg annyira.

- Alig ittál! Mért csak én iszok fenékig? - kezdett becsiccsenteni
- Iszok, hát nem látod? - emeltem fel a félig üres poharam.
- Uhum.. - hajolt közel hozzám a pultnál. A szája már bűzlött a piától. - Koccintsunk most kettőnkre! - emelte fel a poharát.
- Kettőnkre! - emeltem fel a poharat, de nem ittam belőle. - Kibontok mégegyet, mit szólsz? - néztem a már üres pezsgősüvegre
- Ez az baby.. Benne vagyok! - megfogta a derekam, miközben a hűtőhöz indultam, ami mögötte volt.
- Így nem fogunk inni, ha nem engedsz el.. - az igazat megvallva már kezdtem undorodni a szituációtól.
- Jól van, jól van.. - elengedett

Töltöttem a következőt, majd az azután következőt, és így tovább, addig, amíg már járni is nehezére esett.

Belémkapaszkodva mentünk be a szobájába, majd hirtelen felkapott az ölébe. Azt gondoltam erre már nem képes..

Gondoltam, hogy nem lesz valami stabil a helyzet, ezért egyből az ágyra is zuhantunk, mire nevetésben tört ki.

- Kicsit sokat ittam! - mondta rajtam fekve - De attól még piszkosul kívánlak! - túrta a fejét a nyakamba, majd csókolgatni kezdte - nagyon nem akartam ezt, de muszáj volt.
Hagytam, hogy azt tegyen velem amit akar. Ha ez az ára, hogy kiderítsek valamit, akkor legyen.

Nem sok kellett hogy elaludjon, miután a dolog megtörtént.

Lassan lehúztam magamról a takarót, és kutatni kezdtem.

- Hol lehet az a telefon? - mondtam magamban.

Kerestem a kabátzsebében, semmi. Majd végül megtaláltam a nadrágja hátsó zsebében.

- Fenébe, le van zárva!

Nincs más mód, csak az ő ujjlenyomatával fog működni.

A feje alól lassan kivettem a kezét. Kicsit, mintha kezdett volna felébredni, ezért leálltam egy pillanatra, majd szerencsére nem kellt fel.

- Könyörgöm, csak az egyik ujjad kell, nem más.. - megfogtam a mutatóujját, majd lassan az érzékelőre helyeztem.

A telefon feloldva.

Egyből az üzeneteket néztem meg de semmi. Beléptem a facebookjába, ahol már elég sok minden volt.

Beszélgetés Lorával.

Tudtam,hogy van itt valami.

Az üzenetben ennyi állt.

Lora: Akarom! Most kell!
Adam: Ki van zárva!
Lora: Miért nem? Mindent jól csináltam!
Adam: Nem elég jól!
Lora: Mindent elmondok neki, csak tudd!
Adam: Ne merészeld!!
Lora: Akkor kérem azt, ami nekem jár!
Adam: Rendben, rendben. Találkozzunk holnap. Elküldöm majd a címet.
Lora: Tudod, hogy bírlak, igaz?!
Adam: Ezután elfeljtük egymást értetted?
Lora: Igenis főnökúr!

Nem hiszem el.
Kiban bízhatok még egyátalán?
Más nem maradt.
Követem holnap Adam-et.

Sziasztok! Ahogy ígértem, itt a folytatás!😉
Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket!

Egy kérdésem lenne.
Készen álltok egy másik történetre? Már nagyjából körvonalazódott bennem, hogy mi lenne az, és izgatottan várom, hogy megoszthassam veletek! ☺️ ❤️ Jelezzétek, ha készen álltok! 😁😘