Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

93.

Emily

A nap hátralévő részét együtt töltöttük. Járkáltunk a városban itt-ott, sokat beszélgettünk, amitől újra és újra belészerettem.

- Már elég késő van, maradjuk még? - kérdezte Andy. Egy kis parkban sétálgattunk.
- Itt ne, elég para a sötétben. - nevettem
- Akkor hova szeretnél? - kulcsolta át a kezem.
- Menjünk haza! - öleltem át
- Menjünk!

Én vezettem az autót. Fura volt, hogy nem ő irányít. De tetszett.

A lakás ajtajához érve megálltunk egy pillanatra.

- Nekem még van egy kis dolgom. Elintézem aztán jövök! - puszilta meg a homlokom
- Hová mész? Ugye nem Adam-hez? - aggódni kezdtem. Nem akartam, hogy bajt hozzon a fejére miatta.
- Nem,nyugodj meg kicsim! - látta rajtam, hogy pánikolok. - Egy órán belül itt is vagyok. Persze, ha szeretnéd, hogy maradjak..
- Milyen kérdés ez? Persze, hogy szeretném! - megcsókoltam
- Zárd addig be az ajtót! Majd csengetek.
- Jól van. - elindult lefelé a lépcsőn, én az ajtóban néztem, ahogy lesétál.
- Hey! - szóltam utána. - Szeretlek! - döntöttem a fejem az ajtónak.
- Szeretlek! - suttogta mosolyogva

Magamra zártam az ajtót,majd azonnal felhívtam Lizát.

- Sziia! - mondtam boldogan
- Sziaa! Na mesélj mi volt? A hangodból ítéle, minden sínen van!
- Ahogy mondod! Helyrehoztuk a dolgokat kettőnk között, és most olyan boldog vagyok Liz! - dobtam egy hátast az ágyamban
- Örülök nektek Em! Tényleg! Megérdemeltétek, hogy újra egymásra találjatok, és ez olyan szép!
- Igen, csodálatos! - sóhajtottam
- És azzal a másik csajjal mi van?
- Nem tudom. Nem is igazán érdekel. Próbálkozott, de nem jöbb össze neki, hát így járt.
- Igazad van, legyen a múltté!
- Az lesz! Most viszont leteszem, mert a szülőknek is elakarom újságolni a hírt..
- Tedd azt csajszi! Boldog vagyok, ha te is az vagy!
- Köszönöm Liz, mi lett volna, ha te nem vagy!

Fel is hívtam anyuékat, akik szívből örültek hírnek, hogy boldognak hallhatták a hangom.
Megbeszéltük, hogy a hétvégén elmegyünk látogatóba.

Andy

Muszáj volt valamit még elintéznem.
Hazamentem. Tudtam, hogy otthon találom Ashley-t. Még a lakásomat sem szeretné elhagyni. Örült a csaj.

- Hát te? - kezdett örülni, mikor meglátott az ajtóban, és egyből felémfutott tárt karokkal.
- Csak pár dolgot jöttem összepakolni. - válaszoltam komoran
- Baj van?
- Nem lesz gond, neaggódj..

Felmentem az emeletre, fogtam egy zsákot és minden cuccot, ami Cosello-é volt, azt beleraktam. Semmit nem hagytam ott.

Lementem a nappaliba majd, csak egyszerűen átnyújtottam neki.

- És most tűnés innen! A házból, az életemből! Nem akarlak látni soha többet! Érthető voltam? Biztos feltudtad fogni.. Nemde?
- Mi? Szivi, de ezt most miért csinálod? - úgy tett, mintha teljesen ártatlan lenne
- Nejátszd túl Szivi! Mindent tudok. Erről nem is akarok többet mondani, mert egyszerűen undorodom tőled. Akarom mondani, tőletek! Összeillesz azzal az Adam fickóval, mind a ketten szélhámosak vagytok! Még Lora-t is bevehetitek a buliba, biztos örülne neki! - közben az ajtó felé vezettem

Egy értelmes szó nem jött ki a száján, csak hebegett habogott. Nevetséges. Ezzel mégjobban megalázta saját magát.
Régebben azt gondoltam ő a legértelmesebb ember a földön.. Nagyon elvoltam tájolva..

Mikor rázártam az ajtót egy nagy súlytól megszabadulva felsóhajtottam, és csak egy valaki lebegett a szemem előtt. EMILY.