Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

60.

Emily

Nem is értem igazán, hogy jön Adam ahhoz, hogy beleszóljon az életembe, és ez nyílván nem az első alkalom.

Ma el kell mennem Liz-zel az orvoshoz. Mivel engem kért meg kötelességem elmenni, meg amúgy is, nagyon szívesen teszem.

Ameddig én készültem az őszi kollekcióra, kopogtak az ajtómon.

- Hoztam kávét, bejöhetek? - nyitott be Hannah
- Gyere, persze! - abba hagytam egy kis időre a munkát

Gondterhelt volt az arca, már azt kezdtem volna furcsálni, ha nevetni látom.

- Baj van? - kérdeztem, miközben egy aprót kortyoltam a kávéból,amit hozott.
- Nem tudom, nem hinném, hogy bajnak lehet nevezni. Bocsánatot szeretnék kérni a múltkoriért, amiért úgy kivoltam rád. Hülye voltam már belátom.

Nem tudtam erre mit mondani, mert legbelül egyetértettem vele, de ezt mégsem lett volna szép tudatni vele, ezért csak lehajtott fejjel kavargattam a kávét, várva, hogy folytatja a mondandóját.

- Felmondok Emily! - mondta határozottan.

Egyből kikerekedett a szemem a hallottak után.

- Mi? Mégis honnan jött ez? Miattam? - már kétségbeestem, hogy még egy ember miattam távozna a cégtől.
- Nem. Nem te vagy az oka!

Megnyugottam, de ugyanakkor még értetlenül ültem előtte.

- Adam az oka. Nem bírok vele egy fedél alatt lenni, tudni, hogy a közelemben van, mégsem tehetek semmit, hogy egy kicsit is szeressen. Úgy érzem kezdek ebbe belebetegedni Emily! Nincs rosszabb a viszonzatlan szerelemnél..
- Jó, de nem tudnánk valamit kitalálni? Ne mondj fel miatta..
- Már döntöttem, be is adtam a felmondásom. - hajtotta le a fejét.

Bűntudatot éreztem, noha azt mondta nem miattam van.
Másrészt pedig nem akartam, hogy felmondjon egy olyan alak miatt, mint Adam.

- Mihez kezdesz munka nélkül? -kérdeztem
- Majd elmegyek vidékre a szüleimhez. Van egy farmjuk. Elleszek valahogy!
- A város legsikeresebb cége után elmennél egy tanyára? Biztos vagy benne?
- Más választásom nincs!
- Ne temess el mindent! - jutott eszembe valami
- Miért mondod ezt? - kíváncsian nézett rám, várta mi fog ezután következni.
- Egy pillanat..

Elővettem a telefonom, és tárcsáztam Mrs. Johanson számát.

- Üdv, Mrs. Johanson Emily vagyok..
- Emily! Miújság?
- Lenne egy kérésem öntől, ha nem veszi tolakodásnak..
- Mondd, mi lenne az?
- Ha nem bánja szeretnék magam mellé egy asszisztenst a DarkBlue cégnél.
- Rendben, szerzünk valakit melléd!
- Ne fáradjon ezzel, vinnék egy embert! - Hannah-ra pillantottam.
- Ahogy gondolod, hozd be a céghez, megbeszéljük vele a továbbiakat.
- Nagyon köszönöm Mrs. Johanson!

- Ügy elintézve! - tettem le a telefont, majd megkönnyebbültünk mind a ketten.

- Emily, én nem tudom mit mondhatnék! - kezdett hálálkodni.
- Nem kell semmit mondanod.
Holnap reggel gyere a DarkBlue-hoz, aztán meglátjuk, meg amúgy sem árt egy partner..
- Köszönöm! - mosoly volt az arcán, mikor kiment az ajtón.
Végre valami jót is tehettem érte.

Amikor haza indultam, az aulában még kértem egy kávét magamnak.
Láttam, hogy Adam az egyik asztalnál ücsörög és a laptopját nyomkodja.

Az asztalához érve megköszörültem a torkom. Teljesen bele volt merülve a munkájába, így azt sem vette észre, hogy közeledem.

- Leülhetek? Ne aggódj nem boldogítalak sokáig! - vágtam rá szarkasztikusan
- Foglalj helyet Em.. - mutatott a kezével a vele szembeni székre.

- Hannah felmondott. Gondolom tudsz róla..
- Igen, itt vannak a papírjai nálam. Mi van vele? - lazán kezelte a dolgot
- Az nem érdekel miért mondott fel?
- Miért érdekelne? Az ő döntése..
- Valóban az ő döntése, de ebben mi is közrejátszottunk!

Rám szegezte a tekintetét.

- Hogy érted? - csukta le a laptop tetejét
- Az a lány beléd van esve, hát nem látod? Azért mondott fel, mert nem bírja azt, hogy te semmibe veszed.
- Semmibe veszem.. Arról nem tehetek, hogy engem szeret, nem kértem rá.
- Én sem kértelek meg téged, hogy csókolj meg, mégis megtetted és ezzel a lány lelkébe is beletiportál!
- Sajnálom Em, de nem irányítom az érzéseim, azok jönnek maguktól. Tudod jól, hogy nekem ki kell, kit szeretek!

Tudtam, hogy rám gondol, mégsem mondtam semmit.

Felálltam az asztaltól és egyenesen Liz-hez indultam.