Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

35.

Emily

Két nap telt el, mióta Andy elment. Azóta beszéltünk már sokszor telefonon. Városról városra utaznak, hogy mindenki megismerje az új albumot, ami nekem is igazán tetszik. Rebels.. Igazán rá passzoló cím.

Hétfő reggel van. Mi is lehetne jó ebben a napban?
Korán be kell érnem a munkahelyemre, ugyanis van egy elképzelésem a fotózással kapcsolatban. Muszáj megnéznem, hogy mennyire tudom kivitelezni.

Az irodámban azonnal nekiálltam. Átnéztem az összes divatbemutató és fotózás képeit, hogy biztos legyek benne, hogy az én öteletem nincs köztük.
Szerencsére nem volt. Nem tudom, hogy mennyire fog tetszeni az ötlet Adamnek, de igazából nem igazán nagy ötlet, csak beugrott, és megtetszett.

- Bejöhetek? - kopogtam a főnököm ajtaján.
- Gyere!

Beléptem, majd becsuktam magam mögött az ajtót.

- Csak nem halad a project? - kérdezte, miközben az asztalra könyökölt.
- Igazából de.. Vagyis, van egy ötletem.
- Halljuk, ülj csak le!

Helyet foglaltam a fekete fotelben, majd előálltam az ötletemmel.

- Arra gondoltam, mivel még nem láttam ilyesmit sem fotózáson, vagy divatbemutatón, legyen a téma "Black Party". Minden modell extravagáns fekete szerelésben lépne a kifutóra. A fotózás is ebből a témából indulna ki.

Csak ült velem szemben, kezeit összekulcsolta, és úgy tűnt, mint aki gondolkodik.

- Valóban nem volt ilyen, ugyanis az emberek szeretik, ha színt viszünk az unalmas hétköznapjaikba. Miből gondolod, hogy a fekete jó döntés? - most megkéne magyáráznom..

- Hiszem, hogy a fekete nem csak egy szín, hanem egy életérzés. Nem a szín határozza meg, hogy unalmas az élete valakinek vagy sem. Néha kicsit ki kell lépni a megszokottból. Minden képen habos-babos modellek pózolnak a kamera előtt és a kifutón, akár egy páva. Egyszer csináljunk valami mást!

Nem voltam benne biztos, hogy az indokom helyénvaló, de bíztam abban, hogy meggyőztem.

- Legyen, ahogy szeretnéd! Szólj az asszisztensednek, ő majd mindenről gondoskodik. - egy nagy kő esett le a szívemről.

- Köszönöm!
- Még ne köszönd! Később kávézzunk egyet a büfében, majd beugrom hozzád.
- Uhm.. Oké, rendben.

Máris szóltam Hannahnak, hogy elfogadták az ötletem.

- Ne aggódj, mindent előkészítek!
Egyébként, tudtál valamit intézni Adammel?
- Még nem ne haragudj! De ma sort kerítünk rá! Beugrik majd hozzám, hogy kávézzunk együtt, akkor majd te is ott leszel a háttérben. Csak bízd rám!
- Köszönöm Emily! - ölelt meg.

- Hahó! - nézett be az irodámba Adam, miközben én a ruhákat terveztem. - Megyünk?
- Igen, pillanat, ezt már befejezem.. - odasétált az asztalomhoz, majd megnézte a rajzom.
- Ügyesen rajzolsz! Sőt, ez lenyűgöző! - vette közelebbről szemügyre.
- Ugyan...
- Ne becsüld alá magad! Több van benned, mint hinnéd. - már zavarba ejtően bámult rám.
- Akkor menjünk, igyunk egy kávét! - hátra húztam a székem és felálltam, majd kiindultam az irodából, persze Adam követett.

Leültünk egy asztalhoz egymással szemben.

- Két kávét kérnénk! - szólt a pultosnak. - Még valamit szeretnél?
- Nem, a kávé elég lesz, köszönöm!

Szemben a pultnál pedig Hannah állt, akinek a kezében egy mappa volt. Várta, hogy jelt adjak.

- Holnap lesz egy értekezlet, amin előadhatod az ötleted.
- Remek.. - kicsit kiült az arcomra a félelem, és zavaromban csak a kávémat kavargattam.
- Ne izgulj, minden rendben fog menni! Egyébként a fizetésed holnap kerül utalásra.
- Igazán? Akkor, ha megkérhetlek vond le a ruha árát.. Nem szeretnék adós maradni.
- Amiatt már ne fájjon a fejed. A kedves párod már kifizette. Nem tartozol semmivel.
- Mi? Andy kifizette? De mikor?
- Az nem fontos, a lényeg, hogy nincs miért aggódnod, mégha az a ruha ajándék is volt..

Nem akartam hinni a fülemnek..
Andy kifizette a ruhát és nem szólt róla. Miért?

Hannah rám nézett, amolyan "mi lesz már?" nézéssel.

- Neharagudj, ki kell mennem a mosdóba. - felálltam, majd a pult mellett elhaladva rákacsintottam Hannahra, hogy vesse be magát, beszéljen Adammel.

A mosdóban elővettem a telefonom, majd Andy nevét kerestem ki a hívólistámból.

- Szia! Zavarlak? - kérdeztem
- Szia kicsim, épp hívni akartalak. Nem, éppen most zuhanyoztam le, pihenek egy kicsit, aztán délután koncert. Veled miújság?
- Tényleg kifizetted a ruhát, amit Adam vett?
- Ő mondta?
- Igen.
- Kifizettem. Nem az ő dolga neked ajándékokat venni. Annak a pasinak többek a szándékai, mint azt gondolod.
- Azért mondhattad volna. Nem haragudtam volna meg.
- Ne harahudj szivem! Igazad van, el kellett volna mondanom, de nem tartottam fontosnak.
- Legközelebb mindent mondj el nekem, rendben?
- Rendben kincsem! Örülök, hogy hallom a hangod! Hiányzol, rettentően!
- Te is nekem! Most viszont le kell tennem életem, megyek vissza dolgozni. Szeretlek!
- Szeretlek baby!

Nem haragudtam rá, amiért kiegyenlítette a számlám Adammel. Csak az zavart, hogy nem mondta el. De már nem érdekes, örülök, hogy egy teher lement a vállamról, még akkor is, ha azt mondta Adam, hogy nem kell visszafizetnem.

Amikor vissza indultam, megpillantottam Hannaht, ahogy beszélget Adammel. Mosoly volt az arcán. Látszólag jól elvoltak.
Inkább hagytam őket cseverészni, és visszamentem az irodámba.