Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

180.

Emily

Adam jött is értem másnap. Andy addigra elment a házból, így nem adódott konfliktus.

- Meddig maradnak a picik?
- Nem tudom, ameddig elviseli az édesanyám - nevettem
- Biztos örült nekik.
- Igen, nagyon. Bevallom jólesik, hogy most vele vannak.
- Több figyelmet szentelhetsz rám. - kacsintott
- Aham.. - mondtam kissé zavartan
- Van terved mára?
- Igazából nagyon sok dolgom maradt félbe a birtokon, és Grace-nek is segítek.
- Ez kedves tőled, de azt hittem kimozdulhatunk így kettesben.
- Holnap is van nap, hova sietni..
- Igaz. Egyébként kérdezhetek valamit?
- Igen.
- Szeretném, ha most tényleg őszinte lennél velem, mást nem akarok. Megígérem, nem borulok ki a válasz miatt.
- Szóval? - sejtettem mire is gondol
- Kayden Andy fia. Láttam a szemeidben este, hogy igaz.
- Igaz. - meredten bámulta az utat
- Miért titkoltad el?
- Elmondtam, de te nem hitted el nekem. Egyébként sem az én ötletem volt.
- Hanem?
- Anyukádé. Jót akart neked, így azt kellett mondanom, hogy a te fiad.
- Anya.. - mondta magában, majd hallottam, ahogy a keze megfeszül a kormányon.

Csendben vezetett tovább, elmélyült a gondolataiban.

- Te menj fel a szobába! - utasított Adam dühösen
- Nem. Mit akarsz csinálni?
- Nincs hozzá közöd! Irány fel! - emelte fel a hangját
- Higgadj már le! Nem megyek sehova sem.
- Mi folyik itt? - előjött Grace is
- Á, itt is van a jó madár.. - mondta Adam dühösen
- Baj van fiam?
- Oh, már nincs anyukám.. Mi lenne a baj? Hiszen van egy csodás feleségem, és egy fiam igaz? Bár az utóbbi az csak a te képzelgésed, igaz anya? - Grace ijedten nézett rám, mire megvontam a vállam
- Miről beszélsz?
- Rávetted Emily-t, hogy hazudjon nekem, és ezzel együtt te is szembe köptél. Mit kellene erre mondanom?
- Jót akartam, hogy boldog légy! - mentegetőzött
- Annyira elhittem.. Miért kellett ezt??
- Mert megölted volna őket, amilyen állapotban voltál! - kiakadt Grace is.. Részben igaza volt.
- Akkor sem vártam ezt tőled! - fél rohant Grace szobájába, mi ketten pedig utána.
- Mit csinálsz Adam? - kérdeztem Grace mögött az ajtóban
- Ne avatkozz bele!  - kidobált minden ruhát a szekrényből

Rövid idő múlva, győzködések ellenére, teli bőrönddel jött ki a szobából.

- Tűnj el a házból! - hibásnak éreztem magam, amiért elküldte a saját anyját a birtokról
- Ne tedd ezt velem.. - mondta
- És te miért tetted ezt velem?
- Mondtam már, érted tettem!
- Najó, nem hallgatlak már tovább.. Legalább addig ne legyél a szemem előtt, amíg el nem költözünk! Nem akarlak látni!
- Adam, ennyi erővel dobj ki engem is, hiszen én is hazudtam!
- Veled majd számolunk ezért, de nem mehetsz sehova!
- Hagyd lányom, hagyd.. - mondta Grace lemondóan

Csendes lett a birtok.
Az őrökön, és rajtunk kívül senki nem volt már ott.

- Most jobban érzed magad? - kérdeztem
- Igen. - felelte, majd egyenest a hálóba ment.

Nem tudtam innen hogy lesz tovább, semmi előérzetem nem volt, pedig a legtöbbször van.. De most.. Semmi.

- Minden rendben ment? - beszéltünk este telefonon Mary-vel
- Igen, most alszanak, mint az angyalok.
- Édesek.. Remélem nem voltak anyu terhére..
- Nem, dehogy is. Nagyon sokat játszottak. Noel is örül, hogy itt vannak.
- Dejó! Ennek örülök.

Közben végzett a fürdőszobában Adam. Kérdően nézett rám.

- Mary az.. - suttogtam - nem úgy tűnt, mint aki elhitte, ezért kérte tőlem a telefont.

- Halo Mary.. . - szólt bele a telefonba Adam.
- Tessék Mr. Jones.. - Meglepődött, hogy igazam van, ezért gyorsan ki kellett találnia valamit, miért is vette át hirtelen a telefont.
- Öhm.. Ha bármire szükség van üzenj, és megyek.. Csak ennyit akartam.. - visszanyomta a kezembe a mobilt.
- Bocsi Mary, mindenképpen el akarta ezt mondani Adam.. - bevallom dühös lettem rá
- Fura volt.. Azt hitte Andy igaz? - suttogta a vonal túloldalán
- Aha..-mondtam
- Gondoltam.. Seggfej..
- Igen, na leteszem Mary, még beszélünk, és hívj, ha bármi van!

- Ez mi volt? - kértem számon
- Mi?
- Teszed a hülyét.. Mit hittel, kivel beszélek? - nem szólt semmit, csak nyugodtan öltözött át a pizsamájába
- Ha Andy-vel beszélnék, azt nem nyíltan csinálnám.. Ennyire ostobának nézel? - igazán dühbe gurultam, de a kijelentésemre Adam még pipább lett rám
- Direkt csinálod? - kezét a nyakam köré fonta
- Mit? - nevettem erőltetetten
- Húzod az agyam..
- Te hozod ki belőlem.. - ekkor kissé megszorult a levegő a torkomban
- Tudod már nincsenek bennem gátlások.. Simán megölnélek mind a kettőtöket.. Most nevess cica.. - hajolt egészen közel
- Ahhoz nem vagy elég tökös.. - elengedte a torkom - Nem tudsz nélkülem élni..

Hirtelen csattanást éreztem az arcomon, és az ágyra estem.

- Ne légy szemtelen.. Tudod, hogy nem szeretem.. - állt meg velem szemben. A tenyere éghetett az ütéstől. Onnan tudom, hogy az én arcom lángolt.

- Így akarod, hogy szeresselek? Akkor örömmel halok meg! - mondtam
- Nem akarlak már bántani.. De jegyezd meg, amit most mondok!
Ha összejátszol Biersack-kel, meg ígérem, hogy többé nem látjátok egymást.. Elképzelhetsz bármilyen végletet, ezt a fantáziádra bízom édes.
- Ásd el magad! - köptem rá, mire csak lazán letörölte az arcáról
- Harcias csibe..
- Menj ki! Kifelééé! - ordítottam

Fölém hajolt. Nem tette amit kértem.

- Még egy ilyen, és megtudod milyen az állat énem.. Ne akard azt is megismerni. - fenyegetett higgadtsággal
- Skrizofrén.. - továbbra is próbáltam az erőset játszani, olyat aki nem hagyja magát, de ez sem sült el jól

Az arcom másik felére is kaptam egy ízletes pofont.

- Kezdelek sajnálni.. - mondta
- Rohadj meg! - mondtam összeszorított foggal

Nevetett rajtam, majd kifelé menet megállt a szoba ajtajában.

- Ha nem lennének a kölykeid, már megöltelek volna. Köszönd meg nekik.. - kacsintott.

Megtudtam volna ölni abban a pillanatban.

Felpattantam az ágyból, de mire az ajtóhoz értem volna bezárta az ajtót, sőt még a kulcsot is elfordította benne.

- Te szemét elmebeteg!! - kiabáltam, közben erőből ütöttem az ajtót. Hatástalanul.

Egyedül maradtam, így az erőm, a tartásom kifogyott. Az ajtó előtt rogytam össze.

Meddig kell még bírnom ezt?