Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

79.

Emily

Szerda reggel a kocsik dudálására keltem a házam előtt. Álmosan, kócosan kimásztam az ágyamból, majd kinéztem az ablakon. Újságírok tömkelege várt az ajtóm előtt, a többi lakos, pedig nem tudott elindulni az autójukkal miattuk.

Semmi kedvem mutatkozni mások előtt, főleg nem firkászok előtt. Vártam fél órát, de semmi. Még mindig ott várták a csodát, hogy egyszer lemegyek, és jól kifaggathatnak az életemről.
Azt már nem!

Ez így nem mehet. Az irodába se tudok így bemenni. Elkellene egy mentőöv.

Felhívtam Adam-et.

- Szia, kérhetek valamit? - rágtam a körmöm idegességemben, miközben az ablakon bámultam kifelé
- Persze, amit akarsz. - vágta rá lazán
- Gyere értem! Egy csomó paparazzi van a lakás előtt. Nem fognak elmenni egyhamar..
- Azonnal megyek.. De cserébe mit kapok? Hm? - incselkedni kezdett
- Hadd gondolkozzam.. Eljöhetsz értem az nem elég?
- A.a.. Nem elégszem meg ezúttal ennyivel..
- Kérlek inkább siess, mert kezdek igazán dühös lenni ezekre.. - nevetett a telefonba majd válaszolt
- Megyek baby.. - ezzel le is rakta.

- Végre itt vagy.. - nyitottam neki ajtót húsz perc elteltével.
- Szia cica.. - csókolt meg, majd magához ölelt. A csókja elégge szenvedélyes volt, vad. Ez tetszett.
- Lassíts, lassíts.. - tettem az ujjam a szájára
- Melletted nehéz.. - megpuszilta a nyakam
- Hé.. Inkább juttass ki valahogy!
- Az nehéz lesz, nem gondolod?
- Nem tudom, azért hívtalak ide, hogy segíts megoldani..
- Mi lenne, ha ma itthon maradnál?
- És ki fog helyettem dolgozni? Már így is beszélnek rólam a cégnél..
- Hadd beszéljenek.. Legalább értelelmes dolog is elhagyja a lepcses szájukat. - nevetett, csatlakoztam hozzá
- Végülis..igazad van! - megfogtam a zakójánál, és lehúztam magamhoz, hogy megcsókoljam.
- Maradj, és este eljövök hozzád!

Néztem rá tanácstalanul, majd sikerült rábeszélnie..

- Najó, de, ha holnap is itt lesznek, segítened kell valahogy!
- Elrendezem ma őket. Nem fognak többet jönni. - kacsintott
- Tuti?
- Tuti.. Bízz a pasidban.! - Egy utolsó csókot adott, majd le is lépett.

Megpróbáltam hívni a nap folyamán anyát, de nem vette fel, ezért apával próbálkoztam.

- Szia.. Apa.. Anya hol van? - kérdeztem bátortalanul
- Emily, szia. Nincs itthon, az Alapítványhoz ment. Baj van?
- Nincs semmi, csak érdekelt. Rég nem beszéltünk már.
- Hallottam már nem vagy együtt  a zenész fiúval.. - komoly hangulatra váltott
- Anya mondta el igaz? Gyerünk, essünk túl rajta, gondolom mindenről tudsz..
- Igen, anyád elmondott mindent, de igazából nem akarok szent beszédet tartani, hogy mi lett volna a helyes, meg mi nem.. Saját életed van, saját döntéseid. Mégha nem is értek velük egyet, megtudlak érteni. Megértelek téged! Bármit is teszel, te mindig az én csöpségem leszel! Fiatal vagy, követsz el hibákat, de ezeket értelmezd lépcsőfokoknak. Megbotlottál, de szerencsére elég erős vagy ahhoz, hogy tovább haladj azon a lépcsőn! Érted? - a szemembe könny szökött, meghatottak a szavai
- Mióta vagy te ilyen bölcs? - nevettem a telefonba, közben egy könnycseppet töröltem le az arcomról.
- Az idő és tapasztalat lányom. Én is ezer meg ezer hibát követtem el, de soha nem rogytam meg a súly alatt. Nem tehettem.
- Apukám.. Szeretlek!
- Én is téged kislányom! De azért egyet engedj meg.. Ha bánt az a másik srác, velem gyűlik meg a baja!
- Apaa..
- Jól van, jól van..csak szóltam!
- Később még azért hívlak rendben? Szia apa!

Jó volt tudni, hogy legalább egy valaki velem van a családból. Biztos vagyok benne, hogy Noel is mellettem lenne, ha már annyi idős lenne.

Estére készülve össze akartam dobni, valami  vacsit.
A hűtőből előszedtem minden hozzávalót egy finom marhahúsos ételhez.

Átöltöztem csinosba, mert nem voltam hajlandó átöltözni reggel óta.
Egy piros hosszú ujjú egyberuhát vettem fel, egy fekete magassarkúval, a hajamat pedig kiengedtem.
Minimális sminket raktam fel. Egy kis szempillaspirál és piros rúzs. Ennyi szerintem elég, sőt lehet kicsit túlzásbe estem az egész készülődéssel.. Teljesen új életre keltem. Igazán megszerettem Adam-et, vele lenni felszabadító, eltereli a rosszról a gondolataim. Erre van szükségem. Rá van szükségem.

Megterítettem az asztalt, virággal, gyertyával. Végre én is megakartam lepni valamivel. Soha nem kapott tőlem semmit. Most ezúttal kivételt teszek.

Kinéztem az ablakon, mert a kocsi hangját hallottam. Az újságírók estére el is tűntek, ahogy mondta.

Lekapcsoltam a lámpát mindenhol, csak gyertyák égtek. Ettől olyan romantikus volt, szerintem.

Hallottam ahogy az ajtó nyitódik, majd halkan be is csukódik.

- Emily? - kérdezte

A szobám előtt álltam keresztbetett lábbal az ajtónak támaszkodva.

Megpillantott.

Éreztem, ahogy a tekintete a vándorol a lábamtól az arcomig, majd füttyentett egyett.

- Gyönyörű vagy! - közelebb jött hozzám, a kocsikulcsot a kanapéra dobta.
- Tetszem? - kérdeztem, átfogva a derekát.
- Mi az hogy.. - csodálat tükröződött a szemében.
- Ezt vedd le.. - hajtottam le a válláról a fekete zakóját, aztán ledobtam a kulcs mellé a nappaliban.

- Együnk!
- Hát ez istenien néz ki.. És az illata.. - ült le az asztalhoz Adam
- Várj még megkóstolod.. - én is helyet foglaltam.
- Mit? Ja, hogy te az ételre gondolsz.. - pimasz
- Igen, az ételre.. Mi másra? - grimaszoltam rá
- Hát nekem más járt a fejemben..
- Maradjon is ott édes.. - Fogtam egy falat ételt és a villával a szájába tettem.
- Mm.. Ez tényleg nagyon finom!
- Mertél volna mást mondani...
- Tökéletes vagy mindenben! - kezet csókolt, majd folytattuk az evést.

Vacsora végén felállt az asztaltól, majd a zakójáért ment.

- Mi az? Már mész is? - kérdeztem
- Eszem ágában sincs, vagy azt akarod? - állt meg egy pillanatra
- Nem, dehogy is..

Kivett egy dobozkát a zsebéből, majd hátratett kézzel vissza sétált az asztalhoz, leült velem szemben.

- Sokat gondolkodtam, hogy mi lenne a legmegfelelőbb ajándék számodra.. Az a helyzet, minél többet gondolkodtam, annál bizonytalanabbá vált a helyzet. Viszont, - elővette a háta mögül a dobozt. - Mikor ezt megláttam egy bolt kirakatában, egyből te ugrottál be, hogy ezt viseled.

Kinyitotta, és egy gyönyörű gyémántnyaklánc volt benne, apró kék kövekkel.

- Ez.. Ez gyönyörű! - szóhoz is alig jutottam.
- Nálad semmi nem gyönyörűbb.. Szóval tetszik?
- Igen, nagyon! - néztem a szemébe - Köszönöm szépen!
- Gyere, felteszem neked.

A hátam mögé sétált, majd fel is csatolta.

Felállított, majd a tükör elé állított.

- Mesésen áll rajtad! - hajolt a vállamra, a kezemmel az arcát megfogtam
- Azt hittem ma én leplek meg téged...
- Meg is leptél! Ez az első igazi ajándékom neked. Mindig jussak eszedbe, ha viseled! - végigcsókolt a nyakamtól a vállamig.
- Imádom! Mégegyszer köszönöm! - megcsókoltam.
-Oh-oh..innem már nincs megállás! - rafinált mosolyával levett a lábamról. - Ezt azért vegyük le addig.. - levette rólam a nyakéket, majd hevesen csókolni kezdett,és a szobám felé indultunk el.

Az ágy előtt megálltunk egy pillanatra.
Egy mozdulattal lehúzta a cipzárt a hátamnál.

- Mondd, hogy akarod! - súgta a fülembe, az egyik ujját végighúzta a hátamon, majd hirtelen magához szorított.

Elragadott a pillanat, nem tudtam parancsolni a testemnek, az eszemnek.. Egyszerűen a pillanat vitt magával.

- Akarom!