Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

163.

Andy

Lucy-t és Kaydent nem tarthattam egész végig bent a kórházban, ezért felhívtam Mary-t.

- Nem értek semmit Andy, mip történik? - kérdezte értetlenül
- Bonyolult. Kérlek, vidd haza őket, mást sajnos nem tehetek.
- A nagyszülök?
- Emily miatt nem tehetem. Ha felébred, és itt látja a szüleit, rájönnek arra, hogy hazudtunk nekik, és csak bonyolultabbá tenné a szituációt. Hagyom, hadd döntse el ő, ha jobban lesz. Addig is, vidd vissza őket, és vigyázz rájuk.
- Ahogy óhajtod. Hogy van Emily? Mi van vele?
- Nem tudok sok mindent, még tart a műtét.
- Adam?
- Életben van, még nincs magánál.. De róla ne is kérdezz többet! - el fogott a düh, és kissé felemeltem a hangom.
- Ne haragudj, csak érdekelt.
- Ne haragudj, nem rád vagyok dühös, egyszerűen kijött belőlem, sajnálom!
- Megértem. Nos, akkor én megyek is a gyerekekkel.
- Hívj, ha bármi lenne.
- Persze. Még valami.
- Igen?
- Tudod, mióta vissza jöttél, Emily sokkal boldogabbnak tűnt. Kérlek, vidd el őt innen, neki csak te jelented a boldogságot, és nem mellesleg nekem is jobb érzés lenne egy olyan helyen dolgozni, ahol tisztelnek, és szeretnek. Nálatok ez meg volt.
- Azon leszek Mary, ne aggódj!

Emily-t hosszú várakozás után kitolták a műtőből.

- Hogy van doktor? - kérdeztem
- Most már jobban lesz, várunk még felébred, de kérem ne zaklassa fel.
- Persze, természetesen.

Amíg Emily bent volt a kórteremben, megnéztem Jones barátomat..

Ébren volt.

- Látom nem lehet veled olyan könnyen elbánni.
- Mit keresel itt? - motyogta
- Megmentettem a feleséged. Hála neked, műtéten esett át.
- Mi? Jól van.??
- Jól lesz. Mégis mi a fenét gondoltál? Majdnem meghaltak! A gyerekek is, ha Emily nincs!
- Ők? Hol vannak..?
- Biztonságban.
- Vizet.. Vizet.. - láthatóan szenvedett a szomjúságtól
- Egy korty vizet sem érdemelsz tőlem. Mondok neked valamit.
Bármennyire is próbálod magadnak bemesélni, hogy boldog életed lesz Emily-vel, annál inkább az ellenkezője fog történni. Ő engem szeret, és mondok még valamit.. Jól figyelj!
Addig nem lesz nyugtom, amíg téged tönkre nem teszlek, és Emily újra az enyém nem lesz!
- Meg.. Megöllek!
- Tessék? Nem hallom.. - hajoltam közel hozzá. Tisztán értettem minden szavát, csupán élveztem, hogy játszadozhatok vele picit.
- Megöllek!
- Állok elébe, próbálkozz csak, ha felépülsz. Ne felejtsd el a szavaim! Kicsinállak. Nyugodt szívvel fogom megtenni.

Ott hagytam egyedül, szomjan szenvedni Jonest.
Hívta is a nővért, hogy itassa meg, mert arra még képtelen volt. A keze eltörött, és volt pár zúzódása.

Estig ültem a kórház folyósólyán.
Emily nem ébredt még fel.

- Haver..? - egy ismerős hang süvített a fülem mellett. Felé fordítottam a fejem.
- Jake? - felálltam, majd átöleltük egymást
- Ki foglak nyírni, amiért titkolóztál! Istenemre mondom!
- Honnan tudtad meg?
- Benett mondta, hogy szabad vagy.
- Akartam szólni, ha már minden egyenesbe jött volna. Örülök, hogy itt vagy.
- Mi a helyzet vele? - nézett be Emily szobájába
- Rendbe fog jönni. Szerencsére túl van a nehezén.
- Akkor jó, örülök, hogy ezt hallom. Nem is tudom haver.. Nem akarlak megbantani, de amióta az életedbe keveredett ez a lány, meg vagyok áldva..
- Ő nem hibás semmiben. Áldozatok vagyunk ebben az egészben.
- Hol élsz most?
- Benett nem mondta?
- Nem.
- Talán jobb is, hogy nem tudod. Még a végén téged is belerángatnálak az ügyeinkbe.
- Nem akarod, hogy segítsek? Nem mondasz nekem semmit sem.
- Meg van az oka, hogy miért nem. Ha bajod esik, nem bocsátom meg magamnak, úgyhogy ezt ne hozzuk fel többet.
- Legyen. Velünk mi lesz, a bandával?
- Azon most főleg nem tudok most gondolkodni. Nagyon szeretnék visszatérni, de egyszerűen nem megy.
- Szóval nem mondasz semmi konkrétat?
- Nem tudok. Vele kell lennem. Meg kell oldanom a gondjainkat.
- Melletted vagyok, csak szólj ha bármi van.
- Köszönöm Jake!
- Jobb lesz, ha megyek. A többiek már várnak a stúdióban. Zenelgetünk egy kicsit.
- Jó szórakozást!
- Veled lenne teljes haver, várunk vissza!
- Igyekszem! Kikísérlek.

Vissza felé menet, hallottam Emily hangját.
Sírt.

- Em?? - rohantam be hozzá

A könnyeit az arcáról törölgetni kezdte.

- Em? Mi a baj? Rosszul vagy?
- Andy.. Én...Nem, jól vagyok. Nincs gond..
- Akkor miért sírsz életem? - ültem le mellé
- A gyerekek? - szipogott
- Jól vannak, Mary hazavitte őket. Ezért borultál ki?
- Aggódtam, ennyi az egész..
Adam?
- Magánál van, kutya baja.
- Minden miattam van.. Felidegesítettem. Megölt valakit, de kit Andy?
- Mason. Mason halott. Vele voltam, amikor megölte az a disznó.
- Menj a rendőrségre, valamit csak tehetnek!
- Nem hiszem. Az embere azonnal intézkedett. Eltűntetett minden nyomot, beleértve Mason holttestét.
- Ilyen nincs..
- Ne izgasd fel magad drágám! - simogattam meg a haját, mire fel akart ülni
- SSz...- a fájdalomtól nem tudott
- Feküdj vissza, ne mozdulj.
- Valamit tennem kell..
- Most inkább magadra figyelj. Hívom az orvost, ha nagyon fáj.
- Nem, az előbb volt bent. Nem kell..
- Igen?
- Igen. Ne aggódj miattam.
- Nagyon megijedtem Em, féltem, hogy elkéstem.
- Itt vagyok, most már minden rendben.
- Igen most. Mi lesz legközelebb?
- Nem lesz legközelebb. Igazából, az lenne a legjobb, ha magamra hagynál.
- Mi? Hogy jött ez most? Hogy kérheted ezt tőlem Em?
- Adam nem fog leállni, amíg te itt vagy. A kicsiket nézd. Könnyen bajuk eshetett volna, ha nem vagyok ott. Azt nem élnék túl, ha nekik egy haja száluk is meggörbülne. Kérlek értsd meg!
- De ezzel az őrülttel sem hagyhatlak titeket! Ezt te értsd meg.
- Ez a legjobb, amit tehetünk. Menj el, vagy egyszerűen mondj le rólam.
- Gyerekeimről is mondjak le?
Ezt kéred?
- Nem. Soha nem kérném. Csak rólam mondj le. Adam-nek szerintem ez elég.
- Adam. Megint csak az ő érdekeit nézed. Miért? Megtudlak védeni. Miért nem hagyod, hogy segítsek?
- Elmondtam mindent. Nem változtatok, azon amiket kimondtam. Mondj le rólam. Ezt kell tenned.
- Butaság amiket beszélsz. Nem!
- De! Így akarom.
- Nem tehetem.
- De igen. Én Adam Jones felesége vagyok. Neked is új életet kell kezdened!
- Nem hiszem el amiket mondasz. Emily, térj észhez!
- Észnél vagyok. Nagyon is. Nem mehet ez így tovább. Olyan életet akarok, amiben nem kell félnem attól, hogy a szeretteimnek baja esik. Addig ez nem fog megtörténni, amíg a közelemben vagy.
- Ez valami vicc.. - kín nevetés jött rám - Ezt akarod? Lépjek túl rajtad?
- Ezt akarom. A gyerekről nem kell lemondanod, de maradjon úgy, hogy Kayden Adam fia. Nem akarok ebből sem problémát.
- Ha ezt akarod. Legyen. - a szívem belül darabokra hullott
- A táskám, kérlek hozd ide. - mutatott a székre
- Tessék.
- Ezt vissza adom. - elővette a telefont, amit adtam neki
- Te tényleg komolyan gondoltad.
- Komolyan Andy. Kérlek, értsd meg!
- Megértek mindent, hiszen ez a dolgom. - láttam rajta, hogy ő is nehezen tartja vissza a sírást - Úgy látom rám már itt nincs szükség. Megyek.
- Menj. Rendben.

Azt gondoltam mindent helyre lehet hozni. A mi helyzetünkben mind a két félnek akarnia kell.
Viszont, ha az egyik fél nem ellenáll, nincs mit tenni.
Emily feladta. Feladta a kettőnk jövőjét.
Nincs más dolgom hátra.

Csak felejteni.