Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

166.

Andy

- Szóval, mi volt a probléma a nevelőapáddal? - kérdeztem Kate-t.
- Anyával és vele élek egy házban. A nevelőapám Don, nem visel el engem valamiért. Ma reggel csak úgy veszekedni kezdett velem, aztán elzavart.
- Édesanyád? Ő nem tett semmit?
- Nem. A félelme nagyobb az akaraterejénél. Mindig is gyenge jellem volt. Ezerszer is Don oldalán áll, minthogy egyszer az enyémen.
- Hát igen, nincs olyan, hogy tökéletes élet. Mindegyikben van hiba.
- Igen. Az enyém ilyen.
- Hány éves vagy?
- 23.
- Nincs barátod, akihez mehetnél?
- Nincs. Ha terhedre vagyok, elmehetek..
- Nem erre céloztam. Csak fura.. Szép lány vagy, okosnak is tűnsz.
- Volt egy bonyolult kapcsolatom évekkel ezelőtt, csúnya vége lett, azóta nem gondolok úgy a férfiakra.
- Mi történt?
- Ezt nem szeretném elmondani, ne haragudj.
- Igazad van, én kérek elnézést. Tapintatlan voltam.
- Nekem is nehéz róla beszélni.
- Megértem.
- Talán, ha egyszer jóban leszünk, elmondom.
- Ahogy akarod.
- És te?
- És én mi?
- Mit keresel egymagad egy ilyen hatalmas birtokon?
- Hosszú történet.
- Szóval nem mondod el?
- Neked is van olyan amiről nem szívesen beszélsz, nos nekem is van ilyen. Jobb, ha megtartom magamnak.
- Hát jó. Bocsánat.
- Nincs semmi baj.

Sokáig elbeszélgettünk egymással. Jó volt, hogy lekötötte valami a figyelmem.
Úgy volt, hogy összepakolok és elhagyom a birtokot, de egy darabig még maradok.

- Este van már.. Ne menj ilyenkor  sehova. - mondtam
- Szerintem még lábra se tudok állni.
- Találsz fent vendégszobát, válassz magadnak.
- Komolyan?
- Igen. Addig maradsz, ameddig akarsz.
- Kedves tőled Andrew.
- Szólíts Andy-nek.
- Rendben. Andy.

1 nappal később

Emily

- Tudok járni Grace.. Tényleg. - kísért be az ajtón
- Az csak egy dolog.. Nehogy meghúzódjon a sebed.
- Jól vagyok, köszönöm.

Mégálltam a szalon közepén.
A lépcsőn szaladt le a kislányom, Mary kezében pedig Kayden.
Ugyan meglátogattak a kórházban, de mégis annyira örültem, hogy látom őket.

Adam a hátam mögött megszólalt.

- Nagyfiam! - sétált Mary-hez, majd átvette tőle
- Gyere csak Lucy.. - át akart ölelni, de félt, hogy fájdalmat okoz - Nem fáj semmi anyának, gyere nyugodtan, ölelj meg!
- Anyuci.. Jól vagy már ugye?
- Igen kicsim, jól. És te jól vagy? Jól viselkedtél?
- Igen. Igaz Mary néni?
- Így van, olyan volt akár egy angyal.
- Az én okos nagylányom! - csípem bele játékosan az arcába.

- Adam Mary kezébe adta Kayden-t.

- Menjünk fel Emily, pihenned kell! - fogta át a karom
- Eleget pihentem! - toltam el magamtól - A gyerekeimmel akarok lenni.
- Rendben. - felelte megadóan. Látszott rajta, hogy bűnösnek érzi magát.

- Mary, a társalgóban leszek. Idehoznád a babahordozót, és a játékokat?
- Máris hozom.
- Köszönöm!

- Biztos nem akarsz pihenni?
- Biztos Adam. Te menj, ha akarsz.
- Bemegyek a céghez. Nem halad a munka.
- Jó.
- Szólj kint a fiúknak, ha bármire szükséged van. - őrök.. Mennyire hiányzott.
- Nincs szükségem semmire. Megleszek.

Pár óra múlva megjelent nálunk Rita.

- Maradj, ne kellj fel! - ültem a kanapén
- Szia, örülök, hogy itt vagy! - adott puszit
- Hallottam a balesetről. Nagyon sajnalom!
- Már túl vagyunk rajta. Szerencsére megúsztuk.
- Isten adta!
- Na és? Miujság veletek?
- Minden rendben, vagyogatunk.
Nyomaszt valami? Fura az arcod.
- Nem. Dehogy is.
- Andy a baj. Figyelj ne borulj ki, de tegnap egy lánnyal jött haza. Egymásba karolva léptek be a házba.
- Mi? - bevallom ledöbbentem
- Ahogy mondom. Egy szőke, hosszú hajú, csinos lánnyal ment haza.
- Azért jöttél, hogy ezt elmondd?
- Nem, nyilván nem, de azt gondolom tudnod kell.
- Nos, kössz, hogy elmondtad, de nincs közöm hozzá. - alig bírtam a sírást visszatartani
- Vállj el Adam-mel még nem lesz túl késő!
- Jó így nekem. Most pedig kérlek menj el.
- Azt hiszed, hogy csak pletykálni jöttem. Jót akarok neked! Cselekedj!
- Mit tegyek? Ha más nővel láttad, akkor mégis mit tehetnék? Kopogtassak az ajtaján, majd dobjam ki a csajt a hajánál fogva? Nem. Sokmindenről nem tudsz.
- Gondolod? Eleget tudok. Tudom, hogy Adam mellett egy roncs vagy, akit szeretsz az a túl oldalon van, és ellököd magadtól!
- Honnan tudod mi van velem?
- Van szemem, és fülem. Kicsi a birtok, még ha nem is hiszed. Azt is hallom, ha a baby elsírja magát. 
- Remek.
- Láttam, hogy múltkor átjött Andy. A családod lehetett itt gondolom.
- Igen, egyszeri alkalom volt. Leselkedsz utánam?
- Nem. Az ajtóban állatok, onnan láttam, ahogy elköszöntök a szülőktől. Úgy tűnt, minden jó köztetek.
- Akkor én is azt hittem. Tévedtem. Adam mellett a helyem.
- Csak megfélemlít. A félelem az ami benned van, nem az akarat!
- Halkabban.. - közelebb ült mellém, majd megfogta a karom
- Ha valami rosszat tett veled Adam, akkor mondd el, segítek valahogy rács mögé juttatni.
- Azt már nem.. Nem kell, hogy belekeveredj!
- Miért nem.??
- Mert elegen sérültek ebben a történetben. Nem kell plusz egy fő! Lesz, ami lesz, már nem érdekel semmi. A gyerekeim a fontosak, értük élek.
- Nem terelhetlek jó útra igaz?
- Próbálok a lehető legjobb úton maradni.
- És Andy? Hagyod, hogy lelépjen egy szőkével?
- Férjes asszony vagyok. Andy azt csinál, amit akar. Szőke, barna, fekete, vörös, édes mindegy, már nem tartozom hozzá. - felállt, táskáját a vállára akasztotta - Emily, te tényleg félsz. Csak a rettegést látom a szemeidben.
Pár nap múlva jövök, addigra remélem jobban látod a dolgokat.

Kinéztem az ablakon, láttam, ahogy Rita kimegy a kapun.
A fejem automatikusan Andy háza felé fordult.
Nem láttam mozgást. Rettegtem egy másik nővel látni, de én adtam ki az útját.
Elfogadom, hogy ez a helyzet. Neki is joga van az új életre, hisz én is megtettem..