Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

100.

Andy

Este arra ébredtem, hogy Emily az orrom simogatja fel-le.

- Azt hittem már alszol.. - húztam közel magamhoz
- Nem bírtam elaludni.. - nézett rám csillogó szemmekkel - Eltűnődtem egy-két dolgon.
- Elmondod miken? - kérdeztem
- A jövőnkön, hogy mi várhat ránk, ilyeneken. - halványan elmosolyodott
- Tudod, hogy bologok leszünk! Ezen nincs mit töprengeni..
- Igen, ebben biztos vagyok! Mégis folyton eszembe jutnak a rossz dolgok; a babánk elvesztése, az, hogy hibáztam, mert nem mondtam el neked, Adam is egy nagy hiba volt. Sajnálom! - könny szökött a szemébe - Mégis legjobban a kicsikém bánt, hisz ő nem tehetett semmiről.
- Ne sírj! - öleltem át - Nézz rám! - emeltem fel a fejét. - Előre nézünk, rendben? Elfelejtünk minden rosszat!
- Sikerülni fog? A fájdalom ugyan úgy megmarad..
- Ez igaz, fájni fog, ezen csak az idő enyhíthet! Itt vagyunk egymásnak, együtt mindent átvészelünk.
- És babát is szeretnél? - kérdezte könnyes szemekkel.
- Mindennél jobban szeretnék tőled egy gyermeket! - néztünk egymás szemébe - Vagy akár kettőt is, vagy hármat!
- Egy focicsapatot? - nevetett
- Szerintem azzal is megbírkóznánk!

Megfogta a kezem, majd a hasára tette.

- Egyelőre ő is elég! - mosolygott

- Mi? - remélem nem értettem félre - Ezzel azt akarod mondani... -a lélegzetem is megállt egy pillanatra
- Terhes vagyok!

A boldogság leírhatatlan volt számomra. Egy kincs, attól a nőtől, akit a világon a legjobban szeretek.

- Apa leszek? Komolyan?
- Igen! Örülsz? - ültünk fel az ágyon
- Szerintem nálam boldogabb ember nincs a földön! - megcsókoltam, majd egymás karjaiba omlottunk.  - Ez biztos igaz?
- Igen, szinte biztos!
- Mikor tudtad meg?
- Úgy egy órája..
- Mindent megteszek majd értetek! Szerinted jó apa leszek?
- Persze, hogy az leszel! A legjobb!
- Annyira szeretlek!
- Én is téged drágám! - megcsókolt, kezeit átkulcsolta a nyakamon.

Emily

3 évvel később

- Lucy szivem, ne dobálózz a kockákkal! - szóltam az én egyetlenemre, aki megúnta az építő játékot.

Igen, egy gyönyörű kislányunk lett.
Édesapja szemeit örökölte, csodaszép barna hajjal. Akár egy hajasbaba.

- Apa hol van? - kérdezte édes hangon
- Dolgozik kicsim, hamarosan megérkezik! Segítesz addig anyának? - kérdeztem, miközben  éppen újabb kollekción dolgoztam.
- Szegítek! - rohant hozzám lelkesen. Az ölembe vettem.

- Nézd, ezeknek a ruháknak kell színt választani. Milyen legyen ez? - mutattam az egyik rajzomra
- Ez! - bökött a kék ceruzára
- A kék?
- Kék!
- Na még egyet!

Közben Andy is megjött.

- Mi folyik itt? - kukucskált be az ajtón..
- Tervezünk! - mondtam mosolyogva

Megcsókolt, majd átvette Lucy-t, aki nagyon megörült neki.

- Apu! - mindig jó érzéssel tölt el együtt látni őket.
- Hogy van az én hercegnőm? - büszkeség tölt el

Az esküvőnket még nem tartottunk meg. Mindenképpen azt szerettem volna, hogy Lucy is átélje ezt.
Elképzelni azt, hogy ő szórja a virágokat előttünk az oltár felé vezető úton, valami csodálatos. Én és Andy is így akarjuk, így várunk vele, de most már nem tervezünk sokat várni. Idén nyáron már férj-és feleség leszünk.

Adam

Hibát követtem el. Olyan hibát, ami helyrehozhatatlan.
A legjobb lenne, ha beletörődök abba, ami most van. Emily nélkül.

De nem most!

Itt állva a házuk előtt csodás kilátás nyílik az idillikus családi feelingre.
Hánynom kell ettől.
Az a patkány nem érdemel meg egy ilyen nőt!
Én is tudok  gyereket adni neki, nem is egyet, ha szeretné.

Nagyon is akarni fogja!

Velem leszel Em! Az enyém vagy, senki másé!

Hát elérkeztünk az első "évad" végéhez.
Kinek mik az érzései?
Hamarosan jelentkezem a második évaddal! Ne feledjétek, ugyan itt folytatjuk,a 101.résszel, nem kezdek neki egy új borítós sztorinak. ☺️

Ki várja?😁❤️