Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

28.

Emily

Lassan már két hete, hogy végeztem a vizsgáimmal erre a félévre. Az állás,amit kaptam, a mai nappal elkezdődött. Ma július 12-e van.

Izgulok egy kicsit, félek, hiszen ilyen helyzetben még nem voltam,de másrészt boldog vagyok, mert végre kipróbálhatom magam olyasmiben, amit szeretek.

Andy-vel minden úgy alakul, ahogy szeretném. Minden tökéletes. Most érzem azt, hogy az életem jó irányba halad, ha mellettem van. Ki merem mondani, hogy ilyen boldog még nem voltam.
Mindig meg tud lepni valamivel és egyátalán nem mondhatom azt, hogy unalmas a kapcsolatunk. Ide-oda mászkálunk különböző városokban, kirándulunk, jól érezzük magunkat. Ezekkel a pillanatokkal csak az érzelmeink erősödnek. Minél többet vagyok vele, annál jobban belé szeretek, ha pedig nincs velem, egy nagy ürességet érzek a szívemben.

Andy ma korán elment otthonról, valami turnéra készülnek. Nem igazán szeretem ezt a témát felhozni, mert tudom, hogy ha turnézni megy a bandával, akkor távol lesz tőlem elég sokáig,és már belegondolni is rossz ebbe..

Ma van az első napom az új mumkahelyemen. Nem igazán tudom, hogy mit vegyek fel..

- Liz! Szerinted a Lila vagy a fekete? - tartottam magam elé a két csinos pólót.
- Szerintem egyik sem! Már megint itt tartunk.. Tudod mit, hozok neked én valamit! - felpattant az ágyról, és a szobája felé indult.
Visszatért kezében egy fehér egyberészes szoknyával, ami térd fölé ér, és elég kihívó, mély kivágással.

- Dolgozni megyek, nem az utcára! - tiltakoztam a ruha ellen,ahogy végig néztem rajta.
- Buta vagy! Csodaszép modellek lesznek ott, te sem lóghatsz ki a sorból, mégha nem is vagy modell.
- Ah, akkor te is azt mondod, hogy csúnya vagyok? - direkt legörgítettem a szám.
- Egyátalán nem ezt mondtam, ismerd el, hogy dögös ez a ruha! - tartotta elém.

Ahogy néztem magam a tükörben, egyre jobban tetszett az, amit láttam.

- Jolvan, felveszem! - vettem el tőle a ruhát
- Helyes! És magassarkút húzz!

Leparkoltam közel a munkahelyhez. Amikor megpillantottam a hatalmas épületet, a szívem egyre gyorsabban vert.
Remélem nem bénázok már az első napon..

- Jó napot! Emily Rogers vagyok.. - szóltam a recepciósnak, aki egyből a szavamba vágott.
- Ah Igen, Emily. Mr. Jones már várja önt! Kövessen kérem!

Mr. Jones név hallatán valami öreg, kövér pasas urgrott be.

- Emily Rogers megérkezett! - jelentett be
- Köszönöm, beengedheti!

- Üdvözlöm Emily! Foglaljon helyet!

Körbenéztem az irodában. Tágas, hatalmas ablakokkal, és pazar kilátással. Középen az ablakkal szemben egy fekete asztal, előtte pedig két fekete fotel helyezkedett el, ha a szoba bal felére nézünk, akkor egy szintén fekete színű kanapé hevert.
Mindehol könyvespolcok, rajta gondosan, ABC sorrendben elhelyezett könyvek sorakoztak.

Kezetnyújtottam.

- Üdvözlöm! Örülök, hogy megismerhetem!

Egy fiatalos, jóképű, szőkésbarna hajú pasi állt előttem. Nos, az elképzeléseimnek ellentmondd.

- Szintúgy! Mivel ma van az első napja, ezért hagyom, hogy megismerkedjen a hellyel. Lesz majd egy asszisztense is, aki segít önnek mindenben. - a kezét összekulcsolva rákönyökölt az asztalra.
- Mi lesz majd a feladatom?
- Kezdetben divatbemutatók szervezésében és lebonyolításában fog segétkezni. Megfelel önnek? - meglepően kedves volt a modora..
- Igen, hogyne!
- Utána majd alakulnak a dolgok a következőkben.
Telefonálok az asszisztensének, hogy jöjjön magához, és vezesse körbe.
- Köszönöm Mr. Jones!
- Kérem, szólítson Adamnek!
- Köszönöm, Adam! - mosolyodtam el szerényen a fekete fotelben, a táskámat szorongatva.
- Talán ideges Miss Rogers? - nyilvánvalóan észrevette..
- Ennyire látszik? - nevettem el magam
- Nem kicsit! - félmosolyra húzta a száját. - De ne aggódjon, a legjobb kezekben lesz!
- Ez megnyugtató! Köszönöm!

- Hannah? Megjött Miss Rogers, kérlek gyere fel hozzá! - telefonált az asszisztensemnek.. Asszisztensemnek.. Olyan furcsa ezt kimondani.

Hannah körbevezetett az épületben. Van tervezői részleg, ahol a modellek ruháit tervezik, külön van az a részleg, ahol meg is valósítják ezeket a terveket. Nem is beszélve arról, hogy külön zajlik a cipők és a ruhák tervezése.
Azt is megmutatta, hogy hol próbálnak a modellek, hol sminkelik őket, és a kezdő modelleket miként teszik profi modellekké.

Amit láttam mind szép és jó, csak abban kételkedem, hogy illek-e közéjük. Úgy érzem, mintha kilógnék a sorból, bár még nagyon az elején vagyok.. Talán változik a helyzet.

- Nagyon szépen köszönöm, hogy mindenbe beavattál! - köszöntem el. - Holnap találkozunk!
- Semmiség! Szép estét!

Nagy levegőt kifújva léptem ki a forgó ajtón. A táskámban matattam a kulcsomért, ezért nem figyeltem mi van előttem. Nekiütköztem valaminek... Vagy valakinek.

- Oh, nagyon sajnálom, figyelmetlen voltam! - kaptam fel a fejem.
- Semmi baj Miss Rogers! - mindenkire számítottam, csak a főnökömre nem.. Milyen furcsa, minden ismeretségem így fog indulni, hogy belebotlom valakibe?
- Mr. Jones!
- Milyen volt az első nap? - nálam sokkal magasabb volt, ezért muszáj volt valahogy a szemkontaktust felvennem..
- Remek! Minden remek! - ostoba vigyort vágtam..
- Örülök! Ha bármiben segítségére lehetek csak szóljon!
- Kedves öntől, Mr. Jones..
- Adam.. Megbeszéltük!
- Igen, egyszer megszokom! - még mindig ugyanaz a vigyor ült az arcomon. Mért izgulok ennyire..

- Nos, akkor majd holnap találkozunk.. - köszöntem el.
- Találkozunk. Viszlát Emily!

A kocsim felé indultam, ahol meglepetés várt.

Andy állt a kocsim előtt, kezében egy csokor vörös rózsával.

- Édesem! Te meg mit keresel itt? - öleltem gyorsan magamhoz
- Gondoltam megleplek.. Milyen volt az első nap?
- Ma csak ismerkedtem a hellyel, nem volt semmi érdekes. Azt hiszem, hogy minden rendben fog menni.
- Én bízom benned! Ügyes leszel!
Egyébként, ki volt az a pasas akivel beszéltél?
- A főnököm, Adam.  - hunyorítottam a szememmel. - csak nem féltékeny vagy?
- Vigyázz vele, láttam, hogy nézett rád..
- Hogy? - kerekedett ki a szemem
- Majdnem felfalt a szemével - tette a derekamra a kezét.
- Senki nem falhat fel, ha én nem hagyom!
- Nekem hagyod? - csókolt nyakon
- Hát.. Tárgyalhatunk róla!
- Ez a ruha mesésen áll rajtad! - nézett rajtam végig.
- Végre valaki észrevette..
- Szerintem mindenkinek szemet szúrt egy ilyen bombázó látványa.. Csak ne sokáig legeltessék a szemüket az én bombázómon, különben velem gyülik meg a bajuk.. - magához ölelt, majd megcsókolt.
- Bolond vagy! De így szeretlek.!
- Én is szeretlek Em!