Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

133.

Adam

Emily-nek nem mondhattam el, hova is tartok. Teljesen kiakadt volna.
Úgy döntöttem, ma meglátogatom Andy cimborámat, kiváncsi vagyok milyen is az élete a börtönben.. Najó.. Cseppet sem érdekel mi van bent vele, felőlem meg is rohadhat, ami nagyon úgy néz ki így is lesz. Szerencsémre.

- Kihez jött látogatóba? - kérdezte a portás
-  Andrew Biersack.
- Pillanat, máris szólok az egyik őrnek.

Kis idő után egy terembe vezettek, ahol vártam rá.

És itt van, már tűkön ültem..

A szemében düh izzott, amint meglátott engem. Felém akart rohanni, de két testes őr visszafogta.

- Nyugalom! Nyugalom.. 10 percük van!

Leült velem szembe.

- Jól nézel ki.. Nem is viselt meg annyira az itteni élet..-mondtam
- Hol van Emily? Tudom, hogy veled van!
- Hohoho..lassabban.. Csevegni jöttem egy kicsit.
- Ne húzd az időt, kivele!
- Jó helyen vannak! Boldogok! Velem!
- Veled senki nem lehet boldog!
- De, Emily és a kis Lucy nagyon is boldog. Jobb helyen vannak, mint azelőtt.. Veled! - néztem végig rajta a szememmel
- Nem hiszem el, hogy Emily önszántából van veled! Egy féreg vagy, ebbe soha nem menne bele!
- Hát pedig így van, ahogy mondom, és úgy látom egy jó ideig így is marad. 10 év hosszú idő, elég idő ahhoz, hogy kiverd őket a fejedből.
- Soha! Nem adom meg neked az örömöt..
- Már megadtad azzal, hogy itt rohadsz bent. - felálltam - Ja és mégvalami.. Jobb, ha a kis fejedben nem forgatsz semmit, mert egy lépéssel mindig előrébb járok. Csak mondom!

Emily

Tony-nak sikerült elküldenem a címet, anélkül, hogy lebuktam volna, vagy sejtenének bármit is. Legalább is szerintem. Igyekeztem óvatos lenni.

Tony-tól egy válasz üzenet jött.

Amikor mindenki elalszik, küldjön egy sms-t, én pedig kitalálom, hogy vigyem ki. A háznál leszek!

Féltem attól, hogy mi fog ebből kisűlni, de reménykedtem a jóban.
Lucy-ért is a szívem megszakad. Nem telik el úgy este, hogy ne keresné az édesapját, és nekem is iszonyatosan hiányzik. A magyarázatokból is lassan kifogyok.

- Milyen volt a napod? - kérdezte Adam vacsora közben.
- Tartalmas. Jó volt végre dolgozni..
- Adam drágám, hogy haladtok az előkészületekkel? - kérdezte Grace elszúrva az apró örömömet is
- Minden halad az útján anya, a hétvégére megleszünk.
- Ennek örülök! Te nem örülsz Emily? - válasz helyett, kis mosolyra húztam a szám. Nem volt szívből jövő.
- Anya, mi lesz a hétvégén? - kérdezte Lucy. Mire megszólalhattam volna Adam közbe szólt.
- Édesanyáddal összeházasodunk! Te leszel a koszorúslány!
- Úgy ahogy apával terveztétek anyu? - nem akadtak a szavak a számra. Szörnyen éreztem magam.
- Ez most más kicsim.. Mi..
- Nagyon szeretjük egymást, ezért összekötjük az életünket! Igaz szerelmem? - nézett rám felhőtlenül boldog tekintettel
- Igen..
- De apu? Apuval mi lesz? - Lucy felállt a székről - Hol van? Látni akarom őt! Ő tudja ezt? - könnyek jelentek meg a szemeiben. Ez nekem is fájdalmat okozott, de nem tehettem semmit. Lucy elrohant tőlünk, mivel választ nem kapott.

- Kicsim, várj! - rohantam utána
- Hagyd csak, majd lenyugszik! - kiabálta utánam Adam. Grace továbbra is falatozta nyugodtan a vacsoráját.

- Legalább most ne szólj semmit! - feleltem dühösen

- Édesem, bejöhetek? - a zárt szoba ajtó előtt megálltam
- Aput akarom!!
- Tudom kicsim, hadd menjek be, beszéljük meg!