Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

184.

Andy

Zűrös volt az egész helyzet, ami akkor uralkodott, azon a helyen. Egyet akartam. Emily-t biztonságban tudni.

Adam Jones, akiben egy fikarcnyit sem lehet bízni.. Ugyanmár, hogy hagyhatnám együtt ezzel a beteg elmével?! Meg sem fordult a fejemben annyiban hagyni.

Még hogy Adam feladja, és leteszi a fegyvert.. Sajnos én sem tudtam ezt elképzelni róla.

Igazam lett.

Nem tette le a fegyvert.

Nem tette.. Lőtt!

- Emily!!!! - omlott a karjaibamba a lövés után - Ne.. Ne.. Ne... Nézz rám!! Rám nézz! - emeltem fel a fejét. Ahogy átkaroltam a vére a kezemen, majd lassan a ruhám is átszívta.

- Mit tettéél??!!! - ordítottam

Adam arca lefagyott, mint aki megbánta, hogy cselekedett.

- Én.. Én.. - habogott

Elengedtem volna Emily-t, és ott azonnal megölni Jones-t, de nem tudtam, képtelen voltam felállni.

Majd még egy lövés hallatszott. Távolabbról.

Ekkor annyit láttam, hogy Adam térdre rogy előttem, a száján a saját vére folyt ki.

A háta mögött egy ismerős alak állt, kezében egy fegyverrel.

Még is.. Ki gondolta volna, hogy ő fogja lelőni?

Pár órával korábban

Adam

- Mégis mi a francot keresel itt? - kértem számon, mikor hazaérkeztem dühtől forrva az irodából
- Miért zártad be a saját feleséged? - kért számon a drága édesanyám
- Neked ahhoz már nincs közöd anya, tűnj el a házból!
- Nem, engedd el Emily-t! Biztos a kulcs is nálad van.
- Hát persze, ha nem viszem el, tuti kiengedted volna. Biztos voltam benne, hogy nem fogsz elmenni olyan könnyen, hiszen visszavágyik a kis szíved, igaz anya?
- Nem hallok bentről hangokat sem.. És, ha kárt tett magában fiam?
- Kutya baja, ne aggódj..biztos elaludt.. - még mindig nem állt el az utamból
- Engedd el, aztán elmegyek.. Végleg.
- Ne aggódj, nem marad a szobában. Pontot teszünk mindennek a végére!
- Mire készülsz?
- Amire te nem anya..
- Börtönbe is kerülhetsz, ha olyat csinálsz Adam, légy eszednél! Nem tudlak megvédeni!
- Anyuci védelmére szorulok szerinted? Ne nevettess! Inkább menj már el innen!
- Nem! Engedd el szegény lányt, mert ez már tényleg őrület!
- Najó.. Elengedem anya, Elengedem! Mondtam már!
- Bár újra bízhatnék benned. Bárcsak!
- Ajjj ne kezdd.. Ahogy mondtam. Felmegyek és elengedem Emily-t. El fogom vinni innen, és végre új életet kezdünk, mert ma minden el fog dőlni!
- Csak arra kérlek, hogy maradj meg embernek! Kérlek! Ha maradt benned abból az Adam-ből, akit én neveltem.
- Blabla.. Jól van, most már elmehetsz!

Láttam, ahogy kimegy az ajtón, majd felmentem az emeletre Emily-ért.

Grace

Már nem a fiam állt előttem az imént. Mintha teljesen más ember lenne.

Sajnos vagy nem, de ebben én is hibás vagyok. Azt akartam, hogy neki jó legyen, hogy boldog legyen. Miattam is vált ilyen szörnyeteggé, amilyen most.

Az alap bizalom, aminek meg kellett volna lennie, elillant.
Tudtam, hogy őrültségre készül.

Meg kell őt állítanom. Nekem kell, hiszen az anyja én vagyok. Más ezt nem teheti meg. Ha valakinek be kell mocskolnia a kezét, az én legyek, még akkor is, ha fáj.