Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

165.

Andy

- Hová mész? - kérdezte Ash, miközben magamra húztam a dzsekim, és az ajtó felé sétáltam
- A kórházba.
- Ilyen állapotban nem mehetsz el. Még aznapos vagy haver, kizárt!
- Ne ízélj már Ash.. Be kell mennem.
- Hajthatatlan vagy.. Beviszlek én.
- Ash, kössz mindent, de be tudok menni egyedül is. Kutya bajom.
- Biztos?
- Biztos.. Mégegyszer kössz mindent. A hétvégén összejöhetnénk megint, talán alkotnánk is valamit.
- Az nem lenne rossz, majd egyeztetünk a srácokkal.
- Rendben.. Andrew lelép..

Elkerülve azt, hogy Emily úgy is elküld, a recepción érdeklődtem a hogylétéről.

- Pár nap múlva hazaengedik, ne aggódjon miatta. - nyugtatott meg a nővérke
- Ennek örülök.. Köszönöm.

Kifelé menet a liftből Adam-et pillantottam meg.
Tudtam, hogy megfog állítani, így már előre forgattam a fejem..
Semmi kedvem nem volt hozzá.

- Te már megint itt vagy? - fordultam felé aztán
- Amint látod.
- Nem akarod feladni? Meddig kínzod még Emily-t?
- Nem én vagyok aki kínozza. Rossz helyen tapogatózol.
- Ne gyere ide többet, különben ráfázol!
- Hh.. - kín nevetés tört rám - Ennyire félsz tőlem? Nyugi, Emily nem akar belőlem, a tiéd..

Úgy gondoltam ez után nincs keresnivalóm a birtokon, ezért kocsiba ültem.
Össze pakolom a holmim, aztán eltűnök innen. Visszamegyek a városba, talán kiveszek egy lakást. A régi ház csak fájó emlékekkel van tele, oda nem szívesen mennék. Jobb tiszta lappal, tiszta helyen kezdeni.

Már nem kellett sok, hogy a birtokra érjek, pár kilométer maradt vissza.
A telefonom megcsörrent. Az ülésen volt, mikor fel akartam venni, kicsúcsott a kezemből, és leesett az ülés alá, pont annyira, hogy feltudjam venni.

Egy pillanatra hajoltam el a kormánytól, egy szemhunyásni volt az egész, mikor egy kisebb csapódást éreztem a motorháztetőnél.

Azt hittem valami állat, de amikor kiszálltam, hogy megnézzem mi is az.. Meglepetésemre nem mi, hanem ki..

Egy fiatal lány fekütt a kocsim előtt. Szerencsére magánál volt, csak fájlalt valamit.

- Jól vagy?? - hajoltam le hozzá, hogy felsegítsem
- Azthiszem.. Nem tudsz figyelni? - nézett rám szemrehányóan
- Igazad van, ne haragudj! Nem figyeltem egy pillanatra.. Lábra tudsz állni?
- Igen, elmehetsz!
- Ha ezt akarod.. Legyen.

Be akartam szállni a kocsiba, mikor is láttam, hogy szenved a felállással.

- Biztos nem kell segítség? - kérdeztem
- Biztos.. - sziszegve rálépett az egyik lábára. Rossz volt nézni, ahogy kínlódik.
- Hát jó.. - Beültem az autóba, majd lassan, nagyon lassan haladtam mellette. Tudtam, hogy nem bírja majd sokáig, és beszáll mellém. Makacs teremtés első benyomásra.

Megálltam előtte pár méterrel.

- Szállj már be.. Miért makacskodsz?
- Tudok járni..
- Tudsz, de nézd.. Az a csiga már lehagyott téged. Szállj be. - nyitottam ki neki az ajtót
- Fintorogva nézett végig rajtam, és az autón, majd duzzogva beült mellém.

Annyira becsapta maga után az ajtót, hogy az már nekem is fájt.

- Csatold be az öved! - mondtam, majd a óvatosan a gázra léptem.

- Lehet, hogy kificamodott.. - néztem a lábára, ami dagadni kezdett
- Nem mondod?
- Mondtam, hogy sajnálom, de ha már itt tartunk te is lehettél volna körültekintőbb!
- Pff..
- Ahj, ne püffögj.. Bekötöm a lábad, aztán utadra engedlek..
- Jó..
- Egyébként mit kerestél erre?
- Nem mindegy az neked?
- Jó, csak kérdeztem.. Nem kell leharapni a fejem.

Kicsit idegesítő tudott lenni abban a pillanatban.

- A törés kizárva szerintem, de azért nézesd meg dokival. - bekötöttem a bokáját.
- Köszönöm.
- Ugyan, ennyivel tartoztam. Hibásnak érzem magam. Az is vagyok.
- Igen, az vagy.
- Nem enyhülsz meg igaz? Mindegy.. Ha úgy érzed tudsz már járni elmehetsz, ha nem maradhatsz is.

Újra próbálkozott a járással, de nem ment. Vissza ült.

- Azt hiszem maradnék egy kicsit.
- Jólvan. Később beviszlek az orvoshoz, ha megfelel.
- Nem kell, elmúlik.
- Jó.. - elindultam fel a lépcsőn, hogy átöltözzek.
- Otthonról rohantam el. Összevesztem a nevelőapámmal. - nyílt meg hírtelen előttem
- Igazán?
- Kíváncsi voltál miért jártam arra, hát ezért. A neved elárulod? - azt hittem felismer, de úgy tűnik nem mindenki jártas ebben a körben, amiben mozgok.
- Te sem árultad el a tiéd.
- Kate. Kate Hills.
- Andrew. Andrew Biersack.

Halványan elmosolyodott.

- Ha akarsz beszélgethetünk arról, ami veled történt, csak átöltözöm.
- Rendben, itt leszek.

Emily

- Holnap után hazajöhetsz a kórházból. - mondta Adam.
- Aham.
- Emily.. Tudom, hogy haragszol rám.
- Jó.
- Em.. Ne csináld.
- Igaz. Nincs értelme. Te nem fogsz elhagyni, kilépni az életemből, engem pedig nem hagynál elmenni. Marad a fogság, amit te építettél fel hatalmas falakkal.
- Emily.. - ekkor belépett Grace, Mary, és a picik.
- Drágáim! - ültem fel, végre kevesebb fájdalommal, csak a sebem húzódott.
- Anyu.. - ölelt át Lucy - Jól vagy??
- Én jól, emiatt neaggódj, te jól vagy kincsem?

Adam felállt, majd a háttérbe húzódott.

- Add csak.. - mondtam Mary-nem, majd a kezembe adta Kayden-t.
- Anya szeme fénye.. Jól vagy? Jól? - puszilgattam végig apró kezecskéit.
- Minden rendben velük szerencsére. - mondta Grace
- Készítettem neked levest. Remélem ízleni fog. - a mellettem lévő éjjeliszekrényre rakta.
- Köszönöm Grace!
- Én megyek.. Össze pakolom a holmim. - Lépett ki Adam a szobából. Ő megúszta kisebb zúzódásokkal. Ma hazaengedik a kórházból.

- Nagyon megijedtem Emily, ugye tudod?
- Grace, nincs miért aggódnia. Jól vagyok.
- Hála istennek mindannyian jól vagytok.
- Igen.
- Kész valamit a büféből? Megyek hozok egy kávét.
- Nem kérek, köszönöm.

Grace magunkra hagyott minket.

- Ajajj.. Kivele. Látom, hogy kérdések vannak a szemedben. - néztem Mary-re.
- Andy.. Most mi a helyzet veletek? Én már nem értek semmit.
- Nincs semmi helyzet Mary. Nem lehetünk együtt. Így nem..
- Ez meg mit jelentsen? Hiszen szereted.
- Éppen ezért elengedem. Csak a baj van, ha szeretek.
- Adam miatt van minden.
- Könnyű csak Adam-et hibáztatni. Ebben én is hibás vagyok. Hagytam, hogy ez az egész megtörténjen, már a legelején elszúrtam mindent. Késő ezen bánkódni. A jelenben akarok élni nyugodt szívvel amennyire lehet, és ha ehhez az kell, hogy elengedem őt, hát elengedem.