Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

169.

Emily

- Hogy vagy? - kérdezte Adam, miután hazaérkezett a munkából
- Jól. Te?
- Ma rengetek volt a dolgom a cégemnél, és a tiéddel kötött megállapodást is fel kellett bontanom. - megkönnyebbülés volt egyben, hogy legalább e téren már nincs hozzá közöm.
- Aha, értem.
- Nézd, tudom, hogy rosszul érzed magad a cég miatt, de gondolj bele.. Itt vagyok én, nem kell neked dolgoznod. Többet lehetsz a kicsikkel, és persze velem..
- Hát persze.
- Naa, ne legyél ilyen.. Sejtem, hogy a baleset is rontja ha helyzetet. Az én hibám volt elismerem.
- Felesleges azon rágódni, hogy mi is történt. Szerencsére nagyobb baj nem történt. A másik sofőrről tudsz valamit?
- Meghalt már a baleset napján.
- Ez szörnyű..
- Idős volt már, ennyi volt megírva számára.
- Lehet, de akkor is sajnálom.
- Mindegy, ne gondolj rá. Akarod, hogy elvigyelek vacsizni?
- De a kicsik..
- Itt van anya, majd figyel rájuk.
- Nem lehet Adam.
- Kérlek szépen! Csak egy vacsi, utána pedig jövünk haza a lurkókhoz.
- Jó, de ne legyünk sokáig.
- Megbeszéltük! Valami csinosat vegyél fel.

- Adam, én dolgozni akarok. - mondtam az asztalnál. Csak úgy a semmiből kifakadt belőlem
- Rendben. Dolgozz nekem. - mondta - Újra lehetnél az asszisztensem
- Az nem lenne ugyanaz, mint régen te is tudod. Saját márka után elég nehéz lenne, sőt már megalázó..
- Igazad lehet, de jelenleg nincs annyi pénzem, amennyi a tartozásodra kell. Segítenék, tudod jól.
- Tudom. Akkor ez van..
- Ne búsulj, megbékélsz majd ezzel a helyzettel.
- Remélem..

Andy

Este hazatámojogtam nagy nehezen. Az agyam egyszerűen kikapcsolt, a lelkiismeretem az ami egyfolytában mardosta a szívem.

Ajtócsapódás és már itthon is voltam. Már ha nevezhetném az otthonomnak.

- Hát itt vagy.. - állt meg előttem Kate
- Aha..
- Te ittál. Így vezettél haza? Bajod is eshetett volna!
- Ne tégy úgy, mintha együtt lennénk. Nem tartozom magyarázattal..- mutattam felé az ujjammal, a másik kezemben egy üveg whiskey pihent.
- Állj meg kérlek, mondj valamit! - félig-meddig hallottam, ahogy szalad utánam felfelé a lépcsőn, majd megfogta a karom
- Ne most.. - rántottam el, majd lehagyva őt a szobámba zárkóztam.

Az ágy szélén ülve, kizökkenve félig a valóságból, hallgattam, ahogy két kezével dörömböl az ajtón. Egy perc telt el ugyan a kopogással, de mégis egy évnek éreztem. Megelégeltem ezt az átkozott zajt, majd kinyitottam az ajtót.

- Mivaan? Mi?? - a szeme könnyes volt, megrémült a hangom miatt
- Én.. Bocsánat. Azthiszem jobb, ha elmegyek..
- Ahj.. Fenébe is.. - fogtam a fejem, majd az üveget egyszerűen bedobtam a szobámba.
- Hová sietsz? Várj máár..
- El. Látom, hogy neheztelsz rám. Vissza megyek anyám házába.
- Mi.. Várj.. - a fejem közben, mintha körbe fordult volna százszor, annyira szédültem
- Sajnálom a tegnap estét.. Vagy tudod mit? Mégsem. Életem legszebb estéje volt. Azt sajnálom, hogy neked semmit jelentett.
- Ne menj el..
- Miért maradjak? Reggel is csak úgy leléptél. Hívtalak, de nem válaszoltál.
- Én..
- Őt szereted. Megértem, de akkor csak egy kérdésem lenne feléd. Miért? Miért Andy? Ellenkezhettél volna tegnap, de nem tetted. Azt gondoltam később kölcsönös a vonzalmunk.
- Azt hittem helyes amit teszek, később eszméltem rá mit is tettem. Sajnálom!
- Mintha olyan nagy bűnt követtél volna el azzal, hogy lefeküdtél velem. Nézz már át a szomszédra! Férjes asszony, gyerekekkel! Csak a lányod, ami összeköt titeket!
- Dejó, hogy ennyire belelátsz az életembe! Csak hogy tisztábban lásd ezt a bonyolult helyzetet, a fiú is az enyém! Az én fiam!
- Tessék?
- Többet nem mondok, elég volt.. Elég! Az én fiám, szeretem Emily-t, és ez nem múlik el csak úgy. Terveztünk egy közös jövőt, de nem jött össze, most ez a helyzet, de attól, még ugyanúgy szeretem!
- Mégis hagytad, hogy alattad nyögjek az élvezettől..
- Kate, messzire mész!
- Te mentél messzire. Mi vagyok neked? Persze, nyilván csak egy játék. Feledést jelentettem egy kis időre.
- Dühös vagy, én részeg és dühös.. Beszéljük meg reggel, hogy akarsz-e még menni. Részemről jobb lenne, ha maradnál, de csak barátság ami lehet közöttünk. Nagyon bánom, sajnálom, amit veled tettem, nem volt szép, de nem volt helyes. És, ha most megengeded.. Kimegyek hányni..
- Szép mondhatom..

Valóban kidobtam a taccsot az udvar kellős közepén.
Megkönnyebbültem hirtelen, de ugyanakkor azt éreztem bármikor jöhet egy újabb kör.

Felemeltem a fejem és megpillantottam a szomszéd birtokot. Láttam,ahogy Adam a kocsijával leparkol, majd Emily száll ki belőle mesésen csillogó fekete ruhában.

- Jól vagy? - jött ki Kate
- Jól.. Kint maradok egy darabig. Te menj be, ma már ne menj sehova. Holnap átbeszélünk mindent.

Szó nélkül, csendben tette azt, amit kértem.

Leültem a lépcsőre. Vártam, de mire is pontosan, azt nem tudom. A figyelmem egyfolytában Emily szobájának fényére terelődött.
Láttam, ahogy Adam lehúzza Emily ruhájának a cipzárját. Megölt a féltékenység. Megcsókolta a nyakát, átkarolta.
Pár másodperccel később, Emily elhúzta a függönyöket, hogy véletlenül se lehessen belátni. Ekkor tudtam, olyas valami fog történni, amire egyáltalán gondolni se mertem.

Órákon át ültem egyhelyben.
Az őrök is elmentem a ház elől, annyira későre járt.
Ösztönszerűen csak hagytam, hogy tovább a lábaim vezessenek.

A hátsó ajtó nyitva volt, beléptem a Jones házba.
Sötétség volt mindenütt, csak a kinti világítás fénye jött be annyira, hogy ne bukjak orra.

Felosontam az emeletre. Emily szobája résnyire nyitva volt. Beléptem.
Jones mellett feküdt békésen, a fiam pedig a kiságyában aludt.
Nem akartam felébreszteni, ezért csak csodáltam édes pofiját.

Leggugoltam az ágy szélére Emily mellé. Néztem a gyönyörű arcát, ahogy a be - és kiszívott levegőtől meztelen válla fel-le emelkedik. Békét sugárzott, nyugalmat.

Amikor megakart fordulni a másik oldalára, kinyitotta a szemét, és rám nézett.
Szerintem elsőre nem is realizálta a helyzetet, mert utána félig a hátára fordult, majd újra rám nézett, de ekkor már meghátrálva.

- Mégis mit keresel itt?? - suttogta
- Magam sem tudom. - álltam fel, mire magára húzta köntösét, is kijöttünk a szobából.
- Nem jöhetsz csak úgy ide, bármikor felébredhet! - nézett vissza a válla fölött, közben hálóköntösét igazgatta magán.
- Sajnálom..
- Menjünk az ajtó elől, még felébred!

A hátsó kijárathoz mentünk.

- Miért jöttél? - kérdezte
- Miattad. Láttam ahogy gyönyörű esélyiben szálltál ki a kocsiból, majd azt is, ahogy Adam leveszi a ruhád..
- Leselkedtél utánam??
- Nem. Éppenséggel hánytam. Kint maradtam a levegőn, de hiba volt. Lefeküdtél vele ugye...?
- Ittál..még érződik rajtad. Menj haza. Várnak rád. - teljes nyugodtsággal mondta ezt
- Nem, nem igaz..
- Egyáltalán miért ittál ennyit??
- Ez egy másik sztori.. De most nem akarok elmenni innen. Tudom, hogy lefeküdtetek..
- Igen, az ágyba..
- Úgy tudtam! - kezdtem pánikba esni, mint egy szerelmes tinifiú
- Hé.. Nem úgy értve feküdtünk le. Nem volt semmi sem.
- Tényleg?
- Tényleg, de most menj haza Andy.
- Nem. Nem. Nem. Itt maradok..
- Menj. Feltűnhet Adam-nek, hogy nem vagyok mellette.
- Hadd tűnjön.. Akkor csak egy kicsit, légyszii..
- Nincs miért maradnod.
- Nincs? - közelebb léptem hozzá
- Nincs.. - halkan hagyta el ez a szó a száját
- Pedig van miért. - megcsókoltam puha ajkait. Jólesett, hogy nem ellenkezett. Azt éreztem, hogy szeret.
Magamhoz öleltem két karommal, nem akartam elengedni.
- Nem szabad... - mondta
- Miért löksz el magadtól? Miért tetted velem azt a kórházban?
- Volt okom rá. Nem helyes, amit csinálunk.
- Ebben nem éreztem semmi hibát..
- Menj el Andy..kérlek.
- Nem adom fel, amíg újra az enyém nem leszel! Ne feledd.
- Ha nem engedsz el, többen sérülnek, még te magad is.
- Nem számít, veled akarok lenni Emily - dőltem a mellkasára. Kezét végigsimította a fejemen
- Tudom, de nem lehetséges..
- Miért nem?
- Adam felesége vagyok, és mert.. - elharapta a szó végét, mire felemeltem a fejem
- Mert?
- Mert te is új életet kezdhetsz, lesz még több gyereked, akik boldogságban nőnek majd fel, mert tudom, hogy megadod nekik, amire vágynak. És megtalálod azt a nőt, akire úgy nézel, vagy még nagyobb szerelemmel nézel, mint rám.
- Kizárt. Csak ti kelletek nekem!
- Lépj tovább! A gyerekektől nem kérem, hogy tartsd távol magad, de tőlem igen.
- Nem értelek.
- Nem is kell.. Talán így jobb is.
És most menned kell Andy.
- Emily, kérlek..
- Menj..  - bezárta maga előtt az ajtót.