Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

122.

Emily

Pár óra után Adam felhívott. Nagyon rossz érzések kavarogtak bennem, tudtam, hogy valami rosszat tettem.

- Ügyes voltál Emily, minden elismerésem!
- Miről beszélsz? Mit tettél?
- Én? Semmit. Te betartottad a szavad, és nem járt el a csini szád..
- Válaszolnál mi történt Andy-vel? - féltem a választól
- Mostantól jobb helyen lesz.
- Ugye nem halt meg? - a szemembe könnyek szöktek, amiket nem bírtam visszatartani
- Shh! Ne itasd az egereket! Nem hallt meg.
- Akkor hol van? Látnom kell!
- Elmegyek érted, és a továbbiakban én mondom meg mit kell tenned!
- Láthatom őt?
- Nem valószínű. 10 perc és ottvagyok!

A gyomrom görcsberándult. A sírás egyre jobban folytogatott, már-már levegőt is alig kaptam.

Látnom kell őt! Tudni akarom, hogy legalább jól van.

Barb nyitott ajtót.

- Adam Jones van itt. Beengedjem? - letöröltem a könnyeket az arcomról, majd válaszoltam
- Igen. Engedd!

- Micsoda fogadtatás! - nézett gúnyos tekintettel Barb-ra.
- Elmehetsz Barb! - rosszallóan nézett rá. Az ő megérzései sem csalnak Adam-mel kapcsolatban. Látni lehet rajta, hogy nem jó ember.

- Kivele! Hol van Andy?
- Csendesebben! Azt akarod, hogy meghalljanak?
- Csak válaszolj!
- Szerintem nézd meg magad! - a telefonján egy hírt mutatott, benne Andy képével.

Andy Biersack, a híres rocksztárt gyilkossággal vádolják.
A helyszínen találtak rá a  gyilkosság pillanatában, amit egy pisztollyal követett el.
Az áldozatot, egy 48 éves férfit szíven lőtt, és ami ezt bizonyítja az az, hogy a fegyveren Andrew Biersack ujjlenyomata található.
A sztárra most évekig tartó börtön várhat.

- Te komolyan ezt tetted vele? A férfivel ki végzett valójában? - nem akartam elhinni
- Tele volt gondokkal a fickó, megváltás volt neki.. - egyértelmű volt, hogy ő tette
- És most mi lesz? Bezáratod a férjem?
- Hiszen ő követte el a gyilkosságot. Azt kapja, amit megérdemel..
- Most azonnal bemegyek hozzá!- indultam volna kifelé az ajtón, amikor visszarántotta a karom, és a falhaz szorított
- Nem mész te sehova! Emlékezz, hogy bármire képes vagyok! A kis Lucy láthatja kárát, úgyhogy ne ellenkezz, és tedd azt, amit mondok! Megértetted?

A sírást egyszerűen nem bírtam visszatartani. Mégis hova jutottunk? A fájdalom leírhatatlan volt.

- Megértetted? - emelte fel a hangját
- Igen..
- Most az lesz, hogy hazamész, összepakolod az összes holmid, én pedig egy megadott címen foglak várni.
- És Lucy?
- Természetesen őt is elhozod. Nem maradhat az édesanyja nélkül. - milyen nagylelkű
- És mit mondjak, ha kérdezik hova pakolok?
- Majd kitalálsz valamit! Biztos menni fog. Semmiféleképpen ne kelts feltűnést!

Minden erőmmel beakartam menni Andy-hez megmagyarázni mindent, de tudtam, hogy az lehetetlen.
Ilyen egyszerű lenne valakinek tönkretenni az életét? Hát.. Én megtettem.

- Anya! - futott hozzám nagy örömmel Lucy
- Szia kincsem! - hajoltam le hozzá
- Segíts összepakolni Mary a bőröndöket!
- Elutazol?
- Igen, dolgom akadt. A lányomat is viszem, az ő ruháit, játékait is tedd el!
- Rendben, máris! - felrohant az emeletre

- Addig csomagolunk nasit, jó? - felkaptam az ölembe, majd a pultra ültettem
- Anyuci.. Hova megyünk?
- Anya egyik barátjához. Nála leszünk egy kis ideig.
- Apu is jön? - a lelkemet mintha széthasították volna ezzel a kérdéssel
- Kicsim, apu nem jön..- simítottam meg az arcát - Tudod, neki fontos munkája akadt, amiért ő is elutazott messzire. Távol leszünk tőle egy darabig.
- Meddig?
- Nem tudom Lucy, nem tudom. - megöleltem - Najó.. - csíptem meg az arcát finoman - Milyen szenyót kérsz? Paradicsom mehet bele?
- Igeen! Nyami! Anyu.. Mogyorókrémeset is csinálsz?
- Hát persze édesem!

Mindennel elkészültünk.

Utoljára végignéztem a lakásunkon. Éreztem, hogy nem egyhamar látom viszont.

- Köszönöm az eddigi munkádat Mary!
- Ugyan, semmiség! Szívesen tettem!
- Az e havi béredet elutalom ma számlán. Hívlak, ha szükségem lenne rád!
- Állok rendelkezésedre!

- Indulhatunk kislány? - fogtam meg a kezét
- Meddig leszel távol?
- Nem tudom Mary.. Semmit sem tudok. - átöleltem - Majd találkozunk!

Adam el is küldte a címet. Egy forgalmas úton, a belvárosban várt.

- Itt vagyunk! - szálltunk ki a kocsiból
- A kulcsokat! - nyújtotta a kezét
- Miért?
- Nem lesz rá szükség, az enyémmel megyünk! - átadtam a kulcsot
- Hova megyünk? - kérdeztem
- Az legyen meglepetés! Üljetek be a kocsiba!

Lucy-t beültettem hátra, értelemszerűen mellé akartam ülni.

- Emily! Te előre ülj! Ügye nem baj bogaram? - nézett Lucy-ra, majd rám. Megpusziltam, majd előre ültem az anyósülésbe.

A szemébe se bírtam nézni. Egy undorító alak.
Nem szóltam hozzá azalatt az egy óra alatt, amíg a kocsiban ültünk.

- Nagyon beszédesek vagytok! - mondta Adam. Hátranéztem, és megláttam,hogy Lucy elaludt
- Hallkabban! Még felébreszted!
- Jólvan, bocsánat. Végre hozzám szóltál! - továbbra is hallgattam
- Mindjárt megérkezünk! - az ablakon bámultam kifelé. Egy birtokot láttam meg a háttérben.
- Itt fogsz fogvatartani? - kérdeztem
- Ne túlozz! Ez az új életünk első napja. Látod azokat a hatalmas villákat? Azok közül az egyik a miénk! - a házak körül lovak legeltek. Egy istálló is feltűnt.
- Élnek itt mások is? - a környéken csak 4 ehhez hasonló villa volt. Stílusos és elegáns mind, de ilyen helyzetben kit érdekel az elegancia.
- A szomszédságunkban nem. Üres a telek. Az ott, amiben élni fogunk! - mutatott a legszélső épületre, távolabb a szomszédtól
- Tetszik? - kérdezte
- Erre most tényleg válaszolnom kell?
- Majd hozzászoksz! A kislányod sem szenved semmiben sem hiányt. Fogadok neki magántanárt.
- Nem szükséges!
- De! Ragaszkodom hozzá! - nem ellenkezhettem

- Ő itt Mike, a gondnok. - mutatott be az idősödő úrnak
- Emily Rogers. Örvendek!
- Ha bármire szükségetek van azt Mike elintézi.
- Szolgálatára asszonyom! - hajolt meg tisztességtudóan.

- Más dolgozó nincs is?
- Nincs. Viszont van más valaki, aki itt lakik. Gyere, bemutatlak neki!

Hatalmas falak vettek minket körbe. Régimódi stílusa volt a háznak, de lélegzetellállító az biztos.
A nappaliba vezetett minket, ahol egy hölgy ült a fotelben és ruhát kötögetett.

- Édesanyám! - tárta ki a karját Adam
- Fiam! Micsoda meglepetés! - megölelték egymást. Lucy és én pedig álltunk mögöttük. Idegen volt a helyzet.
- Szóval, te lennél az a bizonyos Emily? - tudott rólam..
- Igen..
- Azt hittem pár nappal később jöttök! Nem készültem semmivel!
- Ugyan anya, nem szükséges! Üljetek le! - mondta nekünk Adam

Lucy kicsit nyűgösebb volt a kelleténél.

- Ha fáradt a pici, vigyétek fel a szobába! Adam megmutatja nektek!
- Rendben.. Köszönjük!

- Ez lesz a kettőnk szobája.. - nyitott be az egyikbe
- Ez pedig Lucyé.
- Ilyen távol lesz tőlem? - a szoba két szobával távolabb volt
- Megszokjátok! - persze, mindenhez hozzá kell szoknunk..
- Megyek, lefektetem.

Abban a pár percben, órában fellélegezhettem, de nem teljesen. A bűntudat mardosott belülről, az aggodalom Andy iránt felemésztett.
Ha egyszer a sors mégis összehoz minket újra, már semmi nem lesz a régi. Olyan seb esett a kapcsolatunkon, amit nem lehet begyógyítani.