Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

113.

Emily

A két nap Andy érkezéséig iszonyú lassan telt.
Az édesanyja lassan az elviselhetetlenség határait súrolta.
Nem volt hajlandó semmit sem csinálni a lakásban, viszont nekem sem engedte hogy bármit is tegyek. Csoda, hogy hagyta, hogy Lucy játszon, de azt is csak hallkan, mert, ha egy picivel hangosabb volt a kelleténél, azonnal ráordított, amit én nem néztem jó szemmel. Az csak rá tesz egy lapáttal, hogy az alkohol színtje az egekben, pont akkor, amikor a fia hazaérkezik.

Éppen a délutáni altatás után, megnéztem mi a helyzet a földszínten Amy-vel.
A tévé szólt, ő horkolt..szó szerint.
Gondoltam lehallkítom a televíziót, nehogy felébredjen. Jobb mikor alszik, hogy őszinte legyek. Békésebbnek tűnt.

Visszamentem Lucy mellé, majd
pár perccel később kulcsok csörömpölése, majd ajtónyikorgás hallatszott.

- Emily, Anya! Megjöttem! - felkaptam a fejem Andy megérkezésére, majd lerohantam, hogy neébresszen fel senkit.

- Sziaa! - suttogtam, majd a karjaiba omlottam - Alszanak, gyere menjünk a konyhába
- Jó, rendben!

Leültünk az ebédlőasztalhoz.

- Hogy-hogy alszik anya?
- Nem tudom, biztos elfáradt..
- Te hogy vagy? - húzta közel hozzám a székét
- Jól.. Nagyon hiányzott már a vőlegényem! - megfogtam az ingét, magamhoz húztam, majd szenvedélyes csókcsatába kezdtünk. Felüdülés volt két nap után.

- Minden rendben ment míg nem voltam?
- Igen, miért ne ment volna? - álcázott vigyorral az arcomon válaszoltam
- Anya nem viselkedett veletek illetlenül, igaz?
- Nem, minden jól ment.. Na, de mikor megyünk haza?
- Húha, ennyire rossz? - nevetett
- Neeem, de munkám is van, és egyre gyűlik.. Az új alkalmazottakkal is kell beszéljek..
- Ma este visszamegyünk édesem!
- Rendben! Addig összepakolom a holmit..
- Megnézem Lucy-t..
- Ne ébreszd fel, ha lehet.. - kértem szépen

- Ah, fiam! Te vagy? - felébredt Amy
- Igen, én! - válaszolta Andy

Besétált a konyhába. Andy arca egyből ekomorodott.
Észrevette, hogy valami nem stimmel vele.
Nem akartam már az érkezése idején az arcába tolni, hogy az anyja azért horkol kora délután, mert kiutötte magát vörösborral..

- Anya, te ittál igaz? - kérdőre vonta
- Csak egy pohárral.. - egyértelműen látszott, hogy nem így van
- Aha, persze.. Hány literes volt az a pohár.. Három?
- Ahj, csak egy kicsit ittam.. - hebegett-habogott.
- Értem.. - mondta, majd rám nézett - Em, az őszíntét.. Hogy bánt veletek anya?
- Jól.. Rendben mentek a dolgok.. - tudta, hogy hazudok
- Úgy, ahogy megérdemelték! Az a kis fattyú állandó hangoskodása, neked meg a puszta jelenlétet kicsinál idegileg! - mutatott rám. Kibújt a szög a zsákból, bármennyire is védeni akartam. Azthittem hozza az álszent formáját.

Andy-nek több sem kellett. Kitért a hitéből.

- Mit mondtál? - kérdezte
- Jól hallottad! Elviselhetetlen ez a kettő!
- Szerintem magadról beszélsz! Az a fattyú, akit mondtál, az a lányunk! Senki nem mondhat rá egy rossz szót sem! Főleg te nem!
Azt hittem jó irányba változtál, de rajtad már nem lehet segíteni!

Megbánás helyett kibontott még egy üveg bort, majd leült.

- Ez igen.. Képzelem mennyire szenvedhettél, amikor előttem jópofiztál.. Nehéz volt kibírni, hogy ne nyúlj üveghez igaz?
- Fogd be Andrew! Nem vagyok rátok kíváncsi..

Andy csalódott volt, mérhetetlenül.

- Em, menj! Hozd a kicsit.. Indulunk!

Elpakoltam mindent, az ölembe fogtam a kislányom.

- Kész vagyunk!

Átvette tőlem Lucy-t, majd megsimizte a hátát.

- Remélem most szégyenled magad.. Se anyának, sem nagymamának nem vagy méltó. Hogy meglegyen az örömöd, most láttál minket utoljára!

Egy szót sem szólt Amy. Ült az asztalnál, és üvegből vedelte a bort.

- Szívem.. Jó ötlet volt így ott hagyni? - kérdeztem a kocsiban ülve
- Maradtunk volna ott?
- Nem, de.. Rossz érzésem van..
- Nekem nincs. Aki rosszat mond rólatok, az nálam egy életre becsukta az ajtót. Tudom hogy nem akartál rosszat, de mondhattad volna, hogy így bánik veletek.. Azonnal elhoztalak volna!
- Nem szerettem volna, hogy baj legyen.
- Most sincs baj, csak tudatosult bennem, hogy nem fog megváltozni, csak mert eljöttem hozzá..
- Sajnálom! - a lábára tettem a kezem
- Ne beszéljünk erről. Inkább azt mondd.. Jones nem keresett igaz?
- Szerencsére nem.. Ne emlegessük, mert még megjelenik, azt meg nagyon nem akarom!
- Legyen.. Elmegyünk enni? Éhen halok!
- Mehetünk! - halványan elmosolyodtunk.

Láttam rajta, hogy fáj neki ez az egész. Bár segíthetnék, hogy jobb legyen.

Sziasztok! Hoztam egy újabb részt😁

Mit gondoltok? Kiváncsi vagyok.. ☺️

Mindig szeretem olvasni a kommenteiteket, és imádom látni, hogy ennyire tetszik nektek, pedig még az író titulustól messze állok.😄

❤️💋