Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

160.

Andy

Késő estig vártam, hogy Mason hazaérjen.
Fura volt, hogy sokáig távol maradt. Aggódtam, hogy történt vele valami.

Éjfél is elmúlt. Kezdtem azt érezni, hogy az aggodalmam nem hiábavaló.

Beültem az autóba, és jártam egy kört a környéken.
Eszembe jutott az a fa ház, amibe a kicsiket vitte korábban. Talán Mason is ott van. Más ötletem nem volt.

Oda érve zárva találtam az ajtót.
Kopogtam, Mason nevét szólította, mire nyöszörgés hallattszott odabentről.

- Mason?? Odabent vagy?
- uhumm.. - berúgtam az ajtót, majd egyből Mason arca fogadott, lekötözve, szája betapasztva.
- Jól vagy?? - kérdeztem, miközben az arcáról húztam le a ragasztó csíkot.
- Én jól, de te tűnj el innen! Adam itt van!
- Nem láttam őt sehol.. Ő tette ezt veled?
- Ki más.. Menj el! Hagyj itt!
- Azt már nem! Mondtam hogy ne találkozz vele! - kezdtem a köteleket lazítani. Azután lépteket hallottam magam mögött, majd egy fegyver hangját, ahogy csőre töltődik.
- Hova-hova? - állt meg Adam mögöttem. - kezemet feltartva megfordultam
- Csak te lehetsz ilyen sunyi disznó, ki más..
- A helyedben csendben maradnék.
- Tedd le a fegyvert!
- Miért tegyem? Félted az életed?
- Adam, tedd le! - mondta a hátam mögül Mason
- Te meg mért beszélsz? Fenébe is.. Jason!! - kiabált egyet, mire megjelent egy fickó tetőtől talpig beöltözve. - Csitísd el! - vissza tette a ragasztó csíkot a szájára, majd megnyugodtam, hogy legalább nem bántja őt. Talán tudok tenni valamit.. DE NEM.
A Jason-nek nevezett fazon Adam mellé állt, majd ezt követően Adam rászegezte a pisztolyt, majd meg húzta a ravaszt. Olyan hirtelen és gyorsan történt minden. A fülemben mintha sípok lettek volna, amik nem akarnak csendesedni, a mellettem elsütött fegyver miatt. A fejem kapkodtam, hogy mi történik..

Mason a földön.. Mindent lassan beterített a fejéből kiáramló vér.

- Mit tettél?? - néztem rá dühösen. Az ő tekintete nem mutatott megbánást, ugyan.. Miért is tenné? Gonosz vigyorral nézett végig Mason testén.
- Szerintem elég okos vagy, hogy rájöjj mit is tettem! Andrew, Andrew.. Ugye nem akarsz te is ilyen helyzetbe kerülni? Nézd meg mit csináltál szegény Mason-nel. Szövetkeztél vele, és lásd, így végezte. Szomorú ez..
- Te aljas gazember!! - elindultam felé, de az embere azonnal elfogott.
- Főnök? Csináljak vele valamit? - kérdezte Jason
- Ne, ne! Csak ültesd le a kis barátunkat. Csevegünk egy kicsit.

Így is tett. Követte az utasításokat, akár egy betanított kutya.

- Na most, jó lenne, ha tisztáznánk egy-két dolgot.
Attól, hogy vissza tértél az életbe, még nem azt jelenti, hogy Emily a tiéd! A másik pedig a gyáram, amit porig égettél. Lehet, hogy élvezted azt a pillanatot, de több élvezeted nem lesz ebben az életben. Nem hagyom!
- Engedd el Emily-t! Nem boldog veled, hát nem látod?? Félelemből van még a házadban!
- Igazán? Nem így gondolom.
- Azt is tudom, hogy mit tettél vele.. Nem nevezeted magad férfinak!
- Mit tettem kisfiú?? Mit? - adta elő a tudatlant.
- Egyszer megtehetted, mert nem voltam itt, de ha még egyszer hozzányúlsz, ha csak egy haja szála is meggörbül, a saját kezemmel öllek meg!
- Hm.. Vajon mit tudhatsz még? Igazából azt sem tudom, ezt mire értetted.
- Milyen férfi az olyan, aki megerőszakol egy ártatlan nőt??!
-köptem egyet - Ennyit érsz! Nem többet! - az ökle az arcomban landolt. Kicsit sajgott utána, de éreztem, ezt azért teszi, mert tudja, hogy igazat mondok. Tisztában van vele, hogy ez az ő gyengesége.. Ő nem férfi.
- Hallgass!!! - emelte fel a hangját.
- Haha... A szar többet ér nálad, ami reggel a WC-ben landol.. - éreztem, hogy közben a szám sarkából lefolyik egy kis vér, majd újabb ütést kaptam, ezúttal a másik oldalamra.
- Kötözd meg! - mondta Jason-nek.
- Ha meg akarsz ölni tedd meg most, ne pocsékold az időd megkötözéssel.. Más helyzetben sem szeretem a kötelet a kezemen...
- Kuss! Jason, a száját is..

Leguggolt elém, majd a szemembe nézve még rendezett felém pár szót.

- Soha többet nem látod Emily-t, és a kis porontyod. Ezt megígérem! - ezzel felállt, majd kiviharzott a házból.
A csicskása persze velem maradt, mint bébiszitter..

Tudtam, hogy elviszi a birtok róm Emily-t. Meg kell állítanom!

A faház előtt egy fekete kocsi parkolt, gondolom Jason-é.

A kezeim, lábaim lekötözve.. Tehetetlenül néztem magam elé.

Majd beugrott.

Volt nálam egy bicska, ami a zoknimban volt elrejtve.
Jason az ajtónál örködött, így észrevétlenül eltudtam érte hajolni.
Kiszedtem a zoknimból, majd lassan elkezdtem vágni a köteléket. Először a kezemen, majd a lábamon.

Halk léptekkel közeledtem felé, majd a kést hirtelen a torkához szorítottam.

- Shh! Egy hangot se! A kocsikulcsot.! - gyorsan matatni kezdett a zsebében, majd felém nyújtotta azt. - Nem akarlak bántani, úgyhogy hagysz nyogodtan elmenni.. Még értetted? - bólogatott

Ezt igennek vettem. Elindultam ugyan, de a kést nem tettem el, csupán elővigyázatosságból.

Nyilván nem bízhattam abban, hogy olyan egyszerűen eleged.
A hátamra ugrott, majd a kezét a nyakam köré fogta. Folytogatni kezdett, de nem sokáig bírta tartani magát, mert egy erős, hirtelen mozdulattal a földre terítettem őt.
A bicskám pengéje a bordái közé fúródott.

- Mondtam, hogy nem akarlak bántani..
- A főnök... Úgy is megöl!
- Azt majd meglátjuk..

Eszméletét vesztette.
Hívtam egy mentőt. Az emberi jó érzés bennem, nem akarta őt halottnak tudni.

Mielőtt kíértek volna, elhúztam a csíkot onnan.

Sziasztok!!

Egy újabb részt hoztam el nektek, remélem elnyeri a tetszéseteket!

❣️