Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

12.

Péntek reggel van. A telefonom ébresztőjére keltem, a Need your love-ra. Azthiszem kezdem megutálni ezt a zenét, pedig régebben még azért állítottam be ébresztőnek, sőt mindenféle értesítési csengőhangnak, mert mindig ezt szerettem volna hallani.

Álmosan kivánszorogtam az ágyamból, és a fürdőszoba felé indultam.
Belenéztem a mosdó feletti tükörbe.. Hirtelen megijedtem magamtól.
Nyúzott, karikás szemű lány nézett vissza rám.
Ez ellen tenni kell.

Gyorsan vettem egy nagy zuhanyt, megmostam a fogam, és felraktam egy erősebb sminket, ami még a karikáimat is eltakarja.

Elindultam kocsival a suliba.

Ahj. Mikor hívjam fel? Most?
A telefonomra néztem, majd félrehúzódtak a kocsival. Nem szeretek telefonálni, miközben vezetek.

Tárcsáztam Andy nevét, kicseng.

- Jóreggelt! Örülök, hogy hívtál!
- Jóreggelt! Bocsi, hogy nem írtam vissza tegnap, túlságosan is fáradt voltam.
- Nincs gond. Hol találkozzunk?
- Ahol neked jó
- Mikor végzel a suliban?
- Délután kettőkor.
- Remek! Elugrok érted
- Oké, de ezúttal kérlek a sulihoz vigyél. - nevettem el magam
A telefon másik oldalán szintén kis kacaj hallatszott
- Igenis főnök!
- Akkor majd találkozunk. Szia!

Leraktam a telefont majd meg sem álltam a suliig.

Órák után az iskola parkolójában vártam őt.

Vajon ez randinak számít? Nem mit is képzelek, azt mondta volna.

Pontosan kettőkor meg is érkezett a fekete kocsijával. Az üvegen nem lehetett átlátni. Mondjuk érthető is.

Kinyitotta a kocsi ajtaját, majd intett, hogy szálljak be.

Szia! - köszöntem, és magam mögött becsuktam az ajtót.

Eközben Andy hátranyúlt valamiért a hátsóülésre.

Egy csokor vörör rózsa volt.

Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy ez mit is akar jelenteni, ami ki is ült az arcomra.
A szemembe nézett, és csábító pillantást vetett rám.

- Remélem tudod, hogy ez egy randi!?
- Mi? Miért nem ezzel kezdted? Legalább kicsíptem volna magam. - nevettem egy nagyobbat.

- Biztos voltam benne, ha megkérlek, hogy gyere el velem randira nemet mondasz!

- Pedig nem utasítottalak volna el. - a szemébe néztem, zavarba jöttem ezért hozzá tettem az én szarkasztikus énem a mondanivalómhoz.
- Megsajnáltalak volna, bűntudatot meg nem szeretnék érezni.

- De nagylelkű vagy! - tudta, hogy csak az ironia beszél belőlem. - Indulhatunk?

- Igen.

Elindultunk. Csak haladtunk az úton, és kiváncsian vártam hová megyünk.