Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

126.

Emily

- Hova készülsz? - kérdezte Adam másnap reggel, miközben pakoltam be a táskám.
- Dolgozni! Napok óta nem voltam bent.
- És Lucy? Az ő dolgait miért teszed el? - jött felém
- Rábízom Mary-re.
- Arra semmi szükség! Itt marad!
- Nem! Amúgy neked nem kellene dolgoznod? Tudtommal még áll a szerződésünk.
- De, én dolgozom itthonról. Neked nem kell!
- Saját cégem van Adam, mégis hogy gondoltad?
- Úgy, hogy itt mindened meg lesz, amit akarsz! Nem kell dolgoznod!
- Én akarok!
- Emily, ne akaratoskodj! - fogta meg a karom, majd megszorította kissé
- Eressz! Mindent meg akarsz nekem szabni?
- Azt mondtam nem mész dolgozni! - emelte fel a hangját.
- Akkor engedj, hadd menjek a a lányomhoz! - emeltem fel én is a hangom.
- Jól van, menj!

A kezembe fogtam biztonság kedvéért a táskám, abban bízva, hogy valamikor kisurranhatok innen erről az átkozott helyről.

Lucy szobájába mentem, közben halk léptekkel követett Adam.

- Minek a táska? - kérdezte
- Nem mindegy? Csak idehoztam!
- Add ide!
- Nem!
- Hmm.. - mordult egyet

Lucy közben felébredt, és a nevemet szólongatta.

- Anya, idejössz? - kérdezte
- Megyek kincsem! - megfordultam, majd az ajtó hirtelen becsapódott mögöttem, majd kulcs zörgésére lettem figyelmes

- Mit művelsz? - rohantam kinyitni az ajtót, de már Adam kulcsra zárta.
- Mondtam. Nem mész sehova. Ha megértetted a szabályaim, akkor kijöhettek!
- Ne csináld ezt! Engedj ki!

Válasz már nem jött az ajtó túloldaláról.

Rájöttem, hogy felesleges dörömbölnöm rajta, úgy sem fog kiengedni innen.

- Most bevagyunk zárva? - kérdezte Lucy
- Egy kis időre, csak hogy pihenjünk.
- Most ébredtem anyu..
- Tudom, de neked pihenned kell a lábad miatt, én pedig itt leszek veled!
- Rendben, de pisilnem kell..

Szerencsére a szobából vezetett egy ajtó egy kisebb fürdőszobába.

- Segítek, gyere! - felkaptam az ölembe
- Anya, itt rosszul bánnak veled igaz?
- Nem kicsim, honnan veszed?
- Sokszor hallom, hogy vitatkozol Adam bácsival..
- A felnőtteknél előfordul az ilyen. Neked emiatt nem kell aggódnod!

Szomorú, hogy már ilyen kicsiként észleli, észreveszi, hogy valami nem stimmel körülöttünk.

Andy

- Na sikerült valamit intézned? - kérdeztem az ügyvédem, akinek arcán elégedettség nyomait véltem felfedezni.
- Jó hírem van!
- Mondd! Kiváncsi vagyok..
- Az ügyésszel lesz egy tárgyalásom. Elképzelhető, hogy vagy lecsökkentik a börtönbüntetést, vagy óvadékot kérelmezek. Valamelyik a kettő közül sikerülni fog!
- Biztos vagy benne?
- Bízz bennem! Megteszek, amit tudok!

Beszélgető után vissza kísért egy őr a cellámba.

Sok mesélni való nincs arról, hogy milyen is itt.
Egy szóval le tudom írni. Magányos.

Van egy pár suhanc, aki kipécézett magának. Összesúgnak a hátam mögött folyton, de nem igazán foglalkoztam velük.

A cellában egy idősebb úrral voltam összezárva.
Kedves fazon, nem néztem volna ki belőle, hogy gyilkolt. Nyilván részleteket nem árult el, azzal kapcsolatban, hogy miért is tette, de annyira nem is érdekelt. Ő normális volt velem, hát én is megadom a kellő tiszteletet felé.

- Ki volt az fiam? - kérdezte az ágyán ülve
- Az ügyvédem..
- Na és? Mit mondott?
- Semmi különöset.. - nem akartam elkiabálni semmit sem, ezért hallgattam. Reménykedtem abban, hogy valami jó is történik majd.