From Morgoth To Sauron

11. Olajat a tűzre

Mosolyogva megyek Mandos folyosóin, mellettem magát kihúzva Mairon, bár az ő arca sokkal komolyabb, de tudom, hogy csak azért, mert nem szeret mások előtt mosolyogni, komolynak ismerik, ezen azonban hamarosan változtatni fogok. Mikor elérjük az ebédlőtermet egymás mellett foglalunk helyet. A többi vala még sehol, csak a maiáik, meg Námo erősebb maiái vannak itt. Némán látunk neki az eszegetésnek, mikor is megjelenik öcsém zajos zászlóvivője.

- Jóreggeltszerelmespár! Ti már megint együtt vagytok? Most mondjátok, hogy nincs valami a levegőben! - Vigyorog ránk, ahogy velünk szemben helyet foglal és felvesz egy körtét.

- Hát a te túltengő tesztoszteronod minden mást elnyom! - Jegyzi meg szemét forgatva a mellettem ülő, mire Eonwe szájában megáll a falat, én pedig hangosan nevetni kezdek.

- Neked meg ki és mikor vágta így fel a nyelved piszkavas? - Köhög a másik maia.

- Tegnap és ő! - Vonja meg a vállát Mairon, ahogy felém biccent, mire szélesen elmosolyodok.

- Szívesen! - Adok egy puszit az arcára, amivel kicsalok belőle egy mosolyt.

- Miről maradtam le? - Könyököl fel az asztalra Eonwe.

- Semmiről! - Lódítja az én fényem.

"Mindenki minket néz! Ne adjunk nekik valamit, amin csámcsoghatnak?" Teszem fel a kérdést gondolatban a maiának.

"~ Én benne vagyok! ~" Jön a válasz, mire kikapom a kezéből az apró piros gyümölcsöt, amit éppen meg akart enni.

- Az az enyém! - Fordul felém morcos arccal, mire kacsintok egyet.

- Ha akarod vedd el! - Incselkedek vele, ahogy a számba veszem a gyümölcsöt.

"~ Szóval így állunk Melkor Sulimo! ~" Hallom a hangjában a játékos élt és ajkaira is felhúzódik egy elbűvölő mosoly, szemeiben fellobban a tűz, amivel megdobogtatja a szívemet. Gyors mozdulattal közel hajol az arcomhoz.

- Az enyém! - Mondja mielőtt egy csók társaságában visszalopja a gyümölcsöt.

- Határozottan finomabb! - Biccentek, majd a tátott szájjal bámuló Eonwe felé fordulok.

- Timegmikorhogyan? Ésénmiértisnemtudtamerrőlhamarabb? - Hebegi, folyamatosan mutogatva hol egyikünkre, hol másikunkra.

- Mondtam tegnap! - Forgatja meg szemeit az én fényem.

- Bizony! Kivételesen bevált a hülyeséged! - Kuncogom, visszatérve a reggelimhez.

"~ Oda nézz Melkor! A kovács és már füstöl a feje! ~" Amint meghallom Mairon hangját azonnal megkeresem szememmel az említett valát, aki morcos arccal közeledik felénk, mire én csak jobban elmosolyodok.

"Adjunk egy kis olajat a tűzre! Hátha lángolni is kezd a füle!" Ajánlom a maiának, aki csak egy kuncogással válaszol.

- Ez mégis mit jelentsen?! Mairon mi ez a ruha rajtad és mit keresel annak a szörnynek a közelében? - Dörren rá a mellettem ülőre a kovács, mire a fiú közelebb húzódik hozzám és ijedt tekintettel néz fel rá.

- A... Aulë?! - Ahogy kidadogja a vala nevét kérlelőn emeli fel egyik kezét felém, amit meg is fogok és magamhoz ölelem a derekánál fogva.

- Ne dadogj itt nekem! Te meg azonnal engedd el! - Kezd el vörösödni a vala feje.

- Sajnálom, de ez nem fog megtörténni. - Vonom meg a vállam.

- Miért is? - Lép hozzánk közelebb a férfi, mire Mairon teljesen felém fordul és szorosan hozzám bújik.

- Mert ő az enyém, Aulë! - Válaszolom teljesen komoly arccal.

"~ MEGÖLÖM! ~" A kovács vala gondolatai úgy harsognak, hogy még Mairon is meghallja, mert hirtelen felkapja a fejét és félelemmel vegyes haragtól csillogó szemekkel néz rám. Ez még nem is lenne furcsa, de a szeme fehérje lassan elkezd befeketedni. Azonnal cselekszem és mit sem foglalkozva a morcos testvéremmel megcsókolom a karjaimban lévő fiút.

"Nyugalom! Hozzám se tud érni! Minden rendben van! Nyugodj meg titta nár nin (kis lángom)!" Próbálom gondolatban lenyugtatni, de nagyon feszült, csak hosszú másodpercek után enged le.

"~ Megnyugszom, de még egy ilyen gondolat és felgyújtom a haját! ~" Hallom meg a morcos választ, mire elengedem az ajkait, mikor kinyitja a szemeit már halványodik a feketeség bennük.

- Ezt mégis hogy képzeled?! - Ordítja hirtelen Aulë.

- Inkább örülnél, hogy lenyugtattam! De tudod mit? Legközelebb ha felhúzod nem szólok bele és hagyom, hogy kitombolja magát! De akkor ne engem hibáztass, ha megkopaszodsz, mint Tulkas! - Vonom meg a vállam, Mairon pedig mellkasomnak nyomja a fejét.

"~ Helyesbítek! Legközelebb megölöm! ~" Hallom meg morcos hangját, ahogy lassan felül, én pedig elengedem, hogy gondolatait elterelendő enni tudjon.

"Addig legalább bírd ki, amíg a házi őrizetem tart! Utána azt csinálsz vele, amit akarsz!" Kuncogom magamban. Aulë már éppen nekünk vágna egy újabb sértést, mikor betoppan a többi vala is.

- Mi folyik itt? - Lép mellénk Manwë.

- Semmi, csak Aulë nem tudja felfogni, hogy Mairon nem akar vele lenni. - Vonom meg a vállam.

- Még hogy semmi?! Még hogy semmi?! - Szorulnak ökölbe a vala kezei.

- Aulë, ezt tegnap már megbeszéltük. Mondtam, hogy hagyd a maiát dönteni! - Hunyja le a szemét az öcsém. - Melkor, nem csatlakozol hozzánk? - Fordul most felém, én pedig felállok, de megfogom Mairon kezét és magammal húzom.

- Persze, de csak ha ő is jöhet. - Mondom mosolyogva, mintha mi sem lenne természetesebb.

- Tudod, hogy ilyet nem illik! - Rázza meg a fejét Námo, mire kedvesem lehajtja a fejét.

- Akkor itt maradok! - Vonom meg a vállam.

- Melkor, tartsd be az illemszabályokat, nem olyan nehezek! - Néz rám morcosan Manwë, én pedig komoly arccal a szemeibe nézek.

- Egy dolgot árulj el nekem öcsém! Te mit tennél, ha azt mondanám neked, hogy nem lehetsz Varda mellett? - Kérdezem, ahogy a szabad kezemmel a mellette álló nőre mutatok.

- Azt mondanám, hogy ostoba vagy és ettől függetlenül is mellette maradnék. - Mondja kicsit értetlen arccal, én pedig veszek egy mély levegőt, amit ki is fújok.

- Na, látod! Akkor ne kérd tőlem, hogy maradjak tőle távol! - Hunyom le a szemem egy pillanatra.

- Hogy mi van?! - Harsog megint Aulë. Erre én magamhoz ölelem Mairont, akinek a kisugárzása hirtelen teljesen megváltozik. A megszokott visszahúzódó tisztelettudó maia azonnal megszűnik, ahogy kihúzza magát mellettem. Szinte olyan energiákat sugároz, mintha egy lenne közülünk. - Mit tettél az én Maironommal, te szörnyeteg?! - Indulna meg felénk a kovács.

- Hát akárhogy nézem nekem nem tűntök egy párnak! - Mondja állát fogva a vizek valája.

- Ulmo! - Mordul rá Nienna. - Ne tedd az olajat a tűzre, Aulë már így is elég ideges.

- Szóval nem tűnünk egy párnak? - Ismétlem meg mondatát, majd megfogom a mellettem álló maia állát és felemelem a fejét.

"Lángolj nekem egy kicsit!" Kérem tőle, ahogy közelebb hajolok az arcához.

"~ De ha olyat is felgyújtok, amit nem kellene, nem vállalom a felelősséget. ~" Válaszol pont abban a pillanatban, mikor megcsókolom. Érzem, ahogy a kezem alatt lángra lobban a teste, szinte látom magam előtt, ahogy a haját is lángok borítják, pont ahogy akkor, mikor lenn voltunk a börtönömben. Hallom a testvéreim meglepett hangjait, majd arcukat is meglátom, mikor elengedem kedvesem ajkait. - Most már nézünk ki annak? - Vigyorodok el, mire Ulmo csak bólogatni kezd.

- Ha már párodnak választottad nincs mit tenni! - Adja meg magát öcsém. - Mairon, csatlakozz te is hozzánk. - Fordul öcsém a karomban tartott maiához.

- Megtisztelnek vele Manwë úr! - Mondja illedelmesen, egy kedves mosoly társaságában. Elengedem a derekát és megfogom a kezét, hogy elvezessem a másik asztalhoz, ahol befejezhetjük a reggelink.