From Morgoth To Sauron

43. Rabszolgavásár

Másnap reggel tényleg elment a kis családom, én pedig idegességemet elterelendő úgy döntöttem, hogy nekikezdek az évfordulónk megtervezésének. A tervek szerint két nappal a egy korszakos évfordulónk előtt érnek vissza, úgyhogy van dolgom rendesen. Azog és Gothmog meg persze az összes alattvalónk szívesen segédkezik a dologban, hogy minden tökéletes legyen arra a napra. Végül elhatározom, hogy csinálok egy ajándékot a kedvesemnek, mivel tudom, hogy imádja a gyűrűket, így az mellett döntök.

- Azog, szeretném, ha az orkok összedugnák a fejüket, a segítségetekre van szükségem, szeretném, ha írnátok egy verset Maironnak. Megoldható lenne? - Az ork vezér csak szélesen elvigyorodik és kihúzza magát, mag biccent egyet. - Akkor ezt rád bízom. - Biccentek én is, majd visszavonulok a szobámba, hogy folytassam a naplóm írását.

Mairon POV

A gyerekekkel elindultunk a szomszédainkhoz, hogy átadjuk a békeajándékokat, persze minden helyen nagyon ügyeltünk, hogy senki se tudja meg, hogy ők a gyerekeim, még csak az kellene, a bámulósok biztos idegbajt kapnának és megint neki állnának itt háborúzni nekem. Tehát a gyerekek sose hívhattak apunak, ha voltak a közelünkben mások is, de szerencsére nagyon ügyesen csinálták a dolgukat.

Már megjártuk az ex valám teremtményeit, a törpöket és a fény mániás bámulósokat is, sőt Thuring rokonait az embereket is, és mindenhol minden rendben ment, talán egy kicsit túlságosan rendben is, így nem lepett meg annyira, amikor hazafelé úton megállítottak minket. Egy csapat ember volt, olyan energiákat bocsájtottak ki, mint azok, akiktől éppen eljöttünk, onnan a szigetről. Kiderült, hogy útonállók és a rosszabb fajták, de mivel nem akartam bajt, így hagytuk, hogy visszavigyenek minket a szigetre.

Úgy voltam vele, hogy majd felismer ott valaki és megszabadítanak minket békés módon, ha meg nem majd megszökünk, azonban arra nem számítottam, ami történt végül. Az egyik legnagyobb térre vittek minket, láttam ott még olyan kikötözött lényeket mint, amilyenek most mi voltunk. Mindannyian egy egy oszlophoz voltunk kikötve. Már kezdett derengeni, hogy vajon mi is lehet itt, de még mindig nem tettem semmit.

A gyerekek jól tűrték, hogy mindenki nézegeti őket, engem meg hidegen hagyott, az is, hogy valaki megpöckölt, vagy ilyesmi. Aztán megláttam egyet azok közül a nemesek közül, akik fogadtak minket. Moriel felé ment, de az a tekintet, amivel nézte, nem tetszett.

- Hozzám ne merj érni, te bámulós palánta! - Morog rá a lányom az emberre, aki csak vigyorogni kezd és elkapja az állát és felemeli a fejét.

- Azt csinálok veled, amit akarok, rabszolga. - Látom, ahogy az ajkai felé hajol a férfi.

- Ada (apu)! - Sikítja Moriel, ennyi kellett, hogy akcióba lépjek, el se mozdulok a helyemről, de érzem, ahogy minden szem rám szegeződik. Érzem a haragot magamban, ami azt jelenti, hogy a szemem fehérje befeketedett, Melkor árnyai a lábamtól csapnak fel és egyenesen a nemes felé sietnek, a bokájára csavarodnak és elrántják, az ember arccal vágódik hozzá a földhöz, mielőtt magasra emelnék az árnyak és elém nem hozzák.

- Mocskos kis ember, mégis mit képzelsz magadról? - Kérdezem teljesen nyugodt hangon, érzem a félelmet magam körül, mint a csatamezőn, mikor felemeltem a kardomat. - Ha nem most kötöttem volna békét a királyoddal már felégettem volna az egész mocskos kis szigetetek.

- Nagy szád van, ahhoz képest, hogy le vagy láncolva. - Bátor visszavágására elnevetem magamat, a kacajom nyomán még a levegő is megáll mindenkiben.

- Hol látsz te láncokat? - Emelem fel a kezeim, amikről vörösen folyik le a vasbilincs. Csettintek egyet, mire fém koppanása hallatszik, és a gyerekeim azonnal hozzám sietnek, Moriel szorosan megölel, Thuring és Morion pedig mögém állnak.

- Úgy féltem ada (apu)! - Suttogja a lányom, én pedig megsimogatom a fejét.

- Ne aggódj hercegnőm, ada (apu) megvéd téged! - Tekintetem megint a fejjel lefelé lógó emberre emelem. - Jobb, ha tudja, hogy harapok, ha olyanhoz nyúlnak, ami az enyém! Szó szerint harapok! - Vigyorodok el, ahogy az árnyak visszahúzódnak felém, az emberek mintha fellélegeznének, de nem hagyok nekik sok időt, kuncogni kezdek, ahogy alakot váltok és váltottfarkas képében egy szép nagyot beleharapok a nemes lábába, majd visszaváltozok és megtörlöm a számat. - Pocsék ízed van. - Fintorodok el.

- Gorthaur. - Erre elmosolyodok és végignézek a remegő tömegen.

- Szóval eljutott eddig is a hírem, ezt jó tudni. - Kuncogok halkan.

- Miért hívnak Gorthaurnak, ada (apu)? Te Mairon vagy. - Értetlenkedik Thuring.

- Emlékszel arra a sikoltozós fogolyra, akit kiengedtünk a hátsó kijáraton? - Kérdezem, mire biccent. - Na, ő hívott így. Gondolom rajtam ragadt, ahogy ataron (apán) a Morgoth. - Rázom meg a fejem.

- Szörnyetegek! - Ordítja a megsebesített nemes. - Azok ellene vannak mindennek, amit Eru teremtett, azoknak létez... - Ennyit hagytam, hogy mondjon, elég volt csak hozzá érnem, hogy lángra lobbanjon az egész teste. Hirtelen megremegek, furcsa erőt érzek közeledni. Azonnal az ég felé fordulok, és összeráncolom a homlokom.

- Hogy a balrogok vernének agyon Eonwe! - Morgom az orrom alatt. - Gyerekek átváltozunk és irány haza, nem álltok meg, amíg nem látjátok a tornyokat! - Adom ki a parancsot, és mikor megbizonyosodtam róla, hogy mind átváltoztak követem a példájukat és magunk mögött hagyjuk a szigetet.

Melkor POV

Három sas madár és egy denevér közeledik vészes gyorsasággal a palotánk felé, gyanakodva nézem őket, ahogy egyre közelebb érnek és már érzem is az energiáikat, de ettől csak idegesebb leszek, mi történhetett, miért kellett átváltozniuk? Ott várom őket az erkélyen, mikor leszállnak, először Thuring változik vissza és kapkodja a levegőt, mintha most kergették volna végig egész Mordoron, ahol a mostani szállásunk van. Következőnek Moriel változik vissza és azonnal hozzám rohan és szorosan megölel.

- Atar (apa)! - Sírja a ruhámba, én pedig csak simogatni kezdem a hátát.

- Itt vagyok csillagom, semmi baj. - Suttogom, hogy megnyugtassam, de közben már az éppen visszaváltozó és morgó Moriont nézem.

- Hogy merte? Mégis mit képzelnek ezek magukról? Megölöm mindet, mindet. - Ekkor változik vissza kedvesem is, aki ráteszik kezét Morion vállára, szeme fekete és arany színű most már tudom, hogy komoly baj történt.

- Vannak, akiknek nagyobb a bátorságuk és az ostobaságuk, mint amit el tudsz képzelni fiam, de azért nem kell mindet megölni. Aki vétkezett, az már halott. Mellesleg vendégünk fog jönni hamarosan, nem tudom mit csináltak a ványadtak a szigettel, de a király meghalt és... - Itt elhallgat, a határ felé néz, majd rám és az ajkába harap mielőtt megszólalna. - A szelleme ide tart, nem tudom miért maradt itt, de követ minket, mintha a vezére lennék.

- Azt hiszem hosszú mesétek van a számomra és le is kellene pihennetek, na gyertek, minden készen van már a számotokra. A vendég pedig majd beesik, ha ideér. - Legyintek egyet, ahogy felveszem a kislányom és elindulok be a palotába, hogy meghallgassam a történetüket.