From Morgoth To Sauron

64. Pótanya?

Voriel POV

Alig hittem el, hogy újra Valinorba jöttünk, bár most teljesen más a helyzet, mint legutóbb volt. Most egy igazi családdal vagyunk itt. Sose gondoltam, hogy ilyen hamar lesz egy családunk, de Melkor bácsi és Mairon bácsi azonnal befogadtak bennünket. A többiek pedig tárt karokkal fogadtak, még sose voltam ilyen boldog mint most. Mikor bemutatkoztunk apánknak, mind izgultunk, de talán én és Meriel voltunk a legfeszültebbek.

Így kellemes meglepetésként ért, hogy apánknak még csak a szeme se rebbent meg. Nem ismert fel minket, bár ez lehet, hogy a magasságunk és a kinézetünk megváltoztatásának volt leginkább köszönhető. Mikor apa felajánlotta, hogy dolgozzunk Varda néninél szinte éreztem, ahogy a boldog izgatottság átjárja a testem és testvérem mozdulataiból kiindulva ő is így érzett. A bemutatkozások után felfedeztük az új ideiglenes otthonunkat. Mindenkinek van benne elég hely és még medence is van, bár Angweék szerint nem olyan jó, mint az otthoni.

Este a család átbeszélte a napot, majd mind nyugovóra tértünk. Vagyis elindultunk, mi ugyanis még beszélgettünk egy ideig Meriellel. Megállapítottuk, hogy nagyon is kellemesen furcsa érzés Melkor bácsiék palotáját otthonnak nevezni. Annyi adrenalin kavarogot a véráramomban, hogy alig bírtam elaludni, persze utána meg reggel nem voltam képes kikelni az ágyból a testvéremnek úgy kellett kirángatnia a takaró alól. Kezdetben mérges voltam rá ez miatt, de amint megláttam a terített asztalt meggondoltam magam.

Egy jó kiadós reggeli után megjelentek az ajtóban az idegen maiák, akik különbözőbbnél különbözőbb ruhákban voltak. Gyors elköszönések és szoros ölelések után szétvált a csapat. Mi egy szőke, kék ruhába öltözött női maiát követtünk egy hatalmas torony felé, amiről hamar megállapítottuk, hogy Varda nénihez tartozik.

- Hát itt vagytok lányok! - Hallottuk meg egy kedvesen csilingelő hangot, amikor beléptünk a torony legmagasabb szintjén egy hatalmas ajtón túlra. - Köszönöm Amathiel elmehetsz, most szeretnék kicsit a kisasszonyokkal lenni! - Mosolygott a maiára.

- Igenis úrnőm! - Hajolt meg a lány, majd távozott az ajtón.

- Gyertek, gyertek! Üljetek le! - Intett nekünk, mi pedig engedelmeskedtünk és leültünk Varda nénivel szemben a hatalmas heverőre. - Akkor azt hiszem kezdjük a bemutatkozással. Varda vagyok, a csillagok úrnője! Mondjátok lányok, nincs valami, amivel megkülönböztethetlek titeket. - Meriel elmosolyodott és összefogta a haját, majd a ruhája ujját csuklónál összefogó madzaggal megkötötte.

Persze a nagynénink nagyon örült ennek a megoldásnak, bár hogy őszintén megvalljam, kicsit botor, hogy arra nem gondolt, hogy bármelyikünk felkötheti a haját. Azonban ezt a gondolatom nem mondtam ki, csak kedvesen mosolygtam. Miután ezzal is megvoltunkk, elmagyarázta, hogy mi lesz a dolgunk, ami igazán nem nehéz. A maiái megcsinálják a munka nagyját, nekünk csak követnünk kell, ha valahova elmegy és szépen mosolyogni. Kaptunk saját szobát is a toronyban, ha este fáradtak lennénk haza menni és saját egyenruhát is.

Földig érő sötétkék ruhát, aminek a karjai is majdnem a földet súrolják. Mikor a szobánk felfedezését befejeztük szabad kezet kaptunk és körülnézhettünk a toronyban. Úgyhogy összességében nagyon sikeres volt a nap. Az elkövetkező hat hét ezután nagyon egyhangúan telt. Mármint azokat a napokat leszámítva, amikor Varda elment valakit meglátogatni, vagy azokat a napokat, amikor pihenőt kaptunk, tünde létünkre hivatkozva és mi felkerestük az iker fiúkat, akikkel közösen felforgattuk Valinor békéjét.

Ma este fáradtan dőlünk ki az ágyban, az egész napunkat Angwevel és Manarionnal töltöttük. Kezdetben nagyon nehéz volt megszokni, hogy más néven kell mindenkit szólítani, amint kiléptünk a közös otthonunkból, de a negyedik hétre már egészen bele jöttünk.