From Morgoth To Sauron

52. Édes kislányom!

Morion POV

- Moriel Sulimo! - Azonnal felülök, mikor meghallom a hangot, pedig még félig alszom.

- Moriel neked annyi! Ez ada (apu)! - Nyelek egy nagyot, mikor a szerelmes pár mellettem felül.

Melkor POV

- Nyugalom kedvesem nincs semmi baja, érzem! - Próbálom meg megnyugtatni szerelmem, de persze feleslegesen, mióta megjött a holló az ork csapattól ma hajnalban, hogy mivel megvédett egy embert ezért véletlen lelőtték Morielt.

Természetesen csak akkor vették észre, hogy ő volt, mikor már ellőtték a nyilakat. Persze tudom mit érez én is aggódok a lányunkért, de ennyire nem kellene idegesnek lennie, amióta beértünk az erdőbe már neki is éreznie kell, hogy Moriel teljesen rendben van. Hamarosan megérkezünk egy tisztásra, ahol egy sátor van, előtte pedig három alak. Két férfi meg egy nő.

- Moriel Sulimo! - Kiáltja kedvesem már sokadjára, majd egy pillanat alatt a lány mellett terem és szorosan magához öleli. - Van neked fogalmad róla mennyire megijesztettél?! Soha többé ne csinálj ilyet hercegnőm! - Ad egy csókot a homlokára. - Nem volt neked elég Númenor, hogy megtanuld, hogy vigyázz magadra? - Húzódik kicsit hátrébb, hogy az arcába nézzen.

- Mi volt Númenorban? - Figyelmem hirtelen az ismeretlen alakra siklik, ugyanabban a pillanatban, mint Maironé. Feszült csend telepedik a tisztásra, majd szerelmem rám emeli a tekintetét, én pedig megint az idegenre nézek.

"Nem veszélyes és Moriel és Morion elmondták neki kik vagyunk!" A tekintetem megenyhül, amint megint kedvesemre nézek. "A másik lányunk is felnőtt titta nár nin (kis lángom). Szeretik egymást."

"~ Megbízhatunk benne? Ő Gondor helytartójának a fia! ~" Hallom meg kedvesem aggódó hangját.

"Tedd próbára. Númenor említése pont jó lesz rá!" Biztatom, mire kedvesem az idegenre néz.

- Hazafelé tartottunk, mikor elfogtak minket. Rabszolgaként akartak minket eladni Númenorban. Az egyik nemes ember megpróbálta megcsókolni őt. - A férfi szemei kitágulnak és ökölbe szorulnak a kezei.

- Ha legközelebb találkozom Aragornal betöröm az orrát! - Erre a válaszra, most mi pislogunk rá.

- Elessarnak? Miért? - Tudakolja Mairon, még mindig Morielt ölelve, aki kétségbeesett könyörgő szemekkel néz rám. Morion csak bámul kelet felé, gondolom az egyik hollónk szemével keresi az ork csapatokat.

- Hát ő az utolsó a Númenoriak leszármazottai közül és mivel annak az embernek személyesen nem tudom kitekerni a nyakát így beérem Aragorn orrának a betörésével. - Kedvesem ajkaira mosoly szalad, majd lassan elengedi Morielt és kezet nyújt az embernek.

- Mairon Sulimo, Sauron, Mordorból! - Az ember lassan kezet fog vele.

- Denethor fia, Boromir, Gondorból! - Mutatkozik be ő is.

- Melkor Sulimo, Morgoth, szintén Mordorból! - Lépek most én a fiú mellé, aki meglepve pislog fel rám, én csak mosolygok rá. - Mennyire szereted a lányomat?

- Atar (apa)! - Pirul fülig Moriel, de én csak a vörös fejű embert figyelem.

- Jobban, mint bárkit a világon. - Válaszolja végül, mire még jobban elmosolyodok, de hamar megkomolyodik a tekintetem.

- Ő egy ainu! Tudod ez mit jelent? - Erre a kérdésemre mindenki megfagyni látszik.

- Ő halhatatlan, én halandó vagyok uram, ha erre kíváncsi. - Nem fordítja el rólam a tekintetét.