From Morgoth To Sauron

30. Teremteni közösen

A kis Thuringwethil azóta is velünk él, sok mindent megtudtunk róla, kiderült, hogy csak vérrel táplálkozik és, hogy ha még csak részlegesen is, de tud alakot váltani. Bár nem sokra emlékszik az eredeti életéből, de nem látszik rajta, hogy ez zavarná őt. Imádja a sárkányokat, akik hasonlóan viszonyulnak hozzá, akkor szerették meg egymást, mikor kiderült a sárkányoknak, hogy már nemcsak ők, hanem a vámpírka is adanak (apunak) és atarnak (apának) hív minket. A bámulósok egy ideje felhagytak a nagyobb csatározásokkal, de szinte biztos vagyok benne, hogy csak idő kérdése, hogy mikor támadnak megint. Ma is éppen ezen agyalok a lávamedencében, mikor megjelenik mellettem életem szerelme.

- Thuring és a sárkányok alszanak, Gothmog és a balrogok figyelik a falakat, Azog pedig elküldte pihenni az orkokat. Úgyhogy végre megint kettesben vagyunk és senki sem zavarhat meg minket. Mit szólnál hozzá, ha kicsit élveznénk egymás társaságát? - Kérdezi óvatosan beleülve az ölembe. Kezem azonnal a derekára siklik, majd lejjebb a fenekéhez, hogy masszírozni kezdjem, egyszerűen nem tudok neki ellenállni, mikor ilyen.

- Valóban régen voltunk úgy együtt! - Simogatom meg szabad kezemmel az arcát, mire lehunyja a szemeit és az ajkába harap, majd közel hajol hozzám. Ajkaink már csak milliméterek választják el.

- Akarlak! - Néz mélyen szemeimbe. - A valám, a mesterem, a királyom, a párom! - Túr bele a hajamba, amivel eléri, hogy lecsapjak az ajkaira.

+18

Az sem érdekel hol vagyunk jelenleg, olyan közel húzom magamhoz a fiút, hogy teljesen egymáshoz simuljunk. Érzem, hogy belemosolyog a csókba, kezei a hátamon járnak, körmeivel apró karcolásokat ejtve a bőrömön, a bizsergés folyamatosan járja a testem, ahogy én is kényeztetni kezdem kedvesem, csókokkal és érintésekkel. Mézédes hangja lassan elkezdi betölteni a szobánkat, ezzel megdobogtatva szívemet.

Csókok és érintések váltják egymást, már látom az aranylón csillogó ereit, mikor kiszállok a medencéből kedvesemmel a karjaimban, hogy az ágyon folytassuk egymás kényeztetését. Szemei vágytól csillognak, ahogy bejárata felé vezetem magamat. Mikor pedig egyesülünk kéjes nyögés szakad fel mind a kettőnk torkából. Felette támaszkodva csókolom, miközben folyamatosan mozgok benne, egészen addig, amíg olyan erővel meg nem nyomja a mellkasom, hogy fel kell egyenesednem.

Értetlenül pislogok rá, mire egyszerűen csak kuncogni kezd. Nem értem ez mit akar jelenteni, így kicsusszanok belőle és leülök az ágyra. Akár egy macska olyan kecsesen közeledik felém végig szemeimbe nézve. Mikor elér egyik keze mutató ujját végighúzza a mellkasomon, lassan végignyal az ajkain, amivel teljesen elcsavarja a fejemet. Nagyot nyelek, mikor kezei a vállaimra kerülnek.

Csillogó szemekkel néz rám az izzadtság miatt az arcába ragadt hajtincsek mögül, ajkain gonosz mosoly ül, amitől gyorsabban kezd verni a szívem, már éppen megcsókolnám, hogy visszafektessem az ágyba, mikor hirtelen ráül a szerszámomra, annyira meglepve ezzel, hogy köpni-nyelni nem tudok.

- Engedd el magad, melmë nin (szerelmem)! Kényeztetni akarom életem értelmét. - Suttogja a fülembe, ahogy lassan mozogni kezd rajtam. Nem bírom sokáig hangok nélkül, most én nyögök úgy, ahogy ő szokott, de ez egy cseppet sem zavar, élvezem, amit csinál és látom, hogy ő is. Azonban én sose arról voltam híres, hogy sokáig bírtam tétlenül, így hamarosan én is mozogni kezdek vele együtt, hogy ilyen módon jussunk el a semmin túlra aznap este már másodjára, de nem utoljára.

+18 vége

A kellemes esténket az elkövetkező napokban gyakran megismételtük, mind a kettőnk nagy örömére. Szerencsére a vámpírka és a sárkányok úgy alszanak, mint a bunda és semmi sem tudja őket idő előtt felkelteni. Bár ugyanez igaz az én drága maiámra is, de hát én csak örülök neki, ha a karjaimban alszik. Ma reggel is ugyanaz a felállás, mint mindig Mairon a karjaimban alszik. Nem várom, hogy felkeljen, ilyenkor még órákig szunyókál, van, hogy a reggelit is felhozatom a szobánkba, de most meglep olyan hirtelen ugrik ki az ágyból és szája elé tett kézzel fut ki az erkélyre. Aggódva sietek utána, látom hogy remeg, ahogy a korlátba kapaszkodik. Mellé lépek és elkezdem simogatni a hátát.

- Jól vagy? - Kérdezem, de ő csak nagyokat pislog maga elé.

- Elmúlt! - Hebegi, viszont mikor felém néz valószínűleg leolvassa az arcomról, hogy nem értem mi van, mert folytatja. - Az előbb még azt hittem, kihányom a vacsorát, de most jobban vagyok, mint valaha. Reggelizni kellene, szerinted van még abból a finom mártásos húsból tegnapról? - Pislog rám reménykedve, mire elmosolyodok, de biccentek.

Erre tapsolni kezd és szinte kirohan a szobából, én csak szemem forgatva megyek utána. Néha olyan gyerekes tud lenni, éppen kilépnék az ajtón, mikor furcsa szelet érzek meg, már éppen megfordulnék, hogy leszidjam apámat, de senki sincs mögöttem, így elhessegettem a gondolatot, inkább kedvesem után sietek, hogy megreggelizzünk és utána belevessük magunkat a mai munkánkba.

Mairon reggeli rosszullétei a napok teltével egyre jobban aggasztanak, de nem csak engem, őt is. Alig telt el két hét az első ilyen után, mikor szerelmem reggel a rosszullét után ajkát harapva ül le az ágyunkra. Kezeit a hasa előtt összefogja és szinte sírva néz fel rám.

- Mi bajom lehet, Melkor? Mindenem fáj, a legkülönbözőbb pillanatokban leszek rosszul és a legfurcsább ételeket kívánom meg, ráadásul, mintha híznék is. - Néz kicsit morcosan a hasára. Megint érzem a furcsa fuvallatot, mint az első alkalommal, de most mintha egyenesen felé lökne, így a fuvallatot követve szerelmem elé térdelek. Óvatosan elveszem a kezét a hasa elől. Tényleg, mintha kicsit fel lenne puffadva.

- Biztos van rá magyarázat! - Mondom felmosolyogva rá, hátha megnyugtatom, de nem sokat érek el vele. A kétségbeesett arcától összeszorul a szívem, átölelem a derekát és fejem a hasára hajtom. - Le meleth nin (szeretlek)! - Suttogom neki, mire megérzem a kezét a fejemen.

- Le meleth nin (szeretlek), Melkor! - Válaszol nekem, ám én ebben a pillanatban hatalmasra nyitom a szemeim és eltávolodok tőle, tekintetem le nem véve a hasáról. Éreztem valamit, de nem akarom elhinni, hogy az az, aminek éreztem! - Mi történt? - Kérdezi idegesen kedvesem, én azonban még mindig csak bámulom őt.

- Eru! - Szinte ordítom a nevet és úgy nyomom meg, hogy érzem, hogy remegni kezdenek a falak. A szobánkat fehér fény tölti be, tudom, hogy megjelent, de nem fordulok felé, csak kezem kedvesem hasára simítom, mielőtt megszólalnék. - Elmagyaráznád nekem, hogy mégis mit csináltál a párommal, hogy férfi létére képes volt teherbe esni? - Szavaimmal elérem, hogy Mairon kitágult szemekkel nézze a hasát, majd lassan rátegye kezemre az övét.

- Kis ajándék mind a kettőtöknek! Teremthettek valamit közösen, de én csak a lehetőséget adtam meg, addig nem kellett volna semminek sem történni, amíg mind a ketten nem akartatok ketten együtt létrehozni valami újat. Viszont, mivel Mairon terhes lett, így gondolom ez volt a helyzet. - Magyarázza a férfi mögöttem.

- Mégis, hogy fogja kihordani? - Fordulok mérgesen apám felé, mire ő kuncogni kezd.

- Ahogy a nők, megadtam neki a képességet rá! - Villantja meg azt az irritáló mosolyát.

- Az egy dolog, hogy most egy gyerek növekszik odabenn! - Kezdi lassan Mairon, ahogy végigsimít a hasán. - De arra gondolt valamelyikőtök, hogy hogyan fog onnan kijönni? - Teszi fel a kérdést, mire a teremtő mellé lép, és megsimogatja a fejét.

- Ha eljön az ideje segítek, addig ne aggódj ezen! - Megint kuncogni kezd. - Nem fog fájni, sőt talán egy kis gyógyfüves tea a mostani fájdalmaidon is segítene. - Biccent egyet komolyan. - Ezt viszont majd elintézi neked Melkor. Én most távoznék, sok dolgom van. - Ezzel a férfi eltűnik a szobából teljesen magunkra hagyva minket.

- Szülők leszünk! - Suttogja percek múlva könnyes szemmel az én maiám, mire ajkaihoz hajolok.

- Bizony, igazi szülők! - Csókolom meg lágyan az ajkait. - Ez olyan hihetetlen! - Teszem kezem megint hasára.

- Tényleg az. - Hirtelen kuncogni kezd, mire kíváncsian pislogok rá. - Fogadni merek, hogy a ványadt asszonyok, most mind féltékenyek lennének rám. Gyermekünk lesz, Melkor! - Mondja örömtől csillogó szemekkel.

- Gyermekünk lesz! - Ismétlem meg őszinte boldogsággal a szavait, mielőtt mélyen megcsókolnám.