From Morgoth To Sauron

57. Végzet hegye

Pár nappal a Pelenor mezei csata után nagyon furcsa dologra lettünk figyelmesek. Ami egyenesen a medence felől jött. Nem is csoda, hogy kedvesemmel azonnal utána is járunk a dolognak. Amint elérjük a Végzet hegyének keresztelt medencénket furcsa látvány fogad minket az a két hobbit, akikről Ungoliant mesélt. A vékonyabb egy láncot tart a kezében, amit a medence fölé lógat, a másik pedig azt hajtogatja, hogy dobja bele a lávába. Mikor felfogjuk, hogy mi van a láncon egyszerre kiáltjuk el magunkat kedvesemmel.

- Ne! - A két félszerzet meglepetten néz ránk.

- Fogalmatok sincs milyen sokáig tartott, mire megcsináltam és amúgyis egy emberélet lesz, mire kihalásszuk a medencéből! - Hunyom le a szemem fáradtan, a két alak előttünk csak tátog és hatalmasakat pislog.

- De el kell pusztítanunk, ez az egy gyűrű. Középfölde jövője múlik ezen! Kérem tünde urak, ne akadályozzák! - Mairon mellettem pár pillanatig csak pislog, majd fúj egy hatalmasat.

- Először is én maia vagyok, ő meg egy vala! Másodszor, az biztosan nem az az egy gyűrű, vagy mi a ványadtak tudják mi. Harmadszor pedig örülnék, ha végre annyi idő után visszakaphatnám az egy korszakadik évfordulós gyűrűmet. - Nyújtja ki a kezét.

- Mairon drágám a szívrohamot hozod rájuk és be se mutatkoztál! - Rázom meg a fejem.

- Persze, hogy nem azonnal behajítaná a gyűrűm a medencébe és mehetnék megkeresni. Ne érts félre, melmë nin (szerelmem) nagyon szeretem a medencét, meg kellemes, de azért nem szeretném órákig keresni a gyűrűt. - Hunyja le a szemeit.

- Atar (apa), ada (apu)! Nézzétek visszajött a kiskutyánk! - Jelenik meg a medence bejáratánál egy hatalmas szemű, kopasz, ágyékkötős valamit vezetve a két lányunk.

- Már azt hittem megszabadultunk tőle! - Fújok egy nagyot.

- Szméagol! - Szólal meg a vékonyabb hobbit.

- Narmir! Amathil! Ti meg mit kerestek Mordorban? - Lepődik meg a másik hobbit.

- Mi itthon vagyunk Samu! - Vigyorog a vámpírka. - Mellesleg itt az ideje, hogy rendesen bemutatkozzunk. - Kezd bele.

- Ada (apa)! - Jellennek meg mellettünk a fekete árnyak, amikből kilép Morion. - Elessar csapatai egyre közelebb vannak az északi kapukhoz! Én mondtam, hogy az az idióta ember nem hagyja abba a támadást! - Puffog a fiú. - Oda nézzenek a szövetség utolsó tagjai. Mit kerestek a me... - Mindannyian egyszerre fordítjuk a fejünk az energiák forrása felé. - Az ikrek! - Esik kétségbe a fiam, mikor két fekete árny beleveti magát a lávába, kedvesem megrázza a fejét.

- Bocsássanak meg hobbit urak, de el kell látnom apai feladatomat. - Lép a láva szélére. - Angwe és Manarion Sulimo! Azonnal gyertek ki a medencéből, mielőtt én megyek utánatok! Nem meg mondtam már, hogy nem mehettek be egyedül?! - Szavaira két kis fej emelkedik ki a lávából.

- Bocsánat ada (apu)! - Pislognak fel rá.

- Ezzel nem hattok meg! Kifelé, most! - Toppant egyet, mire a fiúk kimásznak.

- Ezt megkaptátok! - Kuncog Morion.

- Morion, illem! - Rázom meg a fejem, de ő csak megforgatja a szemeit.

- Na, most, hogy mind itt vagyunk végre bemutatkozhatunk. - Csicsereg Thuring. - Kezdem én! Thuringwethil Sulimo vagyok! - Integet a hobbitoknak.

- Moriel Sulimo! Remélem jól fogjátok magatokat érezni nálunk! - Mosolyog a lányom.

- Morion Sulimo! - Biccent a fiunk is. - Tudjátok, ahelyett, hogy átmásztok Ungoliant barlangján egyszerűen be is kopogtathattatok volna, nem öltünk volna meg.

- Angwe. - Vigyorog a szőke hajú, narancs szemű iker.

- Manarion. - Integet a fekete hajú, vörös szemű iker.

- Sulimo! Játszunk sokat, jó?! - Kuncognak egyszerre, mire elmosolyodok.

- Mairon Sulimo, de ti jobban ismertek Sauron néven. Most pedig szeretném visszakapni a gyűrűt, annak semmi varázsereje sincs, vagy ilyesmi. - Mikor most kinyújtja a kezét, a hobbit, akinél a gyűrű van bizonytalanul kinyújtja felé a tárgyat.

- Frodó úr ne! Emlékszel mit mondott Gandalf, meg kell semmisíteni! Tudod mi van rá írva. - Remeg meg a kövérebb hobbit.

- Hát egyáltalán nem az, amit Olórin bácsi mondott. - Fordítja el a fejét Moriel. - Még, hogy "Egy gyűrű mind felett, egy gyűrű kegyetlen, egy a sötétbe zár, bilincs az egyetlen." Ez ostobaság, teljesen félre értette az ork nyelvet. - Pufog a lányom.

- Még is hogy lett a "Egy pár míg jön a vég, egy míg van fény és sötétség, egy hol ég és föld összeér, egyetlen most és mindörökké."-ből az, amit te mondtál? - Pislog lányunkra Mairon, de ő csak a vállát vonogatja.

- Nem tudom, ada (apu). - A hobbit erre belenyomja Mairon kezébe a gyűrűt.

- Ez a magáé uram! - Mosolyodik el halványan.

- Szólunk a többieknek. - Kezd bele Manarion.

- Hogy készítsenek valamit enni! - Folytatja Angwe, mire a két gyerek el is tűnik.

- Ez kivételesen nem rossz ötlet. Bocsássanak meg hobbit urak, de úgy néznek ki, mint akik napok óta semmit sem ettek. - Fintorog Morion.

- Nem sokat ettünk. - Ismeri be a kövér hobbit.

- Megyek megnézem, merre vannak Elessarék, meg ránézek a lábadozónkra nehogy valami olyat csináljon, amit nem bír még. - Rázza meg a fejét Morion, ahogy megidézi az árnyakat és eltűnik. Thuring és Moriel cinkosan összemosolyognak, majd kuncogni kezdenek.

- Mi meg elvisszük a kutyust a szobájába, aztán ha kellünk, a párjainkkal leszünk. - Int a két lány, majd Thuring alakot vált, Morielt pedig a hobbit szerű valamivel elnyeli a fekete köd.

- Ezek a lányok tudnak valamit, amit mi nem. - Néz utánuk komolyan Mairon, majd felhúzza a gyűrűt. - Köszönöm, hobbit urak. Sokat jelent, hogy visszakaptam ezt. - Emeli fel a gyűrűs kezét kedvesem.

- Azt hiszem most végre eljött az ideje, hogy én is bemutatkozzam. Melkor Sulimo vagyok, vagy ahogy a népek ismertek Morgoth, bár nem hiszem, hogy maguk tudják ki vagyok. - A hobbitok szeme nagyra nyílik, majd egymásra néznek.

- Szóval az a könyv nem csupa mese volt. - Biccent lassan a vékonyabb hobbit.

- Esküszöm legközelebb nem hagyom, hogy Thuring akármit elvigyen magával, főleg olyat, ami nincs kész. Eru tudja mit tudnak ellopni attól a lánytól. - Hunyom le a szemem. - Mindegy is. Uraim, bemutatkoznának? - Nézek a hobbitokra.

- Zsákos Frodó, szolgálatukra. - Biccent a vékonyabb.

- Csavardi Samu, szintén szolgálatukra. - Mondja a másik.

- Nos, uraim, azt hiszem ildomosabb lesz, ha a további beszélgetést és a kérdéseiket áthelyezzük egy másik helyre. Jöjjenek! Van a várban két fiatal hobbit, akiknek már nagyon hiányoznak. Meg egy ember testvérpár, akik szeretnének önökkel beszélni. Azt hallottam az orkjaimtól, hogy a maga rokona ott volt, mikor a törpök visszavették Erebort Szmaugtól Zsákos úr, biztos vagyok benne, hogy az írnokunk szívesen beszélne magával is a kalandjaikról. Nagyon sajnálta, hogy a másik Zsákossal nem találkozhatott, elmondása szerint Szmaug nem a leghitelesebb forrás az esetről. - Kuncogja kedvesem.

- Maguk mindenkivel ilyen kedvesek? - Lepődik meg a megszólított hobbit. - Már bocsánat a kérdésért.

- Ha nem adnak rá okot, hogy máshogy viselkedjünk, igen! - Válaszolok, miközben átölelem kedvesem derekát és elindulok a palota felé. - De sajnos az idők folyamán sokan adtak rá okot, hogy ne így viselkedjünk. A népek előítéletével nehéz harcolni! - Hunyom le a szemem. - Egyszer azonban ennek is vége lesz, amíg a családunk boldog és biztonságban van, addig más nem igazán számít. - Mosolyodok el. - Ne, aggódjanak minden kérdésükre válaszolni fogunk, de előbb érjünk be a palotába. - Hallgatok el, hogy innentől csendben folytassuk az utunkat.