From Morgoth To Sauron

84. Ki az igazi szörny?

Melkor POV

Éppen azon munkálkodjam, hogy ne aludjak el miközben itt dekkolok az öcsém mellett, aki már megint audenciát tart, mikor is négy érdekes alak lépett be a terembe, és egyenesen az öcsém elé siettek, ám ott tágra nyílt szemekkel kezdenek el felém pislogni.

"Juhé! Ezeknek is pont most kell megjelenniük!" Morgom magamban, ahogy próbálok értetlen arcot vágni. "Le ne leplezz nekem Curumo!" Ordítom a fejemben, úgy, hogy a maia is hallja. Nem válaszol, de ahogy elfordítja a tekintetét tudom, hogy megértette, megköszörüli a torkát, ami a másik hármat is kizökkenti a bámulásból.

- Manwë úr, visszatértünk Középföldéről, hogy jelentést tegyünk ön előtt. - Szólal meg a maia, mire az öcsém megrázkódik, mint aki eddig nem is figyelt oda, hogy mi történik körülötte és csak most ébred rá, hogy mi folyik körülötte. Legszívesebben fejbe vágnám magam a hülyesége láttán, de inkább nem csinálok semmit, ha már eddig kibírtam, kibírom még egy kicsit.

- Halljuk a jelentést Curumo! - Talán más nem is, de én kihallom a testvérem hangjából a közönyt, ami benne cseng. Fogadni merek, hogy hidegen hagyja, hogy mi van Középföldével, mostanában állandóan csak az esetleges visszatérésemről tud papolni, mintha attól tartana, hogy bármelyik pillanatban felbukkanhatok és megtámadhatom, semmi más nem számít neki csak ez és ezt kezdi a felesége is megérezni, mert egyre gyakrabban panaszkodik rá.

- Középföldén újra nyugalom van, mint a kezdetekben uram. Sauronnak egyszerűen nyoma veszett, egyik pillanatról a másikra, a csapatai összeomlottak és szétszéledtek. - Kíváncsi tekintettel figyelem a mindezt a hazugságot nyugodt és komoly arccal előadó maiát, akit a mögötte álló társai is értetlen tekintetekkel néznek, de azért már próbálják kicsit elmaszkírozni a meglepetésüket, hogy ne tűnjön fel az öcsikémnek, hogy valami nincs rendben.

- Valóban? Egyszerűen csak eltűnt? Eltűnt? Mégis hogy tűnhetett el? Minden jel nélkül? - Testvérem hirtelen felemelt és ideges hangja meglepetésként ér és ennek megfelelően kérdő szemekkel nézek rá. Nem tudom mi üthetett belé.

- Igen uram. - Hajtja le a fejét Curumo, mire az öcsém rászorít a székének a karfáira és akkor meghallom, a gondolatai olyan tisztán ordítanak, hogy nem csodálnám, ha mindenki a családomból hallaná akárhol is van.

"~ Ez nem lehet igaz! Ez nem igaz! Az egyetlen fegyverem eltűnt! Eltűnt! Mégis hogy fogok így szembeszállni Melkorral! Az a nyavalyás maia volt az utolsó mentsváram! Vele képes lettem volna megfenyegetni a testvérem erre ezek a gyenge elméjűek elvesztik és van képük elém jönni egy ilyen hírrel! Most mégis mihez fogok kezdeni? Mit fogok csinálni? Meg kell találni azt a maiát! Ő az egyetlen módja, hogy esélyünk legyen ellene! Az a maia a mindene! ~" Az összes akaraterőmre szükségem van, hogy ne ugorjak neki a testvérem nyakának, mikor befejezi a gondolat menetét, mégis hogy képzeli, hogy Mairont akarja ellenem használni, pont őt! Amikor ő már így is szenvedett eleget miattuk, leginkább Aulë miatt, de akkor is.

- Akkor keressétek meg! Ez az új feladatotok! Menjetek és keressétek meg! Nem érdekel, ha fel kell érte forgatnotok egész Ardát! Találjátok meg azt a maiák szégyenét! - Öcsém szemei szikráznak és pusztán a szerencsének köszönhetem, hogy nem fordul felém és nem látja a szemeimet, amikről most konkrétan érzem, hogy folyamatosan villódznak a vörös és a jelenlegi ál szemszínem között. Aulënek egy ilyen után már a torkának ugrottam, de most megmozdulnom sem szabad. Lehunyom a szemem és igyekszem lenyugtatni a pattanásig feszült idegeimet.

- Igen is! - Hallom meg Curumo hangját, amiben mintha megkönnyebbülés csengene, amit igazából meg is értenék, hiszen gondolom pont a vágyai listájának elején szerepel, hogy itt legyen Valmarban. - Akkor mi távoznánk is. - Mondja nyugodt hangján, és mikor kinyitom a szemem és ránézek már a másik három maiával a sarkában távozóban van a teremből. Mikor mind kilépnek az ajtón, az öcsém összerogy a székén és kezébe temeti az arcát.

- Nem tudom mit csináljak Lokrem! Fogalmam sincs! Ki tudja mikor bukkan fel és ha megteszi, akkor jelenleg semmi esélyünk ellene. - Suttogja maga elé.

- Már korábban is meg akartam kérdezni uram. - Itt rám emeli a tekintetét. - Ki ez az ellenség, akitől mindenki fél? Utoljára akkor láttam így remegni a fajtársaimat, mikor a fekete vala ellen harcoltunk, de őt a hírek szerint kitaszították a külső sötétségbe, akkor mégis ki ez az ellenség és miért fontos, hogy elkapja Sauront? - Kérdezem szépen benne maradva az álcámban. A testvérem hatalmasat sóhajt.

- Tőle fél mindenki! A fekete valától! - Mondja, de látom rajta, hogy nem nagyon akar többet mondani, ha nem kellene bámulóst játszanom talán ennyivel be is értem volna, de a tündéknek sose elég annyi információ, amit megosztanak velük, így tudásvágyat varázsolok a tekintetembe, ahogy tovább faggatózom.

- De az mégis hogy lehet?

- Námo jóslatot kapott mindannyiunk teremtőjétől, amiben arra figyelmeztet minket, hogy a fekete vala visszatér és elpusztítja a világunkat, mi ezt szeretnénk megakadályozni Lokrem, de ha nem találjuk meg Sauront esélyünk sincs, hogy bármivel is sakkban tudjuk tartani. Ismerem a bátyámat, akármilyen gonosz is, az a maia mindig közel állt a szívéhez, bármit megadna azért, hogy ne essen bántódása.

- Szóval a világ jólétének érdekében halállal kellene fenyegetnünk egy maiát? - Kérdezem a bámulósokra jellemző értetlenséggel a hangomban.

- Valami ilyesmi. - Biccent a testvérem.

- De hát, ez nem helyes uram! - Pislogok fel rá, az arca továbbra is kemény, a tekintete viszont jeges, ahogy rám néz.

- Morgothot meg kell állítani, bármilyen eszközzel, ha ahhoz, hogy megmentsem tőle a világot össze kell törnöm a szívét, akkor megteszem. - Mondja, én pedig akaratlanul is hatalmasat nyelek a következő kérdésem előtt.

- Hogy érti ezt?

- Ha nem lesz más esélyem, akkor azt fogom tőle elvenni, ami a legkedvesebb neki! Meg fogom ölni a férjét! - Mondja olyan hangnemben, hogy attól tágra nyílnak a szemeim és érzem, hogy az arcomon valami hideg és nedves folyik végig. Könnyezem, a pánik azonnal elfog, de öcsém máshogy fogja fel a reakciómat, mint ami igazából. - Tudom nektek minden élet fontos, de be kell látnod, hogy ebben a helyzetben nincs más választás. Vagy az az egy maia hal meg, vagy az egész világ elpusztul. Csak remélni tudom, hogy időben megtalálják! - Fordul el végül tőlem és feláll, majd elindul kifelé a teremből. - Ma már nincs szükségem a szolgálataidra, nyugodtan hazamehetsz Lokrem. - Veti még ide félvállról, ahogy kilép a teremből, én mozdulatlanul ülök a helyemen az ajtót bámulva.

- Minden gondolkodás nélkül megölnéd... Még csak lelkiismeret furdalást se láttam a szemedben... Kérdések és esélyek nélkül megölnéd, mert azt hiszed ez a helyes... Elvennéd mindenem... A fényem, a szívem, az életem... Ridegen akár egy szikla... - Megrázom a fejem, csak suttogva beszélek, most pedig a plafonra emelem a tekintetem, arcomon megint folynak a könnyek. - És még engem nevezel gonosznak!